Negyedik alkalommal rendezték meg a Szegedi Repülőnapok és Légiparádét 2019. szeptember 13-15. között, amely 2020-tól SZIA, vagyis Szeged International Airshow néven szerepel majd a nemzetközi repülős rendezvénynaptárban.
Neves hazai és külföldi résztvevők egyaránt felkeresték a hétvégén a szegedi repülőteret, az egyes bemutatókat pedig többször is megtekinthette a közönség péntek délutántól vasárnap kora délutánig.
“Nemzetközivé vált a Szegedi Repülőnapok és Légiparádé” bővebben
Tizenkettedik alkalommal került megrendezésre 2019. szeptember 7-én a Szatymazi Repülőnap, amelynek az egyik legnagyobb látványossága szokás szerint ezúttal is az An-2 kötelék bemutatója volt.
Éppen tíz éve, 2009-ben jártam először az akkor még nyár elején rendezett Szatymazi Repülőnapon, ami rögtön nagy kedvencemmé vált az akkoriban éppen hiánycikknek számító hazai repülőnapok sorában. A legjobban azt szerettem és szeretem ma is benne, hogy a program nagy részét a helyben állomásozó repülőgépekre építik és olyan elemek is állandó részét képezik a műsornak, amelyeket más repülőnapokon nem, vagy csak nagyon ritkán lehet látni.
Ha visszatekintünk az augusztus 20-i vízi és légi parádék rendszerváltás utáni történetére, most már biztosan elmondhatjuk, hogy a 2019-es jó évnek számít, hiszen a Magyar Honvédség remek programmal készült az ünnepre, ahol felvonultatták a légierő valamennyi repülőgép- és helikopter-típusát, a jelen és a jövő technikáját, továbbá látványos bemutatókon keresztül illusztrálták egyes típusok, köztük a hadrendbe több éves szünet után visszatérő Mi-24 helikopter képességeit.
Minderről részletes információkat lehet találni Kelecsényi István fényképes beszámolójában, ezért a magam részéről az idei bemutató ismertetésébe nem mennék bele, viszont a cikk végén olvasható szerkesztői megjegyzést mindenképpen szeretném egy kicsit továbbgondolni.
Túl azon, hogy a katonák légi parádéja szerintem is úgy volt jó, ahogy volt, elég csak a tavalyi évre visszagondolni ahhoz, hogy komoly hiányérzet támadjon az emberben az idei rendezvénnyel kapcsolatban abból kifolyólag, hogy sem a polgári repülés képviselői, sem a hajósok nem vettek részt a 2019-es parádén.
“Gondolatok a 2019. augusztus 20-i parádé apropóján” bővebben
Egy ideig úgy nézett ki, hogy nemzetközi An-2 találkozónak ad otthont a szegedi repülőtér a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Szegedi Repülőnapok és Légiparádé keretében szeptember 13-tól 15-ig. Sajnos a szervezők végül úgy döntöttek, hogy nem akarnak konkurenciát állítani az augusztus 8-11 között a litvániai Kaunasban megrendezésre kerülő XXI. Európai An-2 Találkozónak, ezért inkább lemondták a szegedi programot.
Napjainkban a világ legnagyobb egymotoros kétfedelű repülőgépe ugyan még szép számban képviselteti magát hazánkban üzemképes állapotban is, azonban alkalmazásuk leginkább a szúnyoggyérítésben merül ki, illetve egy-egy példány repülőnapokon szokott megjelenni, mint a sétarepülés legpraktikusabb szereplője, amely a leghatékonyabban képes a legtöbb utast a levegőbe emelni.
“Mégsem lesz nemzetközi An-2 találkozó az ősszel Szegeden” bővebben
2019-ben ismét megrendezésre került a V4 Airshow Dunakeszin, ahol a légi bemutatók mellett sétarepülési lehetőség és veterán járművek sokasága várta az érdeklődőket.
A kétnapos rendezvény első napján a légi bemutatók két blokkban kerültek megtartásra. Az első blokkot Veres Zoltán műrepülő világbajnok nyitotta meg, aki a jól ismert MSX típusú gépével mutatott be látványos figurákat.
A Zlin Tréner család (226, 326, 526, 726) repülőgépei az 1960-as évek óta vannak jelen a magyar repülés világában. Az első években leginkább műrepülésre és oktatásra használták őket, később a vitorlázó-vontatás lett az elsődleges feladatuk. Napjainkra már csak néhányan maradtak közülük üzemben.
A legrégebbi Zlin-226-os gépekből négyen találhatók meg az országban. Közülük ketten üzemképesek, a hatvan évvel ezelőtt elsőként hazánkba érkező HA-TRA Miskolcon, valamint a tököli repülőtéren lakó HA-TRM, amely 2011-ben fel lett újítva és azóta Talabos Gábor szokott vele repülőnapokon műrepülni. Rajtuk kívül a HA-TRG raktárban várja, hogy a Közlekedési Múzeum új repüléstörténeti kiállítóhelye egyszer elkészüljön, a HA-TRL pedig szintén Tökölön pihen motorfelújításra várva. Utóbbi gép különlegessége, hogy Katona Sándor vele szerzett 1962-ben világbajnoki címet a budaörsi Motoros Műrepülő Világbajnokságon.
Fotó: www.avia–info.hu
Több, mint egy éve, tavaly márciusban adtam hírt Vári Gyula felhívásáról, amelynek célja a HA-SBP lajstromjelet viselő PZL-101 Gawron megvásárlása és felújítása volt, hogy a gép fedélzetén olyan gyermekek ismerhessék meg a repülés élményét, akiknek anyagi okokból más módon erre nem lenne lehetőségük.
Néhány héttel ezelőtt jelent meg az örömhír arról, hogy összegyűlt a szükséges összeg a Gawron megvásárlásához, így ha minden a terv szerint alakul, akkor az egykor a vízügynél, majd a dunaújvárosi sportrepülőknél szolgáló, az utóbbi hat évet azonban a bőnyi reptéren szabad ég alatt, üzemen kívül töltő gép valamikor a nyár végén a szükséges felújítást követően újra a levegőbe emelkedhet.
Ez az örömhír ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy megemlékezzünk egy másik hasonló akcióról, a HA-ANA projektről, amely már hét éve húzódik, és amelynek célja egy szebb napokat látott An-2 repülőgép üzemképes állapotba hozása. “Hét éve indult el a HA-ANA projekt” bővebben
Ma már kevesen ismerik a PZL M-18 Dromadert, ezt a hazai mezőgazdasági repülést az 1980-as években meghatározó lengyel-amerikai gyártású típust, amely napjainkra majdnem teljesen eltűnt az országból. Mindössze két példány lelhető fel közülük idehaza, Mezőhegyesen.
Fotó: www.avia-info.hu
“Lesz-e jövőjük? – PZL M-18 Dromaderek Magyarországon” bővebben
A Let Z-37 Cmelákok magyarországi pályafutása két részre osztható. Egyrészt az 1967-től az 1980-as évek elejéig tartó időszakra, amikor a mezőgazdasági repülésben tömegesen teljesítettek szolgálatot, majd a rendszerváltást követő évekre, amikor a transzparens-vontatás, majd egyre inkább a vitorlázó-vontatás vált az elsődleges feladatukká. Jelenleg mindössze két üzemképes példány található belőlük az országban.
Gyermekkorom meghatározó típusai közül a Cmelák annak idején kimaradt, mivel a kilencvenes években már viszonylag kevés volt belőlük és repülőnapokon akkoriban nem volt jellemző a feltűnésük, így leginkább transzparens-vontatás közben láttam őket a Duna és a Balaton fölött, jellegzetes sárga színben.
Napjainkra összesen két Cmelák maradt üzemben országszerte és egyik sem a klasszikus sárga festésben. A HA-MFY jelzésű gép Szatymazon állomásozik és a vitorlázó-vontatás a legfontosabb feladata. Ebben a szerepkörben az ország más repülőterein is fel szokott tűnni vitorlázóversenyek alkalmából, továbbá több alkalommal szerepelt már a Szatymazi Repülőnap programjában is, régebben transzparens-vontatással, később páros vitorlázó-vontatással, legutóbb, 2018-ban pedig látványos önálló bemutatóval. Ennek a gépnek egyébként az is az érdekessége, hogy már a típus első, mezőgazdasági korszakában is részt vett 1971-től 1982-ig HA-MCO lajstromjel alatt, majd társaival együtt külföldre került, ahonnan 2005-ben tért haza.
A HA-MGP jelzésű kétüléses gép Kunmadarason lakik 1994 óta, egyik meghatározó jellegzetessége a különleges hadi festés. Ugyancsak a vitorlázó-vontatás a legfontosabb feladata, ám ezen kívül többször szerepelt már hadijátékokon, évfordulós megemlékezéseken, 2018-ban pedig Budaörsön és Szegeden is részt vett az ottani repülőnapokon vitorlázó-vontatással, illetve utóbbi helyen látványos, pirotechnikával kísért bemutatóval.
Rajtuk kívül a HA-MFH és a HA-MFI Telekgerendáson a szabad ég alatt várja sorsa jobbra fordulását. A HA-MFJ Dunavarsányban egy magángyűjteményben pihen, ahol remélhetőleg előbb-utóbb kiállítva meg lehet majd tekinteni. A HA-MFK és a HA-MFO sokáig Gyúrón állt üzemen kívül, de jelenlegi tartózkodási helyük számomra nem ismert. A HA-MGD Kaposújlakon pihen a szabadban, ugyancsak üzemen kívül. A HA-MGO pedig Budapesten a gyengénlátók általános iskolájának kertjében látható kiállítva.
Meg kell még említeni a típus továbbfejlesztett változatát, a Z-137 Agro Turbo gépeket is, amelyek a kilencvenes évek közepén jelentek meg hazánkban. Belőlük sincs már túl sok üzemképes példány, a hozzánk került gépek többsége ma már külföldön teljesít szolgálatot.
A HA-MFA jelzésű gép Kadarkúton állomásozik, de már évek óta eladó. Ugyanott üzemen kívül fellelhető még a HA-MGJ jelzést viselő gép is. A HA-MFC és a HA-MFD Jászapáti térségében teljesít szolgálatot, utóbbi gép egy időben különleges piros festést viselt, cápafogas orral. Ugyanott dolgozik a HA-MGS jelzésű gép is. Ők hárman 2012-ben feltűntek Budapesten az augusztus 20-i vízi és légi parádé keretében, ahol színezett víz permetezésével jelenítették meg a nemzeti lobogót.
A HA-MFS lajstromjelet viselő kék színű madár talán ma a legismertebb a típus hazai képviselői közül, mivel 2017-ben Szegeden, 2018-ban pedig Budaörsön és Szegeden egyaránt részt vett a helyi repülőnapokon, illatos víz permetezésével és vízdobással fűszerezett mezőgazdasági bemutatója látványos eleme volt a programoknak. Egyébként Kunmadarason állomásozik a már említett HA-MGP mellett.
Bár az üzemen kívül tárolt gépek jövője kérdéses, az üzemképes példányok remélhetőleg még sokáig szolgálják a magyar repülést és színesítik jelenlétükkel a repülős rendezvényeket országszerte.
A típus hazai példányairól további információk itt találhatók.
Fotók: Sármási Zoltán
Egy évtized telt el azóta, hogy 2009. január 8-án született meg a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal első verziója. Tíz év hosszú idő, ezért érdemes megállni egy pillanatra és visszanézni, honnan hová sikerült eljutni, mennyire teljesültek a célok, amiért az oldal létrejött.
Amikor 2009 elején létrehoztam az oldalt, elsősorban az volt a szándékom, hogy azok a jármű-típusok, amelyek több évtizedes szolgálat után a kétezres évek második felére elkezdtek egyre jobban háttérbe szorulni, ne tűnhessenek el nyom nélkül. Ezzel párhuzamban az is feltűnt, hogy a korábbi évekhez képest erősen lecsökkent azoknak a rendezvényeknek a száma, ahol ilyen járművekkel az őket szerető közönség találkozhatott.
