15 év kiöregedett kedvenc hajóink nyomában

Januárban volt 15 éve, hogy útnak indult a „Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink” oldal. Bár kezdetben repülés témában kezdtem foglalkozni különböző típusokkal, igen hamar kiderült, hogy a hajózás területén is vannak olyan történelmi jelentőségű típusok, amelyek pillanatok alatt eltűnhetnek hazai vizeinkről.


Bár mindössze néhány hajóról van szó, amelyek megérdemelnék, hogy hosszú távon biztosítva legyen a jövőjük és veszélybe kerültek, az ő esetükben nem sok pozitív változás történt az elmúlt másfél évtizedben.

Ezt az időszakot lényegében végigkísérte a Szőke Tisza gőzös tragédiája. Magyarország utolsó kétkéményes gőzhajója a kétezres éveket folyamatosan Szeged határában, Tápén töltötte 2012-ig vízen, majd miután az év elején a part mellé vontatva elsüllyedt, barbár kezek darabolták egészen addig, amíg már alig maradt rajta felismerhető elem.


Bár 2020 elején nagy erőket mozgósítottak a partra vontatásához,  azóta  már négy év eltelt anélkül, hogy érdemben bármi történt volna a meggyötört hajótesttel. Állítólag a műemléki védettséget élvező alkatrészeit kiszerelték belőle megfelelő megőrzés céljából, de hogy ezek az alkatrészek hol vannak, arról nem tudni semmit. Az értékes gőzgép mindenesetre ma is ott rozsdásodik a hajótestben a szabad ég alatt.


A legfrissebb hírek szerint egy nagyvállalkozó már megrendelte a révkomáromi hajógyárban egy új Szőke Tisza építését, de hogy mi lesz az eredeti hajó maradványaival, ha készül egy utánzat és mi lesz a megőrzött alkatrészekkel, arra ugyanúgy nincs válasz, mint ahogy arra sincs, miért kellett ilyen méltatlan sorsra juttatni ezt a szerencsétlen gőzhajót.

Ami a többi, megmaradt gőzhajót illeti, ott  tizenöt éve még voltak előremutató hírek arról, hogy fejlesztik a neszmélyi hajóskanzent, ahol a Zoltán és a Neszmély gőzös többé-kevésbé felújítva várja az érdeklődőket, a Petőfi gőzös pedig ugyanott több, mint húsz éve álmodik szebb napokról. Jelenleg azonban ott tartunk, hogy a skanzen nagyjából fél évtizede zárva van és senki nem tud semmit arról, hosszú távon mi a terv a három gőzhajóval és a partra tett Vöcsök I. szárnyashajóval.


Fotó: www.hajoregiszter.hu

A Zoltán Alapítvány égisze alá tartozó hajók közül egyedül a Sopron vontató üzemel jelenleg is. A Debrecen ex Kassa a budai rakpart helyett az újpesti öbölben pihen hosszú évek óta, a Lajta monitor pedig 2021-ben volt utoljára látható a pesti rakpart mellett, az Országháznál, Jelenlegi tartózkodási helye nem ismert.


Persze nem csak a gőzhajókkal foglalkoztam az elmúlt másfél évtized alatt, hanem az egykori magyar hajógyártás olyan gyöngyszemeivel is, mint a váci gyártású vízibuszok, amelyek hat évtized aktív balatoni szolgálat után napjainkra majdnem nyom nélkül tűntek el a Balatonról. Az utolsó 301-es típusú vízibusz, az Akali motoros hosszú évek óta üzemen kívül pihen Siófokon és új gazdára vár, mivel a Balatoni Hajózási Zrt. eldöntötte, hogy nem óhajtja a típus utolsó képviselőjét a nosztalgia flotta tagjai közé sorolni. Kérdés, hogy milyen sors vár majd a szintén váci gyártású 303-as vízibuszokra, amelyek közül a Hévíz motoros az idei évtől tartalék állományba kerül.


Az utolsó 3011-es típusú vízibusz, az Arács motoros is az Akalihoz hasonló sorsra jutott volna, ám szerencsére 2022-ben egy lelkes csapat megvásárolta, így az elmúlt két szezont részben menetrend szerinti járatokat teljesítve, részben programokat nyújtva töltötte a hajó Balatonakali bázissal. Reméljük, ez tovább folytatódik majd idén és a következő években is.


Hogy még egy előre mutató példát említsek, a Beloiannisz motoros, a balatoni flotta egykori zászlóshajója  közel két évtizedes siófoki, majd neszmélyi veszteglés után jelenleg Révkomáromban felújítás alatt áll és a tervek szerint visszatér majd a Balatonra.

Viszont a dunai hajózás világában egyáltalán nem tűnik rózsásnak a helyzet. A BKV hajójáratok, amelyek a kétezertízes évek elején indultak újra, 2019-ben közlekedtek utoljára, köztük két váci vízibusz, a Budavár és a Lágymányos motorosok. Elvileg velük együtt állt volna üzembe a Balatonról elhozott Révfülöp vízibusz is, ám az eredetileg a covid miatt leállított járatok a mai napig nem indultak újra. 


Fotó: www.hajoregiszter.hu

A Mahart Passnave Kft. járatai továbbra is közlekednek, azonban a flottába tartozó szárnyashajók közül többen is legalább fél évtizede nem lettek vízre téve, köztük a két Sólyom szárnyashajó, bár tavaly rendbe tettek három Bíbicet a négyből. De a szárnyashajók mellett évek óta üzemen kívül pihen Újpesten a tavaly hatvanéves Táncsics motoros, a több, mint száztíz éves Csillag nosztalgiahajó pedig nagyjából másfél évtizede nincs forgalomban.


Fotó: www. hajoregiszter.hu

A Dunán Békásmegyerrel szemben csendesen ringatózik a part mellett az Inota vontató, típusa utolsó képviselője, ugyancsak szebb napokra várva. 


Fotó: www.hajoregiszter.hu

A dunai hajózás első számú ágazatának a budapesti sétahajózás tűnik, amelyet egyre inkább külföldről behozott hajókkal végez több társaság. A százkét éves magyar gyártású egykori csavargőzösök közül kettő annyira kiszorult a piacról, hogy egyiküket, a Vén Duna ex Gulács motorost tavaly októberben Révkomáromban szétvágták. Testvérét, A Boss ex Bakonyt az utolsó pillanatban hozták vissza Újpestre a bontóból, most pénzhiány miatt üzemen kívül álmodik szebb napokról. A közelében leginkább csak pihen a Hunnia iskolahajó, egyedül az Attila motoros dolgozik ma is rendszeresen a három megmaradt hajó közül a sétahajózásban.


Fotó: www.hajoregiszter.hu

Mindettől bizonyosan nem lehet és nem is kell elvonatkoztatni azt a szomorú tényt, hogy utoljára öt éve, 2019-ben rendezték meg a tavaszi kirajzást a dunai hajósok és még ennél is régebben, 2018-ban vettek részt utoljára a hajók az augusztus 20-i parádén a főváros szívében. A programokat szervező Magyar Hajózási Országos Szövetség és a Személyhajósok Szövetsége weboldalai nagyjából akkor frissültek utoljára. Ma meg 2024 van.


Úgy tűnik 15 év alatt nem éppen előremutató irányba haladtak a dolgok sem a gőzhajók, sem a dunai hajózás világában amellett, hogy a Balatonon sem minden tökéletes, bár így is messze ott van a legnagyobb becsülete az öreg hajóknak. Irányváltás nélkül a rozsda és az enyészet végleg megfoszthat bennünket olyan értékektől, amelyek érdemesek volnának a megbecsülésre, arra, hogy unokáink is láthassák őket.

Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán

2 hozzászólás “15 év kiöregedett kedvenc hajóink nyomában” bejegyzéshez

  1. Üdv !
    A szárnyashajók egy része a Sólyom és Vöcsök az elekrtokorrózió áldozatai lettek. A testük porlik…Az utolsó üzemképes Vöcsök azért került partra, mert az élebe lépő EU CESNI Es-Trin előírásoknak nem felel meg.Magyarán bizonyos test hossz felett két független hajtásnak kell lennie. Ezért nem üzemeltetnek a régi csavargozösök. A BKV 100, 130 a határ…
    A 4 Bíbicböl 2 üzemképes, 1 új motorra vár, a 4.át lett építve repi hajónak, de nem lett használva.
    A Táncsics teljes felújításra szorul. Egy kisebb sportcsarnok árából rendbe lehetne hozni, de nincs igény 4-600 fő egyszerre hajóztatására….
    De mondhatnám a Moszkva típust is..a legfiatalabb is elmúlt 40 éves…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .