Feltehetően kevesen vették észre a szeptemberi Szeged International Airshow alkalmával, hogy hiányzott a programból az egyik állandó résztvevő, a Hajdú Apollo Fox kötelék. Az ok rendkívül egyszerű: mint megtudtam, a formáció tulajdonképpen megszűnt.
A magyar gyártású Apollo Fox típusú gépekkel repülő bemutató-kötelék a kétezres évek végén alakult meg három hajdúszoboszlói pilóta, Kreith Eduárd, Juhos István és Tumbász József részvételével. A kötelékvezető Kreith Eduárd mellett a kísérő pozíciókban később alkalmanként két másik pilóta, Gróf Zoltán (ő vezette egykor a HA-MAG lajstromjelet viselő, jellegzetes drapp-barna festésű An-2-est, amikor még üzemelt és Kecskéden lakott) és Szakács Gábor is feltűnt (ő a Delfin, a Goldtimer Alapítvány más repülőgépei, vagy éppen a Smartwings légitársaság főpilótájaként a két éve megálmodott nagygépes országhatáron belüli élményrepülést végrehajtó gép pilótaüléséből is ismert sokak számára).
A kötelék eredetileg Hajdú-Trió néven tűnt fel az égen, majd 2012-től 2014-ig Komo-Sky Team név alatt szárnyalt a magasban, amíg felkarolta őket a 2014 májusában repülőbalesetben elhunyt Komócsi Zoltán. 2011-ben és 2012-ben repültek két alkalommal is az akkor éppen megrendezett augusztus 20-i vízi és légi parádén a fővárosban. Továbbá ebben az időszakban fordultak elő Dunakeszin és Budaörsön is egy-egy repülőnap keretében, de még a 2013-as Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap műsorán is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra.
A kétezertízes évek második felében azonban hiába jött létre egyre több és színvonalasabb repülőnap országszerte, az ekkor már ismét az eredetihez hasonló név alatt, Hajdú Apollo Fox-kötelékként repülő formáció csak egyetlen helyre, a Szegedi Repülőnapok és Légiparádé, majd Szeged International Airshow programjába kapott meghívást. Erre utoljára tavaly került sor, amikor a három Apollo Fox szlovák lajstromjel alatt repülte le a tőlük megszokott magas színvonalú programját. Az idei évre érdemi támogatás és az eredeti pilóták életkorából fakadóan utánpótlás hiányában a kötelék lényegében megszűnt létezni, így már a szegedi közönség is hiába várta a három ultrakönnyű madár és pilótáik érkezését.
Történik ez abban az országban, amely egykor olyan bemutató-kötelékekről volt híres, mint az Aerotriga, vagy az Égi Huszárok, amely név alatt két formáció is repült: az egyik sugárhajtású vadászgépekkel a rendszerváltást követő években külföldön is elismerve, a másik pedig Jak-18, Jak-52 és a kísérő An-2 géppel az ezredforduló környékén.
Ezek a legendás alakzatok ma már ugyanúgy a múlt részei, mint a Malév Repülőklub Zlin-142 köteléke Dunakeszin, amelyből szerencsére egy gép megmaradt és olykor összeállnak két másik Zlinnel egy kis kötelékrepülésre, lufivadászatra, mint a régi szép időkben (bár az idei dunakeszi repülőnapon ez pont nem jött össze).
De említhetem a Tréner Kft. ötgépes Zlin-142 kötelékét is Nyíregyházán, amely az ugyancsak a múlt ködébe vesző helyi repülőnapok mellett egyszer Budapesten is járt az augusztus 20-i parádén (amikor éppen volt és nem volt honvédségi privilégium részt venni rajta, mint mostanában). Közülük is mindössze egy gép maradt meg üzemképes állapotban, a másik négy a hangár mélyén álmodik szebb napokról már évek óta.
Amikor a Retro Sky Team, a Flying Bulls Team, vagy a Román Sólymok hazánkba látogatnak egy-egy repülőnapra, nekem mindig eszembe jutnak ezek a régi magyar alakzatok, amelyek közül a sugárhajtású Égi Huszárok kivételével valamennyi köteléket volt szerencsém még élőben látni. Vajon lesz-e újra magyar bemutató kötelékünk akár a hajdúszoboszlói pilóták tapasztalataira építve, akár más úton? Miért olyan sérülékeny minden érték ebben az országban, hogy az évtizedes hagyományok ápolása helyett mindig mindent elölről kell kezdeni újra meg újra?
Fotók: Sármási Zoltán
