Eladósorba került az Akali vízibusz a Balatonon. Az egykori váci gyártású, 301-es típus utolsó példányáról van szó, amelyek hatvan éve szolgálnak a tavon. Ha elviszik onnan, a balatoni hajózás történetének egy meghatározó korszaka nyom nélkül ér véget.
Eladó az utolsó Malév-festésű Zlin-142
Az egyik emblematikus jelentőségű repülőgépünk került a közelmúltban eladósorba. A HA-SGK lajstromjelet viselő Zlin-142-es gépről van szó, amely 1984-től teljesít szolgálatot Dunakeszin előbb a Malév Repülőklub flottájában, majd magántulajdonban. Az utolsó idehaza meglévő tagja a klub egykori kötelékének, amely 2009-ig rendszeres résztvevője volt a helyi és más hazai repülőnapoknak kötelékrepüléssel, lufivadászattal. A HA-SGK egy bő fél évtizedet már eltöltött üzemen kívül 2010-től 2016-ig motorcserére várva, azóta megint repül. Fontos lenne, hogy a legendás kötelék és a ma már történelmi festés egyik utolsó viselője, repüléstörténetünk meghatározó darabja továbbra is jó kezekben, és lehetőleg hazánkban szolgáljon tovább a következő években is.
Fotó: Sármási Zoltán
Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon
Egy európai uniós rendelkezés értelmében 2020-tól hazánkban sem lehet az eddig használt vegyszerrel légi úton kémiai szúnyoggyérítést végezni. A döntéssel kapcsolatban többek közt azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi lesz a sorsa azoknak az An-2-eseknek, amelyek az utóbbi években szinte kizárólag a szúnyogok ellen kerültek bevetésre szerte az országban.
An-2 kötelék a Szatymazi Repülőnapon
Fotó: Sármási Zoltán
“Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon” bővebben
Lesz-e jövőjük? – váci vízibuszok a Balatonon
Öt hajót készül kivonni a forgalomból a Balatoni Hajózási Zrt. a közelmúltban napvilágra került reorganizációs terv szerint. Bár konkrétan nem nevezték meg mind az öt hajót, annyi már kiderült, hogy a két néhány éve vásárolt gyorshajó mellett érintett az utolsó 301-es váci vízibusz, az Akali motoros és nem tartom kizártnak, hogy az utolsó 3011-es, az Arács motoros is veszélyben lehet.
Februári írásomban hosszan soroltam azokat a magyar hajózás és hajógyártás történetét meghatározó emblematikus hajókat, amelyek évek, évtizedek óta várnak szebb napokra. Azt a kérdést pedig, hogy maradnak-e vízibuszok a Balatonon, három éve tettem föl először, amikor a Bahart részéről azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem tervezik a nosztalgiaflotta bővítését az említett típusokkal.
Az Akali még Ederics néven Balatonföldváron
Lesz-e jövője? – mezőgazdasági repülés Magyarországon
Az idősebbek még jól emlékezhetnek azokra az időkre, amikor An-2-esek és Ka-26-os helikopterek hosszú sorai állomásoztak a budaörsi repülőtéren karbantartás céljából, vagy éppen bevetésre várva. Aztán ezek a sorok rövidülni kezdtek, majd teljesen eltűntek. Ma már csak néhány vállalkozás foglalkozik mezőgazdasági repüléssel az országban évről évre csökkenő számban, egyre fogyatkozó gépparkkal.
Mivel nem vagyok szakértője a témának, nem megyek bele az okok részletes taglalásába, hogy mi és miért vezetett el odáig, hogy ma a mezőgazdasági repülés már csak árnyéka egykori önmagának a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest. A célom mindössze annyi, hogy felhívjam a figyelmet a jelenségre és arra, hogy becsüljük meg azoknak az embereknek a munkáját, akik a mai napig igyekeznek ebben az ágazatban helytállni.
Mezőgazdasági gépek Budaörsön
Fotó: www.avia-info.hu “Lesz-e jövője? – mezőgazdasági repülés Magyarországon” bővebben
Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága
Egy hónappal ezelőtt végre megtörtént az a hajózástörténeti jelentőségű esemény, amit sokan nagyon régóta vártunk: a média kiemelt figyelmének a kereszttüzében egy lelkes csapat egy hazánkban még soha nem alkalmazott technológia segítségével partra vontatta a szebb napokat látott Szőke Tisza gőzhajó maradványait.
“Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága” bővebben
Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink Kaposújlakon
Tizenegy év hosszú idő – pontosan ennyi telt el azóta, hogy 2009. január 8-án útnak indítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, melynek célja azóta is változatlan: a figyelem felkeltése az enyészet és a mindennapjainkból való eltűnés által veszélyeztetett közlekedési eszközök iránt.
Jelen alkalommal a kaposújlaki repülőtéren állomásozó, szebb napokat látott repülőgépekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek sok-sok éve várják a sorsuk jobbra fordulását, többségükben a szabad ég alatt. Kaposújlakon működik az ország egyik legjelentősebb repülőgép-javító bázisa, ahol az évek során rengeteg oda kerülő gép kapta és kapja meg az újjászületés lehetőségét. Azonban jelentős számban vannak ott olyan madarak is, amelyek számára ez egyelőre nem adatott meg. Elsősorban An-2-esekről van szó, amelyek a magas üzemeltetési költségek, valamint az ejtőernyőzésben és a mezőgazdasági repülésben megváltozott viszonyok miatt a földön rekedtek és kérdésessé vált a jövőjük. Velük kezdem a sort.
HA-ABC
1990-ben kezdődött a pályafutása. Leginkább a különleges, az egyik oldalán piros, a másikon zöld festéséről lehet ismerős azok számára, akik láthatták egykor ejtőernyősöket ugratni, majd később mezőgazdasági munkát végezni. Hosszú évek óta nem repül már, egy ideig Bőnyben állomásozott üzemen kívül, majd átkerült Kaposújlakra, ahol jelenleg is szebb napokról álmodik.
A HA-ABC motor nélkül 2019. december 31-én
Fotó: Ambrusics István “Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink Kaposújlakon” bővebben
Búcsú a kétezertízes évektől – tíz év változásai
Már csak néhány nap választ el bennünket attól, hogy búcsút vegyünk 2019-től és a kétezertízes évektől, ami remek alkalom egy kis visszatekintésre, értékelésre nem csak éves, hanem évtizedes távlatokban is.
Amikor tíz (lassan tizenegy) évvel ezelőtt elindítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, akkor azt azért tettem, hogy reagáljak valamilyen formában arra a lassú hanyatlásra, ami a kétezres évek közepe táján kezdett kibontakozni és amely egyre több legendás járműtípus közelgő eltűnését vetítette előre.
Előremutató változások 2019 őszén
2019 ősze több pozitív változással is megörvendeztette azokat, akik évek óta figyelemmel kísérik a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, illetve a kérdéses sorsú közlekedési eszközök helyzetét.
Ami a repülés világát illeti, november közepén öt év szünet után újra megnyílt a hármashatárhegyi repülőtér. Az üzemeltető Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kálváriája ezzel remélhetőleg véget ért és a sikeres birtokba vételt követően visszatér a korábban megszokott repülős élet gyermekkorom kedvenc repülőterére.
Fotó: Sármási Zoltán “Előremutató változások 2019 őszén” bővebben
Mi-2-es helikopterekhez fűződő emlékeim
Amikor 2009. január 8-án megalapítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt, csak egy dologban voltam biztos. A Mi-2-es helikopterek mindenképpen helyet kapnak rajta. Hogy miért, arra magyarázatként szolgáljon ez a kis visszatekintés.
A típushoz való kötődésem azonban ennél sokkal korábbra, pontosan tíz évvel korábbra datálható. Egyrészt életem első sétarepüléséhez, amelyre 1999. június 6-án a hármashatárhegyi repülőtéren rendezett Juniális apropóján került sor a Rács Tamás által vezetett egykori Aerocaritas-gép, a HA-BCF fedélzetén, másrészt ugyanazon év őszéhez, amikor három héten belül két Mi-2 helikopter is ellátogatott Solymárra.
