Még egyszer a balatoni vízibuszokról

Ebben az évben több alkalommal szót emeltem már a 301-es és 3011-es vízibuszok utolsó balatoni példányai védelmében. Sajnos az Akali motoros idén a teljes szezont üzemen kívül töltötte Siófokon és egy-két különjáratot leszámítva az Arács motoros sem mozgott túl sokat. Leginkább az Akali mellett pihent, akkor is, amikor a rendkívüli körülmények miatt nyáron soha nem látott tömeg lepte el a tóparti településeket.


“Még egyszer a balatoni vízibuszokról” bővebben

Eladó az utolsó Malév-festésű Zlin-142

Az egyik emblematikus jelentőségű repülőgépünk került a közelmúltban eladósorba. A HA-SGK lajstromjelet viselő Zlin-142-es gépről van szó, amely 1984-től teljesít szolgálatot Dunakeszin előbb a Malév Repülőklub flottájában, majd magántulajdonban. Az utolsó idehaza meglévő tagja a klub egykori kötelékének, amely 2009-ig rendszeres résztvevője volt a helyi és más hazai repülőnapoknak kötelékrepüléssel, lufivadászattal. A HA-SGK egy bő fél évtizedet már eltöltött üzemen kívül 2010-től 2016-ig motorcserére várva, azóta megint repül. Fontos lenne, hogy a legendás kötelék és a ma már történelmi festés egyik utolsó viselője, repüléstörténetünk meghatározó darabja továbbra is jó kezekben, és lehetőleg hazánkban szolgáljon tovább a következő években is.

Fotó: Sármási Zoltán

 

Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon

Egy európai uniós rendelkezés értelmében 2020-tól hazánkban sem lehet az eddig használt vegyszerrel légi úton kémiai szúnyoggyérítést végezni. A döntéssel kapcsolatban többek közt azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi lesz a sorsa azoknak az An-2-eseknek, amelyek az utóbbi években szinte kizárólag a szúnyogok ellen kerültek bevetésre szerte az országban.

An-2 kötelék a Szatymazi Repülőnapon

Fotó: Sármási Zoltán

“Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon” bővebben

Lesz-e jövőjük? – váci vízibuszok a Balatonon

Öt hajót készül kivonni a forgalomból a Balatoni Hajózási Zrt. a közelmúltban napvilágra került reorganizációs terv szerint. Bár konkrétan nem nevezték meg mind az öt hajót, annyi már kiderült, hogy a két néhány éve vásárolt gyorshajó mellett érintett az utolsó 301-es váci vízibusz, az Akali motoros és nem tartom kizártnak, hogy az utolsó 3011-es, az Arács motoros is veszélyben lehet.

Februári írásomban hosszan soroltam azokat a magyar hajózás és hajógyártás történetét meghatározó emblematikus hajókat, amelyek évek, évtizedek óta várnak szebb napokra. Azt a kérdést pedig, hogy maradnak-e vízibuszok a Balatonon, három éve tettem föl először, amikor a Bahart részéről azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem tervezik a nosztalgiaflotta bővítését az említett típusokkal.

Az Akali még Ederics néven Balatonföldváron

“Lesz-e jövőjük? – váci vízibuszok a Balatonon” bővebben

Lesz-e jövője? – mezőgazdasági repülés Magyarországon

Az idősebbek még jól emlékezhetnek azokra az időkre, amikor An-2-esek és Ka-26-os helikopterek hosszú sorai állomásoztak a budaörsi repülőtéren karbantartás céljából, vagy éppen bevetésre várva. Aztán ezek a sorok rövidülni kezdtek, majd teljesen eltűntek. Ma már csak néhány vállalkozás foglalkozik mezőgazdasági repüléssel az országban évről évre csökkenő számban, egyre fogyatkozó gépparkkal.

Mivel nem vagyok szakértője a témának, nem megyek bele az okok részletes taglalásába, hogy mi és miért vezetett el odáig, hogy ma a mezőgazdasági repülés már csak árnyéka egykori önmagának a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest. A célom mindössze annyi, hogy felhívjam a figyelmet a jelenségre és arra, hogy becsüljük meg azoknak az embereknek a munkáját, akik a mai napig igyekeznek ebben az ágazatban helytállni.


Mezőgazdasági gépek Budaörsön

Fotó: www.avia-info.hu “Lesz-e jövője? – mezőgazdasági repülés Magyarországon” bővebben

Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága

Egy hónappal ezelőtt végre megtörtént az a hajózástörténeti jelentőségű esemény, amit sokan nagyon régóta vártunk: a média kiemelt figyelmének a kereszttüzében egy lelkes csapat egy hazánkban még soha nem alkalmazott technológia segítségével partra vontatta a szebb napokat látott Szőke Tisza gőzhajó maradványait.

“Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága” bővebben

Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink Kaposújlakon

Tizenegy év hosszú idő – pontosan ennyi telt el azóta, hogy 2009. január 8-án útnak indítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, melynek célja azóta is változatlan: a figyelem felkeltése az enyészet és a mindennapjainkból való eltűnés által veszélyeztetett közlekedési eszközök iránt.

Jelen alkalommal a kaposújlaki repülőtéren állomásozó, szebb napokat látott repülőgépekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek sok-sok éve várják a sorsuk jobbra fordulását, többségükben a szabad ég alatt.  Kaposújlakon működik az ország egyik legjelentősebb repülőgép-javító bázisa, ahol az évek során rengeteg oda kerülő gép kapta és kapja meg az újjászületés lehetőségét. Azonban jelentős számban vannak ott olyan madarak is, amelyek számára ez egyelőre nem adatott meg. Elsősorban An-2-esekről van szó, amelyek a magas üzemeltetési költségek, valamint az ejtőernyőzésben és a mezőgazdasági repülésben megváltozott viszonyok miatt a földön rekedtek és kérdésessé vált a jövőjük. Velük kezdem a sort.

HA-ABC

1990-ben kezdődött a pályafutása. Leginkább a különleges, az egyik oldalán piros, a másikon zöld festéséről lehet ismerős azok számára, akik láthatták egykor ejtőernyősöket ugratni, majd később mezőgazdasági munkát végezni. Hosszú évek óta nem repül már, egy ideig Bőnyben állomásozott üzemen kívül, majd átkerült Kaposújlakra, ahol jelenleg is szebb napokról álmodik.

A HA-ABC motor nélkül 2019. december 31-én

Fotó: Ambrusics István “Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink Kaposújlakon” bővebben