8 évvel ezelőtt, 2009. január 8-án indítottam útnak a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt. Az volt a célom az induláskor, hogy felhívjam a figyelmet a közelmúltnak azokra a járműtípusaira, amelyek száma sok esetben hosszú évtizedek aktív szolgálata után hirtelen néhány év alatt ijesztően megfogyatkozott úgy, hogy semmit sem lehetett tudni a típus jövőjéről, arról, hogy marad-e belőlük tudatosan megőrzött üzemképes, vagy legalább múzeumi példány az utókor számára.
Gyermekkorom meghatározó járműves élményei elsősorban a kilencvenes évekhez és a kétezres évek első feléhez kötődnek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelen állás szerint ahhoz az utolsó generációhoz tartozom, aki még láthatta az utolsó napjait annak a kornak, amelyet leginkább az oldalamon szereplő járműtípusok határoztak meg.
Repülés tekintetében a hármashatárhegyi repülőtér volt az origó, ahol a repülőgépeket számomra a Gawron (HA-SBN), a Wilga (HA-SER) és a Zlin-142 (HA-SGN) jelentette, a helikoptereket pedig az ott állomásozó Ka-26-os gép (HA-MZB). Nekem még megadatott, hogy háromszor is ott lehettem a Budaörsi Repülőnapon (1997-ben, 2000-ben és 2002-ben) és első sétarepülési élményemet 1999-ben Hármashatárhegyen egy Mi-2-es helikopter, a HA-BCF fedélzetén szerezhettem meg. Ha ejtőernyős ugrást láttam, akkor az kizárólag An-2-esből történhetett és ezekből a kétfedelű madarakból akár négy is felsorakozott a repülni vágyók igényeinek a kielégítésére egy-egy repülőnapon.
Gyermekkorom kedvenc repülőgépe (Fotó: www.avia-info.hu)
Ugyan a rendszerváltás előtti augusztus 20-i budapesti vízi és légi parádékról már lemaradtam, de az utána szervezett alkalmak nagy élményt jelentettek számomra, amelyet sem a Nagy Futam, sem a Red Bull Air Race nem lesz képes soha felülírni.
Ami a hajózást illeti, még láttam közlekedni a Balatonon a flotta egykori zászlóshajóját, a Beloianniszt, utaztam a Gulács hajón és ha a balatoni hajókra gondolok, akkor elsősorban a Vácon gyártott vízibuszok jutnak eszembe, amelyekből ma már csak egy-két példány maradt mutatóba a balatoni flottában.
A Györök vízibusz ma már nincs a Balatonon
Láttam Szegeden a Szőke Tisza gőzhajó utolsó napjait, amikor még élet vette körül, kikötve a Belvárosban, miközben az FVV csuklós Bengáli villamosok csikorogtak a házak közt különböző élénk színekre festve.
Ott voltam 1993-ban és 1996-ban a MÁV 125. és a magyar vasút 150. születésnapja alkalmából Angyalföldön rendezett járműparádékon, ahol felvonultatták a magyar vasúttörténet valamennyi meghatározó járműtípusát külföldi jármű-különlegességek kíséretében.
A fent felsorolt élményekből táplálkozva egyre szomorúbban vettem észre, hogy az idő múlásával az említett rendezvények egyre-másra elmaradtak, megszűntek, az ott és a mindennapokban is látható járműveket újak váltották fel – vagy rosszabb esetben pótlás nélkül tűntek el az életünkből. Sajnos nem éppen szerencsés időpontban született az oldalam, mivel éppen a gazdasági válság sűrűjében jártunk, így az a hálátlan szerep jutott nekem, hogy a veszélyeztetett járművek megmentése helyett a leselejtezésükről, vagy a repülőgépek esetében a külföldre történő eladásukról kellett hírt adnom. Sok esetben a gépek eszmei értéke nem, csak az számított, hogy az értük kapott pénz képes-e fedezni egy darabig addigi gazdájuk túlélését.
Sokat dolgoztam az itthon tartásáért, de végül 2013 nyarán elrepült hazánkból a HA-YHF
Mindezek ellenére az oldalam sok örömet is hozott számomra az elmúlt nyolc év alatt. Kitűnő alapul szolgált már az indulás évében, amikor 2009. szeptember 26-án több típus gazdája is elfogadta a meghívásomat Farkashegyre, ahol az Aeroklub Farkashegy akkori vezetésének közreműködésével megünnepelhettük Blériot magyarországi repülésének 100 éves évfordulóját Mi-2-es helikopterrel, Gawronnal, Wilgával, An-2-essel, Zlin-43-assal, Zlin Trénerrel, de természetesen ott voltak korunk típusai is, a Cessnák, egy Falke, egy IS-28 és egy Robinson-44-es helikopter is.
Mi-2-es helikopter-bemutató Farkashegyen 2009. szeptember 26-án
(Fotó: Sármási András)
Bár hálátlan, de mégis fontos szerep jut évek óta a honlapomnak minden augusztus 20-a környékén, amikor kizárólagos forrásként az egész országban egyedül tájékoztatom az érdeklődőket arról, hogy megint nem kell betervezniük az augusztus 20-i parádé megtekintését a fővárosban, mert nem lesz.
Nagy örömmel adok hírt ugyanakkor minden olyan rendezvényről, ahol a honlapon ismertetett járműtípusok szerepet kapnak – arról, hogy a menetrend szerinti forgalomból kivont FVV csuklós villamosok nosztalgiaüzemben tovább élnek, hogy a 2017-ben már négy helyszínre betervezett Legendák a Levegőben Repülőnap állandó résztvevői között található már évek óta az egyik utolsó magyar Wilga és a Dél-Alföldön reneszánszukat élik a szépen felújított mezőgazdasági An-2-esek, amelyek ötgépes köteléke a hagyományos szatymazi fellépések mellett tavaly először Szegeden is bemutatkozott a közönségnek.
Wilga a Legendák a Levegőben Repülőnapon Dunakeszin 2016. május 21-én
Változnak az idők, jó és rossz élmények, folyamatok egyaránt kísérik a közlekedés alakulását. Az a cél, hogy az előbbiből minél több legyen és az átalakuló gazdasági körülmények között is megtaláljuk a módját, hogy a régebbi korok járművei, ha csak egy-egy példány révén is, de jelen legyenek az utánunk jövő generációk életében és tudjunk a 2000 után született generációknak is hasonló élményt nyújtani, mint amilyen élményekben a kilencvenes években részem lehetett.
A 8 éves Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal, amelynek ez a jelenlegi már a második kiadása, egy fazonigazítást követően tovább él és várja mindazokat, akiknek még jelentenek valamit a rajta szereplő járművek, vagy szeretnék közelebbről megismerni a korábbi idők legendás típusait.
Jó olvasgatást, nézelődést kívánok az oldalon és köszönöm mindazoknak a segítségét, akik információkkal, fényképekkel az évek során hozzájárultak és hozzájárulnak az oldal működéséhez!
Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán
