Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink
Fontos, hogy megőrizzük közlekedéstörténeti jelentőségű járműveinket az utókor számára.
„Ilyen volt az ötödször megtartott Budaörsi Airshow” bővebben
„Májusi körkép – repülős, hajós, villamosos hírek” bővebben
„Egy korszak vége – megszűnik a sarmasi-zoli.lapunk.hu” bővebben
Természetesen Szegeden is vannak nyáron nosztalgiajáratok, így heti váltásban szombatonként lehet utazni a 9-153 számú Ziu-9 és az 505 számú Ikarus 280-as trolibusszal. Továbbá kéthetente a város több villamosvonalát is bejáró körjáratban közlekedik a 12-es számú MWG villamos motorkocsi. Azonban a közbülső heteken nincs váltótársa, noha az SZKT több más nosztalgia, vagy ilyen célra megőrzött villamoskocsival is rendelkezik. „Lesz-e jövőjük? – nosztalgia villamosok Szegeden” bővebben
Aki tehát szerette volna a hagyományoknak megfelelően a Duna-parton tölteni az ünnep délelőttjét, nem ment hiába. Ráadásul a Duna TV közvetítésén keresztül bárhonnan követhették az ünnepi programot az érdeklődők. A rendezvény keretében több alkalommal áthúzott a Gripen-kötelék, hol infracsapdát szórva, hol nemzeti-színű csíkot húzva maguk után, amire most első alkalommal került sor.
Felvonult a légierő valamennyi hadrendben lévő típusa: AS-350, Mi-17, Mi-24 és az újonnan beszerzett H145M helikopterek, melyekből összesen 12 példányt lehetett látni a Duna fölött. Megjelent továbbá a Dassault Falcon 7X szállítógép (utóbbi előbb egyedül, majd két Gripen kíséretében), valamint az elmúlt években hadrendbe állított Zlin-143 és Zlin-242 oktatógépek. Egyéni bemutató-repülést tartott egy H145M, egy AS-350 és egy Mi-24 helikopter, a program az ejtőernyős válogatott tagjainak célba ugrásával zárult, melyet egy Mi-17 szállítóhelikopterből hajtottak végre.
Ezen a ponton akár be is lehetne fejezni a cikkírást, hiszen ebben az évben újra volt parádé. Ami mindenképpen hatalmas dolog ahhoz képest, hogy jó néhány olyan év van mögöttünk a közelmúltból, amikor ezen a napon semmi nem volt délelőtt a Dunán, vagy a Duna fölött – és most nem a tavalyi rendkívüli évre gondolok.
„Augusztus 20: honvédségi légi parádé civilek és hajók nélkül” bővebben
Kezdjük a sort a fővárossal! Budapesten, ahol annak idején a típus először állt forgalomba, ma összesen tíz kocsi található meg, melyek közül mindössze kettő üzemképes. Az 1100-as számú egyirányú, egyoldali ajtós prototípus kocsi 2018. november 25-én a BKV 50. születésnapja alkalmából mutatkozott be a nagyközönségnek egy hosszan elhúzódó felújítás után. A következő évben is felbukkant kiállítva egy-egy nyílt napon, viszont tudomásom szerint utasokat még nem szállított.
„Bengáli-körkép – FVV csuklós villamosok napjainkban” bővebben
Három év után esedékessé vált egy kis ráncfelvarrás a honlapon, ezért az elkövetkező időszakban elképzelhető, hogy nem mindig minden fog rendesen működni az oldalon. Előre is köszönöm a látogatóim megértését az esetleges kellemetlenségekért!
Öt hajót készül kivonni a forgalomból a Balatoni Hajózási Zrt. a közelmúltban napvilágra került reorganizációs terv szerint. Bár konkrétan nem nevezték meg mind az öt hajót, annyi már kiderült, hogy a két néhány éve vásárolt gyorshajó mellett érintett az utolsó 301-es váci vízibusz, az Akali motoros és nem tartom kizártnak, hogy az utolsó 3011-es, az Arács motoros is veszélyben lehet.
Februári írásomban hosszan soroltam azokat a magyar hajózás és hajógyártás történetét meghatározó emblematikus hajókat, amelyek évek, évtizedek óta várnak szebb napokra. Azt a kérdést pedig, hogy maradnak-e vízibuszok a Balatonon, három éve tettem föl először, amikor a Bahart részéről azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem tervezik a nosztalgiaflotta bővítését az említett típusokkal.
Az Akali még Ederics néven Balatonföldváron
„Lesz-e jövőjük? – váci vízibuszok a Balatonon” bővebben
8 évvel ezelőtt, 2009. január 8-án indítottam útnak a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt. Az volt a célom az induláskor, hogy felhívjam a figyelmet a közelmúltnak azokra a járműtípusaira, amelyek száma sok esetben hosszú évtizedek aktív szolgálata után hirtelen néhány év alatt ijesztően megfogyatkozott úgy, hogy semmit sem lehetett tudni a típus jövőjéről, arról, hogy marad-e belőlük tudatosan megőrzött üzemképes, vagy legalább múzeumi példány az utókor számára.
Gyermekkorom meghatározó járműves élményei elsősorban a kilencvenes évekhez és a kétezres évek első feléhez kötődnek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelen állás szerint ahhoz az utolsó generációhoz tartozom, aki még láthatta az utolsó napjait annak a kornak, amelyet leginkább az oldalamon szereplő járműtípusok határoztak meg.
„8 éves a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal” bővebben
