Amikor hét éve létrehoztam ezt az oldalt, azzal a céllal tettem, hogy azoknak a jármű-típusoknak a bemutatása mellett, amelyeket sok-sok évtized aktív szolgálat után napjainkban az eltűnés veszélye fenyeget, külön is felhívjam a figyelmet azokra a példányokra, amelyeknek különböző okokból sajnos már az enyészettel kell szembenézniük.
Ennek az utóbbi, önként vállalt szomorú feladatomnak teszek eleget, amikor három, az ország két különböző pontján pusztuló, jobb sorsa érdemes repülőgépre hívom fel a figyelmet. A PZL-101 Gawront nem kell külön bemutatnom az oldal látogatóinak, mivel sokat foglalkoztam velük az elmúlt évek során. Számuk jelentősen megfogyatkozott az elmúlt tíz év alatt, sok gép került külföldre, több gépet pedig idehaza állítottak le gazdáik és tették őket félre jobb időkre.
Ezekről a leállított gépekről kell most néhány szót szólni, mégpedig azért, mert hárman közülük olyan módon kerültek üzemen kívüli állapotba, hogy az már egyenesen a fennmaradásukat veszélyezteti.
Fotó: www.avia-info.hu
A HA-PYC lajstromjelű gép 1970-től negyven éven át szolgálta a magyar repülést. Utoljára Dunakeszin teljesített aktív szolgálatot és az onnan származó információk szerint kiváló állapotban volt, amikor hat évvel ezelőtt gazdát cserélt és Bőnybe került azzal a szándékkal, hogy átépítik permetezőgéppé és a szúnyogok ellen fogják harcba küldeni. Az átalakítás keretében megfosztották motorjától, majd nem sokkal később, 2011-ben a munkálatokat félbehagyták. A gép azóta a bőnyi repülőtéren áll a szabad ég alatt és várja sorsa jobbra fordulását.
Fotó: Sármási Zoltán
2013 óta nincs egyedül ebben az állapotában. Csatlakozott hozzá a HA-SBP lajstromjelet viselő gép Dunaújvárosból, amely két évvel idősebb, mint a HA-PYC, 1968-tól vízügyi szolgálatot látott el (régebben létezett az a fogalom, hogy vízügyi repülés), majd 1976-tól már a jelenlegi lajstromjele alatt dolgozott tovább a sportrepülésben vontatógépként. 2010 környékén leállították, és a dunaújvárosi hangár sarkában pihent, ahonnan 2012-ben az I. Baracs-Kisapostag Repülőnap alkalmából hozták ki ismét a friss levegőre statikus kiállításra, majd a következő évben újra beüzemelték, részt vett a II. Baracs-Kisapostag Repülőnapon bemutató keretében és utasrepültető gépként is nagy sikerrel. Ugyanazon év őszén a Börgöndi Repülőnapra is ellátogatott utasrepültetést végezni, majd derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy eladták és Olaszországba fog kerülni új gazdájához. Az út Dunaújvárosból végül nem vezetett messzire, csak a bőnyi repülőtérig, ahol az akkor már két éve veszteglő HA-PYC mellé állították és most már három éve ugyanúgy a szabad ég alatt várja sorsa jobbra fordulását.
Fotó: www.avia-info.hu
A HA-SBU jelzésű gép két említett társától eltérően nem hazánkban kezdte pályafutását. 2009-ben Bulgáriából érkezett hozzánk Kaposújlakra, ahol új motort kapott abból a célból, hogy ejtőernyős ugratásra tudják használni, azonban a hírek szerint állítólag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindenesetre 2014-ben bérbe adták Hajdúszoboszlóra, ahol egy-két repülés után kiderült, hogy nincs rá szükség. Ám ahelyett, hogy visszakerült volna a gazdájához Kaposújlakra, maradt Hajdúszoboszlón, amíg le nem jártak a papírjai és mivel a hangárban nem akadt számára hely, jobb híján bőnyi társaihoz hasonlóan a szabad ég alatt kötött ki. Ott áll most is és várja sorsa jobbra fordulását, már két éve.
Mint az köztudott, egyetlen gépnek sem tesz jót, ha huzamosabb ideig nem használják, ha nem végzik el rajta időről időre a szükséges ápolási munkálatokat. Különösen igaz ez a vászonborítású gépekre, mint a Gawron, amelyek rosszabbul tűrik az időjárás viszontagságait is, mint lemezborítású, vagy műanyagból készült társaik. A kérdés tehát az, hogy hány évig kell ennek a három szerencsétlen sorsú gépnek a jelenlegi körülmények közt pusztulnia. Meg kell-e várni, amíg az eredetileg több milliót érő gépek értéke eléri a nullát, amíg az összes használható alkatrészük tönkremegy. Minél tovább állnak a szabad ég alatt, annál többe fog kerülni, hogy újra üzemképes állapotba kerüljenek, már ha egyáltalán meg lehet még őket menteni és nem a szeméttelepen fognak kikötni.
Bízom benne, hogy az írásom eljut olyan emberekhez, akiknek módjában áll, hogy kézbe vegyék ennek a három gépnek a sorsát és megmentsék őket a pusztulástól.
