A PZL-101 Gawron a Jak-12 továbbfejlesztett változata, amely hazánkban az 1950-es és 1960-as évek fordulóján tűnt fel mezőgazdasági szerepkörben, majd a hatvanas évek végétől a sportrepülésben vált be igazán a vitorlázó-vontatás területén. Napjainkra számuk lecsökkent, és a korábbi évtizedekhez képest ritkábban tűnnek fel a levegőben, bár szerencsére van még belőlük néhány üzemképes, illetve üzemképessé tehető példány szerte az országban.
Aki rendszeresen figyelemmel kíséri az írásaimat és tanulmányozta már az oldalamat, tudhatja, hogy a PZL-104 Wilga és a Zlin-142 mellett ez a harmadik repülőgép-típus, amely közel áll hozzám, köszönhetően annak, hogy gyermekkoromban Hármashatárhegyen rendszeresen láthattam repülni a HA-SBN jelzésű gépet. Bár ő legnagyobb bánatomra 2013-ban elhagyott bennünket és Fehéroroszországban talált új otthonra, természetesen a többi Gawron is nagy kedvencem és mindig örömmel tölt el, amikor valamelyiküket megpillantom a levegőben, vagy éppen egy repülőnapon.
Jelen pillanatban tudomásom szerint három üzemképes Gawron található hazánkban. Közülük számomra az első helyet mindenképpen a HA-SBL lajstromjelet viselő gép tölti be, amely Dunakeszin állomásozik, gazdája gondos kezekkel tartja kiváló állapotban és rendszeresen részt is vesz vele repülőnapokon és más egyéb repülős alkalmakon a főváros szűkebb és tágabb környezetében. Az elmúlt években láthattuk Börgöndön, Békéscsabán, Dunaújvárosban, Szolnok-Szandaszőlősön, de ott volt az idei Budaörsi Airshow-n is, otthon Dunakeszin pedig a sétarepülésbe is bekapcsolódott a júniusi V4 Airshow alkalmából.
Ehhez a géphez kötődik egy meghatározó élményem: 2014-ben a szolnok-szandaszőlősi Legendák a Levegőben Repülőnap után, ahol szerepelt a programban Hársfalvi Pál Fox típusú vitorlázó műrepülőgépének, majd a Cimborának a vontatásával, lehetőségem nyílt utasként a Gawron fedélzetén visszatérni Szolnokról Dunakeszire, ami a mai napig kedves emlék számomra.
A másik két gép közül a HA-SBG Nyíregyházán lakik, vitorlázó-vontatásra szokták alkalmazni és a helyi repülőnapokon is többször feltűnt ebben a szerepkörben (igaz, az elmúlt két évben nem volt Nyíregyházán repülőnap). Nekem egyszer volt hozzá szerencsém élőben, évekkel ezelőtt valamilyen alkalomból Budaörsön vendégeskedett és meg tudtam lesni a hangárban pihenés közben. A harmadik gép a HA-SBM, neki Békéscsaba az otthona és időnként ejtőernyősök szoktak ugrani belőle. Tavaly és tavalyelőtt szerepelt a helyi repülőnap műsorában (idén nem volt ott ilyen rendezvény). Egyébként évek óta árulják, ennek ellenére jó lenne, ha neki már nem kellene elhagynia az országot.
Fotó: www.avia-info.hu
A három üzemképes madár mellett van néhány másik Gawron is, amelyek ugyan évek óta nem repültek, de talán nem kell még végleg lemondani róluk. A HA-SBB a szolnoki sportrepülők vontatógépe volt hosszú időn keresztül, 2014 óta azonban nem repült. Időközben el kellett hagynia az otthonát, egy ideig Kunmadarason állt, majd 2018-ban Surjányba került, ahol felújították, így hamarosan visszatér a levegőbe.
A HA-SBP 2013-ig Dunaújvárosban lakott, majd eladták külföldre, ám az új tulajdonos halála miatt a gép itthon maradt, mégpedig a bőnyi repülőtéren. Ma is ott várja sorsa jobbra fordulását, ám időközben indult egy kezdeményezés Vári Gyula műrepülő bajnok részéről, amelynek célja, hogy a Gawron újra repülhessen, és olyan gyerekek számára nyíljon meg a repülés lehetősége a fedélzetén, akik különben soha nem élhetnék át ezt az élményt. Remélhetőleg minél hamarabb összegyűlik a pénz ahhoz, hogy a gép hangárba kerüljön és elkezdődhessen a felújítása, mert ennek a típusnak könnyen a halálát jelentheti, ha kint hagyják a szabad ég alatt minden ápolás nélkül.
A HA-SBH Kaposújlakon hangárban pihen sok-sok éve, vastag porréteg alatt. Feltehetően mindene le van járva, de legalább az időjárás viszontagságainak nincs kitéve. Nem úgy, mint a HA-SBU, amely hazánkba érkezése után először ugyancsak Kaposújlakon állomásozott, majd Hajdúszoboszlóra került, ahol az utóbbi négy évben már nem repült, sőt, a hangárból kikerült a szabad ég alá. Néhány hete jött a hír, hogy tréleren visszavitték Kaposújlakra, bízom benne, ez azt jelenti, hogy a hányattatásai véget értek, talán addig is újra fedél alá kerül, amíg esetleg újra repülhet majd. Rajtuk kívül a HA-SBK is megvan még, noha őt 2003 óta csak darabokban lehet látni a budaörsi hangárban, valamint a HA-SBA Dunavarsányban romos állapotban várja, hogy kiállítási célra rendbe hozzák.
Végül, de nem utolsósorban van még néhány fellelhető régi Gawron a mezőgazdasági időkből is. A HA-PZF Pákozdon Féner Tamás magángyűjteményében áll, a HA-PXA és a HA-PXB Csepelen a Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola területén pihen más gépek társaságában, a HA-PXG Gyulán egy kertben található magántulajdonban. A HA-PYC az idei évtől a veszprémi állatkertben talált otthonra zebracsíkos festéssel, valamint van egy eddig nem beazonosított Gawron is Vépen, a FVM DASzK Szakképző Iskola – FVM Középiskola – Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium udvarán kiállítva, nagyon rossz állapotban. Illetve nem szabad elfelejteni a Közlekedési Múzeum Gawronját sem, a HA-PXY fiktív lajstromjelet viselő gép egykor SP-KZU jelzés alatt repült Lengyelországban. Jelenleg valahol egy raktárban várja, hogy egyszer elkészüljön a múzeum új repüléstörténei kiállítása.
Fotó: www.avia-info.hu
Bár az üzemanyag-fogyasztás napjainkban nem tartozik a Gawron előnyei közé, egyéb szempontból egy nagyon szerethető madárról van szó, feltéve, hogy nem esik áldozatul az időjárás viszontagságainak. Remélhetőleg minél többször, minél több gépet láthatunk közülük a levegőben az előttünk álló évek rendezvényein, üzemnapjain.
A PZL-101 Gawron magyarországi történetéről, az egyes gépekről itt lehet bővebben olvasni.
Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán
