„Jeles” évforduló köszönt ránk idén. Tíz évvel ezelőtt maradt el először a hagyományos Budaörsi Repülőnap. Az elsőt 1937. június 20-án, a repülőtér megnyitása alkalmából rendezték, majd a II. világháborút követően rendszeressé vált a Budaörsön tartott nagyszabású repülőnap, amely még a rendszerváltást is túlélte, egészen 2004-ig: akkor rendezték meg az utolsó valódi Budaörsi Repülőnapot.
Generációk nőttek fel úgy, hogy minden évben kilátogathattak Budaörsre, ahol gazdag programmal várták az érdeklődőket a szervezők. Biztos, hogy sok pilóta pályafutása kezdődött ezen alkalmak egyikén. A műsorban a repülés minden ágazata helyet kapott a légierőtől a sportrepülőkön és a mezőgazdasági repülőkön át a polgári nagygépes repülésig.
Budaörsi Repülőnap 1986-ban
Fotó: Fortepan
A rendszerváltás után a Magyar Repülő Szövetség szervezte meg minden évben a rendezvényt. Akkoriban még rengeteg légi bemutatót láthatott a közönség: a teljesség igénye nélkül volt műrepülés, különböző kötelékek és szóló bemutatók, lufivadászat, helikopteres bemutatók, ejtőernyősök (nem három-négy ugró, hanem legalább tíz).
Tízéves voltam 1997-ben, amikor először jártam Budaörsi Repülőnapon. Sajnos nem mindenre emlékszem arról a napról, de több emlék is megmaradt, így az An-2-es repülőgépek nagy száma, a lufivadászat, a vitorlázó-vontatás helikopterrel (HA-LFP), az Aerotriga kötelék bemutatója és Besenyei Péter műrepülése egy kék színű géppel, amelyen a Malév felirata és emblémája szerepelt.
Emlékeim szerint ezzel a géppel repült Besenyei Péter 1997-ben
Fotó: www.avia-info.hu
Még két alkalommal, 2000-ben és 2002-ben jutottam ki Budaörsre a repülőnapra, ahonnan hasonlóan kedves emlékeket őrzök a mai napig. 2000-ből a piros és zöld Ancsákat (HA-ANK és HA-ANR), a statikusan kiállított Légi Templomot (HA-YHC), a Mi-2-es helikopter-bemutatót és vitorlázó-vontatást (HA-BCJ), a Honvédség Mi-17-es és Mi-24-es helikoptereinek szóló bemutatóit és a MiG-21-es típus búcsúrepülését. 2002-ből a Li-2-es bemutatkozó repülését az Aerotriga két gépe kíséretében, a Flying Bulls Team T-28 „Trojan” gépét, a Katasztrófavédelem Mi-2-es helikopterét (HA-BGO) és a négy(!) utasrepültető An-2-est (HA-ANK, HA-ANR, HA-DAC, HA-YHG).
HA-ANK
(a budaörsi hangárban pihen, repülőnapon évek óta nem vett részt)
Fotó: Barta Tamás
Mindhárom rendezvényről szívesen emlékszem vissza a Po-2-es bemutatóra, az utasrepültető Wilgára (HA-SEC) és a lufivadász-kötelékre, amelynek állandó tagja volt a HA-SGC és a HA-SGM lajstromjelet viselő Zlin-142-es gép.
HA-SGM
(a miskolci hangárban várja a feltámadást egy új légcsavar képében)
Fotó: Sármási Zoltán
2006-ban, amikor életemben először szabadultam föl az internetre, elsőként azt írtam be a keresőbe, hogy mikor lesz abban az évben Budaörsön Repülőnap. Nem találtam meg a keresett információt. 2007-ben, a repülőtér hetvenedik születésnapján sem.
2009-ben azzal jelentem meg a repülős világban, hogy nekiálltam repülőnapot szervezni Louis Blériot budapesti repülésének emlékére. Budaörsön is tettem egy próbát, de rövid úton kiderült, hogy nincs meg a fogadókészség a rendezvény iránt, amely végül Farkashegyen talált otthonra. Ennek ellenére, bár hivatalos repülőnap nem volt abban az évben, Budaörsön ünnepelték a Repülőgépes Növényvédő Állomás megalakulásának 50 éves évfordulóját.
2010-ben megint megpróbáltam összehozni a Budaörsi Repülőnapot a 100 éves magyar motoros repülés és a 100 éves Magyar Repülő Szövetség (MRSZ) tiszteletére, de a projekt megint elakadt azon, hogy az illetékesek nem azonosultak eléggé az ötlettel. A terveim fiókba kerültek, azóta is ott várják a befektetőket és a hangulat változását. Ezekben az években mindössze egy-egy gyereknapi sétarepülős rendezvényre került sor, amelyeket a Goldtimer Napok előzményeként lehetne leginkább jellemezni.
Budaörsi Repülőnap helyett ősszel Rep-Tér Élmény címen szervezett egy magánvállalkozás sétarepülős programot a repülőtéren, amelynek később nem lett folytatása.
Ápolásra váró Ka-26 helikopter a Rep-Tér Élmény idején
Fotó: Sármási Zoltán
2011-ben új vezetést választott az MRSZ. Az új elnök a Repülni jó portálnak adott interjúban megemlítette, hogy már abban az évben szeretnének kisebb rendezvények számára otthont adni, 2012-ben pedig felélesztik a régi hagyományos repülőnapot.
Mire ez bekövetkezett volna, 2012 tavaszán személycsere történt az MRSZ-ben az elnöki poszton. Ennek ellenére 2012 szeptemberében a repülőtér alapításának 75 éves évfordulója alkalmából I. Budaörsi Reptéri Napok címmel kétnapos rendezvényre került sor a repülőtéren, amely a sétarepülés mellett több légi bemutatót is tartalmazott, bár a tervezett programok egy része végül elmaradt, illetve nem az eredeti ütemezés szerint került megtartásra. Ugyanebben az évben még tavasszal rendezte meg a Goldtimer Alapítvány az első nyílt napját, amely légi bemutatók nélküli, sétarepüléssel egybekötött veterán autó kiállítást jelentett és jelent azóta is.
Utasrepültető An-2-es a Budaörsi Reptéri Napokon
Fotó: Sármási Zoltán
2013-ban az előző évi Budaörsi Reptéri Napok folytatása helyett a Legendák a Levegőben Repülőnap jött át Dunakesziről Budaörsre az ottani repülőtér-bezárások miatt. Így a Goldtimer Nappal együtt ebben az évben is két rendezvényt tartottak a reptéren, bár a Legendák a Levegőben Repülőnap sem töltötte be a régi Budaörsi Repülőnap helyét, hiszen ott a légi bemutatók és a sétarepülés aránya általában erősen az utóbbi irányába szokott eltolódni.
A Cimborát felvontatják a bemutató-repüléshez
(Legendák a Levegőben Repülőnap)
Fotó: Sármási Zoltán
2014-ben már harmadszor rendezték meg a Goldtimer Napot, amely mellé ősszel veteránrepülő-találkozót és újabb Legendák a Levegőben Repülőnapot terveztek, azonban egy filmforgatás miatt mindkét rendezvény elmaradt. Egy új, kisebb rendezvény is született: a május 1-i Nagy Futam „nulladik napja”, amikor a Flying Bulls Team hazánkba látogató gépeit lehetett közelről megtekinteni Budaörsön.
2002-ben nem tudott eljönni, de azóta többször is járt a Corsair Budaörsön, csak nem valódi repülőnapon
(Nagy Futam 0. nap – 2015. április 30.)
Fotó: Sármási Zoltán
Elérkeztünk 2015-höz, amikor április 26-án negyedik alkalommal került sor a szokásos Goldtimer Napra, április 30-án pedig a Nagy Futam „nulladik napra”. Ezekkel nagyjából egy időben viszont kiderült, hogy a május közepére megint meghirdetett Legendák a Levegőben Repülőnap Budaörsről visszatér Dunakeszire, ahol annak idején megszületett.
„Repülőnap-érzés” a 2015-ös Goldtimer Napon
Fotó: Sármási Zoltán
Miközben az utóbbi néhány évben vidéken egyre több helyen szerveznek repülőnapokat, sok repülőtéren már évente visszatérő hagyomány jelleggel, a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő Budaörsi Repülőnap még mindig képtelen feltámadni hamvaiból. A polgári repülésnek változatlanul nincs országos hatókörű központi rendezvénye, hiszen a legtöbb program csak helyi jelentőséggel bír, még akkor is, ha sokan hajlandók a legtávolabbi repterekre is elutazni, ha repülőnapon akarnak részt venni.
Az idő múlásával az emberek alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, amelynek egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy lassanként Budaörsi Repülőnapnak hívnak minden ottani megmozdulást, amelyek egyike sem közelíti meg a régi hagyományokat. Sokan a Goldtimer Napot is annak hívják, annak ellenére, hogy ott hivatalosan légi bemutatók nincsenek, csak a sétarepülés apropóján felszálló gépekben lehet gyönyörködni.
„Repülőnap-érzés” a 2015-ös Nagy Futam 0. napon
Fotó: Sármási Zoltán
Ám ami a legszomorúbb számomra az egészben, az nem más, minthogy lassan felnő egy olyan generáció, amely még életében nem látott, nem is nagyon láthatott valódi repülőnapot. Ők azt fogják gondolni, hogy az a repülőnap, ahol utasként lehet repülni és ez nekik már elég is lesz. Nekik a nyílt nap jelenti majd azt az életre szóló élményt, amit az idősebbeknek még a valódi repülőnapok jelentettek.
Számomra az 1997-es, a 2000-es és a 2002-es Budaörsi Repülőnap az etalon. Aki a rendszerváltás előtti rendezvényeket is átélte, valószínűleg nem tartja olyan sokra az általam etalonnak tekintett repülőnapokat. Azok az emberek pedig, akik tíz-húsz év múlva döntenek a repülés jövőjét meghatározó kérdésekről, már a nyílt napokból fognak kiindulni. Szeretném, ha ez nem így lenne és fel tudnánk támasztani a régi hagyományt Budaörsön. Bízom benne, hogy nem kell egy újabb évtizedet várni arra, hogy ez a sokunk által nagyon szeretett hagyomány újjászülessen.
