Gondolatok az Arács vízibusz eladása nyomán

Eladták az utolsó balatoni 3011 típusú, váci gyártású vízibuszt, az Arács motorost. A hajó az elmúlt három évben Balatonakali kikötőjéből részben különböző programokat nyújtott, részben menetrend szerinti járatokat teljesített Balatonföldvárra, Balatonlellére és Balatonszemesre. Most végleg elhagyja hazánkat, hogy Észak-Macedóniában, az Ohridi tavon folytassa aktív pályafutását, amelyet 1963-tól változatlan néven és formában végzett a Balatonon a tavalyi szezon végéig. 


Ez a szomorú történet megint rávilágít arra a problémára, amivel 2009 óta, amikor elindítottam ezt a honlapot, számtalan alkalommal volt már alkalmam találkozni. Nevezetesen arról van szó, hogy hazánkban érdemben nem létezik olyan szabályozás, sem olyan szerv, amely a kereteit meghatározná és őrködne afölött, hogy melyek azok a járműtípusok a közlekedés különböző ágazataiban, amelyek egy-egy példánya megőrzésre érdemes akár múzeumban, akár üzemben.

Ha létezne ilyen szabályozás, ilyen szerv, akkor az Arács az állami Bahart-flotta megbecsült példánya lenne nosztalgia kategóriában testvérével, az utolsó 301-es Akali vízibusszal, amely évek óta Siófokon üzemen kívül várja új gazdáját. Melléjük csatlakozna legalább az egyik 303-as vízibusz, a tavalyi szezon végén leállított és ugyancsak eladásra meghirdetett Héviz, vagy a várhatóan az idén utolsó aktív szezonját töltő Keszthely motoros is. 


Azonban megfelelő szabályozás és azt betartató szerv a jelek szerint nem létezik és szándék sincs a megalkotására, létrehozására. Ma Magyarországon, úgy tűnik, minden tulajdonos azt kezd a tulajdonában lévő járművel, amit csak akar. Nem számít az adott jármű előélete, sem a történeti jelentősége, ahogy az sem, ha típusának utolsó képviselőjéről van szó.

Ha úgy dönt eladja, akár külföldre, ha nem akar vele tovább bajlódni, eladja a bontóba, ahogy az a több, mint százéves egykori csavargőzössel, a Vén Duna ex Guláccsal történt 2023 őszén. Persze sorsára is hagyhatja, hátha magától elbomlik a szabad ég alatt, állagmegóvás, karbantartás nélkül. No és örülni kell minden olyan járműnek, amelynek gondos gazdája van, aki karban tartja, talán üzemelteti is azt. De ez kizárólag az ő jóindulatától, anyagi és egyéb lehetőségeitől függ, ami bármikor megváltozhat, ahogy azt az Arács példáján láthatjuk. 

Hazánk területén megannyi, szebb napokat látott hajó, repülőgép, villamos, vasúti kocsi, mozdony, busz vár sorsa jobbra fordulására kikötőkben, repülőtereken, kocsiszínekben, mellékvágányokon, garázsokban, vagy csak egyszerűen a szabad ég alatt.  Állagmegóvási, karbantartási kötelezettség nincs, ahogy elérhető támogatás sem ahhoz, hogy a tulajdonosok minden körülmények közt gondoskodni tudjanak a birtokukban lévő, sok esetben jelentős közlekedéstörténeti értékkel bíró járműről. 

Nem tudom, hány értékes járművet fogunk még elveszíteni, amíg megtörténik a szükséges szemléletváltás a megfelelő posztokon, mikor kerülnek végre olyan emberek döntéshozó helyzetbe, akik értik és akarják is orvosolni ezt a problémát. Addig viszont valószínűleg nagyon sok szomorúság vár még ránk és szégyellhetjük az utódaink előtt, hogy egy olyan korban éltünk, amikor az értékvesztés normálisnak számított.

Vannak szép példák régi értékes járművek megőrzésére, de aztán újra és újra rá kell ébrednünk arra, hogy még bőven van teendő ezen a területen. Jó lenne nem megvárni az ébredéssel azt a pillanatot, amikor már csak a semmiből lehet rekonstruálni, másolatokkal pótolni egyes korszakokat, amelyek értékei sokáig megőrizhetőek lettek volna eredetiben. 

Fotók: Sármási Zoltán

Lesz-e jövőjük? – az újpesti öböl történelmi hajói

Ahogy arról az elmúlt években számtalanszor írtam már, hazánk napjainkban nem áll túl jól a magyar hajózástörténet emlékeinek megőrzése terén. Bizonyíték erre a hosszú évek óta zárva tartó neszmélyi hajóskanzen, a bezárt Kossuth gőzhajó, a kikötőjéből négy éve eltűnt Lajta monitor, a Szőke Tisza gőzös öt éve kiemelt, majd újra sorsára hagyott roncsa Tápén, vagy a Balatoni Hajózási Zrt. flottájából kitett váci vízibuszok.

Fotó: www.hajoregiszter.hu „Lesz-e jövőjük? – az újpesti öböl történelmi hajói” bővebben

Új év, régi kihívások kedvenc repülőgépeink körül

Ha január, akkor évforduló: 16 éve a Mi-2 helikopterekkel indult útjára az első „Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink” oldal. Akkor az egyetlen civil Mi-2-esen kívül volt még három rendőrhelikopter is hazánkban, amelyek azóta külföldre kerültek. A HA-BCL viszont rendületlenül szeli a levegőt. Ott van szinte minden repülőnapon, tavaly óta új bázisról, Kiskunlacháza helyett Balatonfőkajárról indulva.

„Új év, régi kihívások kedvenc repülőgépeink körül” bővebben

Eladó a Héviz vízibusz – eltűnő ikonikus balatoni hajók

Eladó a Héviz motoros – került fel az információ a közelmúltban a tulajdonos Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) weboldalára. A szóban forgó hajó a 2024-es szezont már tartalék állományban töltötte, így sejteni lehetett, hogy nem terveznek vele tovább. Most hivatalosan is csatlakozott a már évek óta eladásra váró Akali motoros mellé.

Héviz

„Eladó a Héviz vízibusz – eltűnő ikonikus balatoni hajók” bővebben

Hőlégballon világbajnokság Szeged légterében

2024-ben, bár idén is gazdag programmal készültek a szervezők, az időjárás sajnos nem tette lehetővé a Szeged International Airshow lebonyolítását. Azonban a hagyományoknak megfelelően a rendezvényhez idén is hozzákapcsolódtak a hőlégballonosok. A 25. FAI Hőlégballon Világbajnokság keretében a SZIA hétvégéje előtti héten többször is megtöltötték Szeged és környéke légterét szebbnél szebb ballonokkal.

Ballonok-8

„Hőlégballon világbajnokság Szeged légterében” bővebben

Lesz-e jövőjük? - kiöregedett kedvenc járműveink
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.