Gondolatok az Arács vízibusz eladása nyomán

Eladták az utolsó balatoni 3011 típusú, váci gyártású vízibuszt, az Arács motorost. A hajó az elmúlt három évben Balatonakali kikötőjéből részben különböző programokat nyújtott, részben menetrend szerinti járatokat teljesített Balatonföldvárra, Balatonlellére és Balatonszemesre. Most végleg elhagyja hazánkat, hogy Észak-Macedóniában, az Ohridi tavon folytassa aktív pályafutását, amelyet 1963-tól változatlan néven és formában végzett a Balatonon a tavalyi szezon végéig. 


Ez a szomorú történet megint rávilágít arra a problémára, amivel 2009 óta, amikor elindítottam ezt a honlapot, számtalan alkalommal volt már alkalmam találkozni. Nevezetesen arról van szó, hogy hazánkban érdemben nem létezik olyan szabályozás, sem olyan szerv, amely a kereteit meghatározná és őrködne afölött, hogy melyek azok a járműtípusok a közlekedés különböző ágazataiban, amelyek egy-egy példánya megőrzésre érdemes akár múzeumban, akár üzemben.

Ha létezne ilyen szabályozás, ilyen szerv, akkor az Arács az állami Bahart-flotta megbecsült példánya lenne nosztalgia kategóriában testvérével, az utolsó 301-es Akali vízibusszal, amely évek óta Siófokon üzemen kívül várja új gazdáját. Melléjük csatlakozna legalább az egyik 303-as vízibusz, a tavalyi szezon végén leállított és ugyancsak eladásra meghirdetett Héviz, vagy a várhatóan az idén utolsó aktív szezonját töltő Keszthely motoros is. 


Azonban megfelelő szabályozás és azt betartató szerv a jelek szerint nem létezik és szándék sincs a megalkotására, létrehozására. Ma Magyarországon, úgy tűnik, minden tulajdonos azt kezd a tulajdonában lévő járművel, amit csak akar. Nem számít az adott jármű előélete, sem a történeti jelentősége, ahogy az sem, ha típusának utolsó képviselőjéről van szó.

Ha úgy dönt eladja, akár külföldre, ha nem akar vele tovább bajlódni, eladja a bontóba, ahogy az a több, mint százéves egykori csavargőzössel, a Vén Duna ex Guláccsal történt 2023 őszén. Persze sorsára is hagyhatja, hátha magától elbomlik a szabad ég alatt, állagmegóvás, karbantartás nélkül. No és örülni kell minden olyan járműnek, amelynek gondos gazdája van, aki karban tartja, talán üzemelteti is azt. De ez kizárólag az ő jóindulatától, anyagi és egyéb lehetőségeitől függ, ami bármikor megváltozhat, ahogy azt az Arács példáján láthatjuk. 

Hazánk területén megannyi, szebb napokat látott hajó, repülőgép, villamos, vasúti kocsi, mozdony, busz vár sorsa jobbra fordulására kikötőkben, repülőtereken, kocsiszínekben, mellékvágányokon, garázsokban, vagy csak egyszerűen a szabad ég alatt.  Állagmegóvási, karbantartási kötelezettség nincs, ahogy elérhető támogatás sem ahhoz, hogy a tulajdonosok minden körülmények közt gondoskodni tudjanak a birtokukban lévő, sok esetben jelentős közlekedéstörténeti értékkel bíró járműről. 

Nem tudom, hány értékes járművet fogunk még elveszíteni, amíg megtörténik a szükséges szemléletváltás a megfelelő posztokon, mikor kerülnek végre olyan emberek döntéshozó helyzetbe, akik értik és akarják is orvosolni ezt a problémát. Addig viszont valószínűleg nagyon sok szomorúság vár még ránk és szégyellhetjük az utódaink előtt, hogy egy olyan korban éltünk, amikor az értékvesztés normálisnak számított.

Vannak szép példák régi értékes járművek megőrzésére, de aztán újra és újra rá kell ébrednünk arra, hogy még bőven van teendő ezen a területen. Jó lenne nem megvárni az ébredéssel azt a pillanatot, amikor már csak a semmiből lehet rekonstruálni, másolatokkal pótolni egyes korszakokat, amelyek értékei sokáig megőrizhetőek lettek volna eredetiben. 

Fotók: Sármási Zoltán

Hőlégballon világbajnokság Szeged légterében

2024-ben, bár idén is gazdag programmal készültek a szervezők, az időjárás sajnos nem tette lehetővé a Szeged International Airshow lebonyolítását. Azonban a hagyományoknak megfelelően a rendezvényhez idén is hozzákapcsolódtak a hőlégballonosok. A 25. FAI Hőlégballon Világbajnokság keretében a SZIA hétvégéje előtti héten többször is megtöltötték Szeged és környéke légterét szebbnél szebb ballonokkal.

Ballonok-8

„Hőlégballon világbajnokság Szeged légterében” bővebben

15 év kiöregedett kedvenc hajóink nyomában

Januárban volt 15 éve, hogy útnak indult a „Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink” oldal. Bár kezdetben repülés témában kezdtem foglalkozni különböző típusokkal, igen hamar kiderült, hogy a hajózás területén is vannak olyan történelmi jelentőségű típusok, amelyek pillanatok alatt eltűnhetnek hazai vizeinkről.


Bár mindössze néhány hajóról van szó, amelyek megérdemelnék, hogy hosszú távon biztosítva legyen a jövőjük és veszélybe kerültek, az ő esetükben nem sok pozitív változás történt az elmúlt másfél évtizedben. „15 év kiöregedett kedvenc hajóink nyomában” bővebben

Egy korszak vége – megszűnik a sarmasi-zoli.lapunk.hu

2009. január 8-án látott napvilágot az első Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink honlap, amely a sarmasi-zoli.lapunk.hu oldalon kezdte meg a működését azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet azokra a legendás járműtípusokra, amelyek különböző okokból megfogyatkoztak, vagy szinte teljesen eltűntek hazánk útjairól, sínjeiről, vizeiről és légteréből.


„Egy korszak vége – megszűnik a sarmasi-zoli.lapunk.hu” bővebben

Lesz-e jövőjük? – nosztalgia villamosok Szegeden

A fővárosban az utóbbi néhány évben egymást érik a felújított és üzembe helyezett nosztalgia villamosok és egyéb nosztalgia járművek. Többek közt ma már két FVV csuklós Bengáli villamossal is lehet alkalmanként utazni a budapesti villamoshálózaton. Szegeden azonban, amely Miskolchoz és Debrecenhez hasonlóan a Bengálik fővárosa volt hosszú évtizedeken át, más a helyzet.

Természetesen Szegeden is vannak nyáron nosztalgiajáratok, így heti váltásban szombatonként lehet utazni a 9-153 számú Ziu-9 és az 505 számú Ikarus 280-as trolibusszal. Továbbá kéthetente a város több villamosvonalát is bejáró körjáratban közlekedik a 12-es számú MWG villamos motorkocsi. Azonban a közbülső heteken nincs váltótársa, noha az SZKT több más nosztalgia, vagy ilyen célra megőrzött villamoskocsival is rendelkezik. „Lesz-e jövőjük? – nosztalgia villamosok Szegeden” bővebben

Augusztus 20: honvédségi légi parádé civilek és hajók nélkül

2021. augusztus 20-án délelőtt 9 órakor kezdődött Budapesten a Duna Parlament előtti szakasza fölött a  honvédségi légi parádé.


Aki tehát szerette volna a hagyományoknak megfelelően a Duna-parton tölteni az ünnep délelőttjét, nem ment hiába. Ráadásul a Duna TV közvetítésén keresztül bárhonnan követhették  az ünnepi programot az érdeklődők. A rendezvény keretében több alkalommal áthúzott a Gripen-kötelék, hol infracsapdát szórva, hol nemzeti-színű csíkot húzva maguk után, amire most első alkalommal került sor. 


Felvonult a légierő valamennyi hadrendben lévő típusa:  AS-350, Mi-17, Mi-24 és az újonnan beszerzett H145M helikopterek, melyekből összesen 12 példányt lehetett látni a Duna fölött. Megjelent továbbá a Dassault Falcon 7X  szállítógép (utóbbi előbb egyedül, majd két Gripen kíséretében), valamint az elmúlt években  hadrendbe állított Zlin-143 és Zlin-242 oktatógépek. Egyéni bemutató-repülést tartott egy H145M, egy AS-350 és egy Mi-24 helikopter, a program az ejtőernyős válogatott tagjainak célba ugrásával zárult, melyet egy Mi-17 szállítóhelikopterből hajtottak végre.


Ezen a ponton akár be is lehetne fejezni a cikkírást, hiszen ebben az évben újra volt parádé. Ami mindenképpen hatalmas dolog ahhoz képest, hogy jó néhány olyan év van mögöttünk a közelmúltból, amikor ezen a napon semmi nem volt délelőtt a Dunán, vagy a Duna fölött – és most nem a tavalyi rendkívüli évre gondolok.

„Augusztus 20: honvédségi légi parádé civilek és hajók nélkül” bővebben

Bengáli-körkép – FVV csuklós villamosok napjainkban

A januári repülős és a februári hajós körkép után következzen egy összeállítás a még meglévő FVV csuklós „Bengáli” villamosokról. Ezek a járművek ma már sehol nem közlekednek menetrend szerint és bár több kocsi nosztalgiajárműként üzemel, néhányan jobb sorsra lennének érdemesek annál, mint amiben most részük van.

Kezdjük a sort a fővárossal! Budapesten, ahol annak idején a típus először állt forgalomba, ma összesen tíz kocsi található meg, melyek közül mindössze kettő üzemképes. Az 1100-as számú egyirányú, egyoldali ajtós prototípus kocsi 2018. november 25-én a BKV 50. születésnapja alkalmából mutatkozott be a nagyközönségnek egy hosszan elhúzódó felújítás után. A következő évben is felbukkant kiállítva egy-egy nyílt napon, viszont tudomásom szerint utasokat még nem szállított.


„Bengáli-körkép – FVV csuklós villamosok napjainkban” bővebben

Lesz-e jövőjük? - kiöregedett kedvenc járműveink
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.