Mégsem lesz nemzetközi An-2 találkozó az ősszel Szegeden

Egy ideig úgy nézett ki, hogy nemzetközi An-2 találkozónak ad otthont a szegedi repülőtér a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Szegedi Repülőnapok és Légiparádé keretében szeptember 13-tól 15-ig. Sajnos a szervezők végül úgy döntöttek, hogy nem akarnak konkurenciát állítani az augusztus 8-11 között a litvániai Kaunasban megrendezésre kerülő XXI. Európai An-2 Találkozónak, ezért inkább lemondták a szegedi programot.

Napjainkban a világ legnagyobb egymotoros kétfedelű repülőgépe ugyan még szép számban képviselteti magát hazánkban üzemképes állapotban is, azonban alkalmazásuk leginkább a szúnyoggyérítésben merül ki, illetve egy-egy példány repülőnapokon szokott megjelenni, mint a sétarepülés legpraktikusabb szereplője, amely a leghatékonyabban képes a legtöbb utast a levegőbe emelni.


“Mégsem lesz nemzetközi An-2 találkozó az ősszel Szegeden” bővebben

V4 Airshow – Dunakeszi, 2019. június 8.

2019-ben ismét megrendezésre került a V4 Airshow Dunakeszin, ahol a légi bemutatók mellett sétarepülési lehetőség és veterán járművek sokasága várta az érdeklődőket.

A kétnapos rendezvény első napján a légi bemutatók két blokkban kerültek megtartásra. Az első blokkot Veres Zoltán műrepülő világbajnok nyitotta meg, aki a jól ismert MSX típusú gépével mutatott be látványos figurákat.

Veres Zoltán

“V4 Airshow – Dunakeszi, 2019. június 8.” bővebben

Lesz-e jövőjük? – Zlin Trénerek Magyarországon

A Zlin Tréner család (226, 326, 526, 726) repülőgépei az 1960-as évek óta vannak jelen a magyar repülés világában. Az első években leginkább műrepülésre és oktatásra használták őket, később a vitorlázó-vontatás lett az elsődleges feladatuk. Napjainkra már csak néhányan maradtak közülük üzemben.

A legrégebbi Zlin-226-os gépekből négyen találhatók meg az országban. Közülük ketten üzemképesek, a hatvan évvel ezelőtt elsőként hazánkba érkező HA-TRA Miskolcon, valamint a tököli repülőtéren lakó HA-TRM, amely 2011-ben fel lett újítva és azóta Talabos Gábor szokott vele repülőnapokon műrepülni. Rajtuk kívül a HA-TRG raktárban várja, hogy a Közlekedési Múzeum új repüléstörténeti kiállítóhelye egyszer elkészüljön, a HA-TRL pedig szintén Tökölön pihen motorfelújításra várva. Utóbbi gép különlegessége, hogy Katona Sándor vele szerzett 1962-ben világbajnoki címet a budaörsi Motoros Műrepülő Világbajnokságon.

Fotó: www.aviainfo.hu

“Lesz-e jövőjük? – Zlin Trénerek Magyarországon” bővebben

Hét éve indult el a HA-ANA projekt

Több, mint egy éve, tavaly márciusban adtam hírt Vári Gyula felhívásáról, amelynek célja a HA-SBP lajstromjelet viselő PZL-101 Gawron megvásárlása és felújítása volt, hogy a gép fedélzetén olyan gyermekek ismerhessék meg a repülés élményét, akiknek anyagi okokból más módon erre nem lenne lehetőségük.

Néhány héttel ezelőtt jelent meg az örömhír arról, hogy összegyűlt a szükséges összeg a Gawron megvásárlásához, így ha minden a terv szerint alakul, akkor az egykor a vízügynél, majd a dunaújvárosi sportrepülőknél szolgáló, az utóbbi hat évet azonban a bőnyi reptéren szabad ég alatt, üzemen kívül töltő gép valamikor a nyár végén a szükséges felújítást követően újra a levegőbe emelkedhet.


Ez az örömhír ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy megemlékezzünk egy másik hasonló akcióról, a HA-ANA projektről, amely már hét éve húzódik, és amelynek célja egy szebb napokat látott An-2 repülőgép üzemképes állapotba hozása. “Hét éve indult el a HA-ANA projekt” bővebben

Lesz-e jövőjük? – Let Z-37 Cmelákok Magyarországon

A Let Z-37 Cmelákok magyarországi pályafutása két részre osztható. Egyrészt az 1967-től az 1980-as évek elejéig tartó időszakra, amikor a mezőgazdasági repülésben tömegesen teljesítettek szolgálatot, majd a rendszerváltást követő évekre, amikor a transzparens-vontatás, majd egyre inkább a vitorlázó-vontatás vált az elsődleges feladatukká. Jelenleg mindössze két üzemképes példány található belőlük az országban.


Gyermekkorom meghatározó típusai közül a Cmelák annak idején kimaradt, mivel a kilencvenes években már viszonylag kevés volt belőlük és repülőnapokon akkoriban nem volt jellemző a feltűnésük, így leginkább transzparens-vontatás közben láttam őket a Duna és a Balaton fölött, jellegzetes sárga színben.

Napjainkra összesen két Cmelák maradt üzemben országszerte és egyik sem a klasszikus sárga festésben. A HA-MFY jelzésű gép Szatymazon állomásozik és a vitorlázó-vontatás a legfontosabb feladata. Ebben a szerepkörben az ország más repülőterein is fel szokott tűnni vitorlázóversenyek alkalmából, továbbá több alkalommal szerepelt már a Szatymazi Repülőnap programjában is, régebben transzparens-vontatással, később páros vitorlázó-vontatással, legutóbb, 2018-ban pedig látványos önálló bemutatóval. Ennek a gépnek egyébként az is az érdekessége, hogy már a típus első, mezőgazdasági korszakában is részt vett 1971-től 1982-ig HA-MCO lajstromjel alatt, majd társaival együtt külföldre került, ahonnan 2005-ben tért haza.

HA-MFY
A HA-MGP jelzésű kétüléses gép Kunmadarason lakik 1994 óta, egyik meghatározó jellegzetessége a  különleges hadi festés. Ugyancsak a vitorlázó-vontatás a legfontosabb feladata, ám ezen kívül többször szerepelt már hadijátékokon, évfordulós megemlékezéseken, 2018-ban pedig Budaörsön és Szegeden is részt vett az ottani repülőnapokon vitorlázó-vontatással, illetve utóbbi helyen látványos, pirotechnikával kísért bemutatóval.


Rajtuk kívül a HA-MFH és a HA-MFI Telekgerendáson a szabad ég alatt várja sorsa jobbra fordulását. A HA-MFJ Dunavarsányban egy magángyűjteményben pihen, ahol remélhetőleg előbb-utóbb kiállítva meg lehet majd tekinteni. A HA-MFK és a HA-MFO sokáig Gyúrón állt üzemen kívül, de jelenlegi tartózkodási helyük számomra nem ismert. A HA-MGD Kaposújlakon pihen a szabadban, ugyancsak üzemen kívül. A HA-MGO pedig Budapesten a gyengénlátók általános iskolájának kertjében látható kiállítva.


Meg kell még említeni a típus továbbfejlesztett változatát, a Z-137 Agro Turbo gépeket is, amelyek a kilencvenes évek közepén jelentek meg hazánkban. Belőlük sincs már túl sok üzemképes példány, a hozzánk került gépek többsége ma már külföldön teljesít szolgálatot.

A HA-MFA jelzésű gép Kadarkúton állomásozik, de már évek óta eladó. Ugyanott üzemen kívül fellelhető még a HA-MGJ jelzést viselő gép is. A HA-MFC és a HA-MFD Jászapáti térségében teljesít szolgálatot, utóbbi gép egy időben különleges piros festést viselt, cápafogas orral. Ugyanott dolgozik a HA-MGS jelzésű gép is. Ők hárman 2012-ben feltűntek Budapesten az augusztus 20-i vízi és légi parádé keretében, ahol színezett víz permetezésével jelenítették meg a nemzeti lobogót.

A HA-MFS lajstromjelet viselő kék színű madár talán ma a legismertebb a típus hazai képviselői közül, mivel 2017-ben Szegeden, 2018-ban pedig Budaörsön és Szegeden egyaránt részt vett a helyi repülőnapokon, illatos víz permetezésével és vízdobással fűszerezett mezőgazdasági bemutatója látványos eleme volt a programoknak. Egyébként Kunmadarason állomásozik a már említett HA-MGP mellett.

HA-MFS-1

Bár az üzemen kívül tárolt gépek jövője kérdéses, az üzemképes példányok remélhetőleg még sokáig szolgálják a magyar repülést és színesítik jelenlétükkel a repülős rendezvényeket országszerte.

A típus hazai példányairól további információk itt találhatók.

Fotók: Sármási Zoltán

Tíz év a járművek és a repülés szolgálatában

Egy évtized telt el azóta, hogy 2009. január 8-án született meg a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal első verziója. Tíz év hosszú idő, ezért érdemes megállni egy pillanatra és visszanézni, honnan hová sikerült eljutni, mennyire teljesültek a célok, amiért az oldal létrejött.

Amikor 2009 elején létrehoztam az oldalt, elsősorban az volt a szándékom, hogy azok a jármű-típusok, amelyek több évtizedes szolgálat után a kétezres évek második felére elkezdtek egyre jobban háttérbe szorulni, ne tűnhessenek el nyom nélkül. Ezzel párhuzamban az is feltűnt, hogy a korábbi évekhez képest erősen lecsökkent azoknak a rendezvényeknek a száma, ahol ilyen járművekkel az őket szerető közönség találkozhatott.

“Tíz év a járművek és a repülés szolgálatában” bővebben

Lesz-e jövőjük? – PZL-101 Gawronok Magyarországon

A PZL-101 Gawron a Jak-12 továbbfejlesztett változata, amely hazánkban az 1950-es és 1960-as évek fordulóján tűnt fel mezőgazdasági szerepkörben, majd a hatvanas évek végétől a sportrepülésben vált be igazán a vitorlázó-vontatás területén. Napjainkra számuk lecsökkent, és a korábbi évtizedekhez képest ritkábban tűnnek fel a levegőben, bár szerencsére van még  belőlük néhány üzemképes, illetve üzemképessé tehető példány szerte az országban.


“Lesz-e jövőjük? – PZL-101 Gawronok Magyarországon” bővebben

Mi lesz veled, Szőke Tisza?

Sokan vélik úgy napjainkban, hogy a Szőke Tisza, az utolsó magyar kétkéményes gőzhajó története bő hat és fél évvel ezelőtt véget ért, amikor 2012. február 26-án a jég szorításában megrepedt az öreg hajótest és a víz elöntötte az alsó szinteket. A hajó azonban, noha már csak szomorú árnyéka egykori önmagának, még mindig nem pihent meg.

Többen, több helyen leírták az elmúlt évek során a Szőke Tisza történetét, amely 101 évvel ezelőtt, 1917-ben készült el az újpesti hajógyárban és az utolsó magyar király, IV. Károly nevére keresztelték. Pályafutását a változások sokasága kísérte végig, ami a nevét sem hagyta érintetlenül. Az aktuális trendeknek megfelelően többször átnevezték, így már két évvel a létrejötte után, amikor az uralkodó neve idejét múlttá vált és a gőzösök madárneveket kaptak, az előkelő Sas név jutott számára, majd 1930-ban Szent Imre herceg lett az új névadó.

“Mi lesz veled, Szőke Tisza?” bővebben