2013. augusztus 1-én az 1G224-13 gyári számú, HA-YHF lajstromjelet viselő AN-2 repülőgép utoljára felemelkedett a levegőbe Dunakeszin, majd orrát a szlovák határ irányába fordította és a kora délutáni órákban végleg elhagyta hazánk légterét. 25 éven át szolgálta a magyar repülést, ebből az utolsó kettőt már a földön töltve. Sokan reméltük, hogy ez a nap soha nem érkezik el, néhányan az utolsó napokban is azon fáradoztunk, hogy valamilyen módon elérjük, hogy köztünk maradhasson. Az élet másképp döntött, az Ancsának mennie kellett.
Boldog utasokkal a fedélzetén rugaszkodik el a földtől Dunakeszin 2008-ban
A HA-YHF búcsúzása több szempontból is szomorú tanulságokkal bír. Másfél év után újra megtörténhetett, hogy a Malév megszűnése miatt történelmivé vált színeket viselő repülőgép távozik külföldre, holott féltve őrzött kincsként kellene őrizni azt a kevés gépet, ami még megmaradt nekünk a 66 évet megélt légitársaság után.
A magyar ejtőernyősök számára eggyel kevesebb ugratógép áll rendelkezésre, repülőnapjaink szegényebbé válnak egy látványossággal. Nekünk és utódainknak nem adatik meg többé, hogy legalább nosztalgia-jelleggel Malév-festésű géppel repülhessünk.
Egy dolgos nap reggelén Dunakeszin 2009-ben
A HA-YHF nem most fordította először orrát a szlovák határ felé. 2011 májusában is átrepült a határon, hogy részt vegyen megbecsült vendégként az Érsekújvári Repülőnapon. Onnan még hazajött, hogy augusztus 20-án a fővárosi légi parádén a Malév Repülőklub kötelékét vezesse. A tévéközvetítésnek hála, élő egyenes adásban búcsúzott el a magyar közönségtől, bár ezt akkor még senki sem sejtette.
Búcsúrepülése a Malév Repülőklub kötelékének vezérgépeként
2011. augusztus 20-án a Duna fölött
A Malév megszűnése az ő sorsát is megpecsételte. Elárverezték, új gazdája pedig jó üzletet látott az „utolsó Malév-gép”-ben, ahogy a hirdetésben reklámozta szerzeményét. Számításai bejöttek, az üzlet megköttetett, így az Ancsa pályafutása Csehországban folytatódik.
Utaskör végén érinti a talajt Dunakeszin 2009-ben
Miért kellett ennek így történnie? A gép sorsa más irányt is vehetett volna, mivel fél éve biztosan lehetett tudni, hogy ha mi magyarok nem állunk ki mellette, előbb-utóbb külföldről jönnek majd érte. Napjainkban egyébként is rendkívül népszerűek határainkon túl repüléstörténetünk értékei. Nem a HA-YHF az első, és nem is az utolsó gép, amely elhagyni kényszerül az országot az itthoni nehéz körülmények miatt, amelyek részben pénzügyi okokkal, de sokkal inkább a fejekben uralkodó káosszal, értékvesztettséggel magyarázhatóak.
Három társával a 2008-as repülőnapon Dunakeszin
Az Ancsának Csehországban minden bizonnyal sokkal jobb sora lesz, mint amilyen nálunk volt utolsó éveiben. A világ számos országában nagy becsben tartva őriznek tőlünk származó gépeket, köztük olyanokat is, amelyek a mai napig őrzik Malévos ruhájukat. Mi pedig képtelenek vagyunk vigyázni rájuk, inkább arról vitatkozunk, ki kezelje a Ferihegyen kiállított gépeket, amelyek közt egyszer az Ancsa is helyet foglalhatott volna. Nem fog. Talán majd meglátogathatjuk egy csehországi múzeumban, ha letelnek számára az aktív szolgálat napjai.
Szusszanás két utaskör közt Balassagyarmaton 2008-ban
Az elmúlt fél év megmutatta, hogy ebben az országban mennyire nem érdekel senkit a gép sorsa. Létezett egy terv a gép megmentésére, így amellett, hogy újra vihetett volna utasokat, használhatták volna az ejtőernyősök, ráadásként a speciális mentők munkáját is segítette volna. Januárban és áprilisban is jelent meg cikk a gép hányattatásairól, cégeket kerestünk meg támogatásért, hogy az Ancsa itthon maradhasson. Nem jártunk sikerrel, olyannyira nem, hogy pénzről legtöbbször nem is kellett beszélni. A közöny elvégezte a maga feladatát, amelynek az „eredményét” még ennél is jobban meg fogjuk tapasztalni, ha nem változtatunk a hozzáállásunkon.
Repülni vágyók sorakoznak az ajtajához Dunakeszin 2011-ben
Amennyire várható volt, hogy a HA-YHF előbb-utóbb itt hagy bennünket, talán sokunkat mégis váratlanul ért, hogy ez most következett be. A következő géptől már a hétvégén elköszönhetünk. Várhatóan a HA-MEK lajstromjelű Ancsa lesz az, aki felviszi a magasba az ejtőernyősöket a Kecskeméti Repülőnapon. Rövidesen ő is az országhatár felé fogja irányítani az orrát, hogy többé ne térjen vissza otthonába, Nyíregyházára.
Elkerítve, a földről szemlélné a Legendák a Levegőben Repülőnap történéseit 2012-ben, ha a takarótól kilátna
Kedves Malév-Ancsa!
Bár nem volt alkalmam fedélzetedre lépni, és élvezni veled a repülés élményét, köszönöm Neked azokat a repülőnapokat Dunakeszin és Balassagyarmaton, ahol láthattalak repülni, kíséretedben a három Zlin-142 géppel, akik közül már csak egy maradt, aki motor nélkül sír utánad a bezárt hangárajtó mögül. Köszönöm, hogy élőben láthattam a búcsúrepülésedet a budai Duna-partól. Kívánok Neked sok-sok szerencsés leszállást, boldog utasokat, ejtőernyősöket, új otthonodban!
Ég Veled, és vigyázz magadra!
Sármási Zoltán