Augusztus 15-én szombaton délután, azaz egy főszezoni hétvégi napon öt személyszállító hajó pihent üzemen kívül a siófoki öbölben. Egy olyan rendkívüli évben, amikor a külföldi nyaralási lehetőségek beszűkülése miatt soha nem látott tömeg lepte el a tóparti településeket nyaralás céljából.
Az 1927-ben gyártott Csongor nosztalgia hajó tavaly még Balatonföldváron dolgozott sétahajóként, idén azonban valamilyen általam nem ismert okból nem állították sem ott, sem máshol forgalomba. Mellette az 1960-ban gyártott, 303-as típusú Héviz motoros ringatózott csöndben, noha tavalyig ilyesmi elképzelhetetlen lett volna, hiszen ebben az időszakban mindig a nyugati medencében volt beosztva menetrend szerinti járatokra. (A legfrissebb hírek szerint augusztus 17-től szolgálatba állt ugyanott, ám ettől még szokatlannak számít ez a főszezoni pihenő).
Ebben az időszakban ugyancsak a nyugati medencében, általában Fonyódon szokott állomásozni az 1982-ben gyártott Aqua Pannonia hajó is, amely ebben az évben a jelek szerint szintén Siófokon tölti a szokatlan kényszerpihenőjét.
No és persze feltétlenül meg kell említeni a két utolsó váci vízibuszt, a 301-es típusú Akali, és a 3011-es Arács vízibuszt. Ezekre a hajókra idén már többször felhívtam a figyelmet, részletesen kifejtve, hogy miért kellene őket megőrizni. Sajnos a jelek szerint ez az illetékeseket a legkevésbé sem érdekli. Mindazonáltal amíg még megvannak, semmi nincs veszve, habár az Akali már meg van hirdetve eladásra. E téren az adhat okot még némi időnyerésre, hogy a zsilip átépítése miatt a Sióban jelenleg nincs víz, így abban az irányban jó ideig nem tudják hajók elhagyni a Balatont.
Nem a vízen, hanem partra téve, de ugyancsak eladásra vár a két, 2013-ban beszerzett gyorshajó, a Hunor és a Magor. Ezt a szolgáltatást a Balatoni Hajózási Zrt. megszüntette annak ellenére, hogy igény biztosan továbbra is lenne rá. Fonyód és Badacsony közt most egy magánvállalkozó üzemeltet vízitaxit, amely folyamatosan ingázik a két part közt. Különösen délután, amikor három órán át nem közlekedik a katamarán, mivel az egyik járatot kivették a menetrendből. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy például Balatonszemesen tavaly még volt sétahajó, idén nincs (ott nyaralók persze vannak, igen szép számban). A vele szemben lévő Balatonakali kikötőjét pedig három másik kikötővel együtt önkormányzati tulajdonba adták, ami egyet jelentett a menetrend szerinti forgalom megszűnésével (bár a heti egy járat eddig sem volt igazán meghatározónak nevezhető). Megszűnt továbbá minden forgalom Tihanyrév hajóállomáson is, idén nem köt ki ott sem a Balatonföldvárról, sem a Balatonboglárról Tihanyba közlekedő járat.
A fenti néhány példából is jól látszik a hanyatlás egy sor kérdést hátrahagyva, kezdve onnan, hogy miért van szükség járatritkításokra, szolgáltatások megszüntetésére egy a szokásosnál jóval telítettebb főszezonban, folytatva azzal, hogy mi a helyzet a forgalomból kivont hajók személyzetével, és befejezve ott, hogy miért kell műszaki hiba miatt járatokat törölni ahelyett, hogy másik hajót állítanának be a meghibásodott vízi jármű helyére.
Szóval kissé túl sok a nyugtalanító tényező a balatoni hajózás világában, melyekre jó lenne a jövőre nézve megnyugtató válaszokat kapni. Feltárni és korrigálni a hibákat, hogy ne megszüntetni és törölni kelljen járatokat, kihasználatlanul pihentetni vagy éppen eladni hajózástörténeti jelentőségű értékeket, ahogy az megtörtént már számos vízibusz, vagy éppen a Beloiannisz esetében. Fontos lenne, hogy valóban a megfelelő szakmai elhivatottsággal és hozzáértéssel rendelkező emberek hozzák a balatoni hajózással kapcsolatos döntéseket.
Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy a balatoni hajózás újra a szerepének, jelentőségének megfelelő méltó szerepet tölthessen be kedvenc tavunk életében.
Fotók: Sármási Zoltán
