2019-ben ismét megrendezésre került a V4 Airshow Dunakeszin, ahol a légi bemutatók mellett sétarepülési lehetőség és veterán járművek sokasága várta az érdeklődőket.
A kétnapos rendezvény első napján a légi bemutatók két blokkban kerültek megtartásra. Az első blokkot Veres Zoltán műrepülő világbajnok nyitotta meg, aki a jól ismert MSX típusú gépével mutatott be látványos figurákat.
A Zlin Tréner család (226, 326, 526, 726) repülőgépei az 1960-as évek óta vannak jelen a magyar repülés világában. Az első években leginkább műrepülésre és oktatásra használták őket, később a vitorlázó-vontatás lett az elsődleges feladatuk. Napjainkra már csak néhányan maradtak közülük üzemben.
A legrégebbi Zlin-226-os gépekből négyen találhatók meg az országban. Közülük ketten üzemképesek, a hatvan évvel ezelőtt elsőként hazánkba érkező HA-TRA Miskolcon, valamint a tököli repülőtéren lakó HA-TRM, amely 2011-ben fel lett újítva és azóta Talabos Gábor szokott vele repülőnapokon műrepülni. Rajtuk kívül a HA-TRG raktárban várja, hogy a Közlekedési Múzeum új repüléstörténeti kiállítóhelye egyszer elkészüljön, a HA-TRL pedig szintén Tökölön pihen motorfelújításra várva. Utóbbi gép különlegessége, hogy Katona Sándor vele szerzett 1962-ben világbajnoki címet a budaörsi Motoros Műrepülő Világbajnokságon.
Fotó: www.avia–info.hu
Több, mint egy éve, tavaly márciusban adtam hírt Vári Gyula felhívásáról, amelynek célja a HA-SBP lajstromjelet viselő PZL-101 Gawron megvásárlása és felújítása volt, hogy a gép fedélzetén olyan gyermekek ismerhessék meg a repülés élményét, akiknek anyagi okokból más módon erre nem lenne lehetőségük.
Néhány héttel ezelőtt jelent meg az örömhír arról, hogy összegyűlt a szükséges összeg a Gawron megvásárlásához, így ha minden a terv szerint alakul, akkor az egykor a vízügynél, majd a dunaújvárosi sportrepülőknél szolgáló, az utóbbi hat évet azonban a bőnyi reptéren szabad ég alatt, üzemen kívül töltő gép valamikor a nyár végén a szükséges felújítást követően újra a levegőbe emelkedhet.
Ez az örömhír ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy megemlékezzünk egy másik hasonló akcióról, a HA-ANA projektről, amely már hét éve húzódik, és amelynek célja egy szebb napokat látott An-2 repülőgép üzemképes állapotba hozása. “Hét éve indult el a HA-ANA projekt” bővebben
Ma már kevesen ismerik a PZL M-18 Dromadert, ezt a hazai mezőgazdasági repülést az 1980-as években meghatározó lengyel-amerikai gyártású típust, amely napjainkra majdnem teljesen eltűnt az országból. Mindössze két példány lelhető fel közülük idehaza, Mezőhegyesen.
Fotó: www.avia-info.hu
“Lesz-e jövőjük? – PZL M-18 Dromaderek Magyarországon” bővebben
A Let Z-37 Cmelákok magyarországi pályafutása két részre osztható. Egyrészt az 1967-től az 1980-as évek elejéig tartó időszakra, amikor a mezőgazdasági repülésben tömegesen teljesítettek szolgálatot, majd a rendszerváltást követő évekre, amikor a transzparens-vontatás, majd egyre inkább a vitorlázó-vontatás vált az elsődleges feladatukká. Jelenleg mindössze két üzemképes példány található belőlük az országban.
Gyermekkorom meghatározó típusai közül a Cmelák annak idején kimaradt, mivel a kilencvenes években már viszonylag kevés volt belőlük és repülőnapokon akkoriban nem volt jellemző a feltűnésük, így leginkább transzparens-vontatás közben láttam őket a Duna és a Balaton fölött, jellegzetes sárga színben.
Napjainkra összesen két Cmelák maradt üzemben országszerte és egyik sem a klasszikus sárga festésben. A HA-MFY jelzésű gép Szatymazon állomásozik és a vitorlázó-vontatás a legfontosabb feladata. Ebben a szerepkörben az ország más repülőterein is fel szokott tűnni vitorlázóversenyek alkalmából, továbbá több alkalommal szerepelt már a Szatymazi Repülőnap programjában is, régebben transzparens-vontatással, később páros vitorlázó-vontatással, legutóbb, 2018-ban pedig látványos önálló bemutatóval. Ennek a gépnek egyébként az is az érdekessége, hogy már a típus első, mezőgazdasági korszakában is részt vett 1971-től 1982-ig HA-MCO lajstromjel alatt, majd társaival együtt külföldre került, ahonnan 2005-ben tért haza.
A HA-MGP jelzésű kétüléses gép Kunmadarason lakik 1994 óta, egyik meghatározó jellegzetessége a különleges hadi festés. Ugyancsak a vitorlázó-vontatás a legfontosabb feladata, ám ezen kívül többször szerepelt már hadijátékokon, évfordulós megemlékezéseken, 2018-ban pedig Budaörsön és Szegeden is részt vett az ottani repülőnapokon vitorlázó-vontatással, illetve utóbbi helyen látványos, pirotechnikával kísért bemutatóval.
Rajtuk kívül a HA-MFH és a HA-MFI Telekgerendáson a szabad ég alatt várja sorsa jobbra fordulását. A HA-MFJ Dunavarsányban egy magángyűjteményben pihen, ahol remélhetőleg előbb-utóbb kiállítva meg lehet majd tekinteni. A HA-MFK és a HA-MFO sokáig Gyúrón állt üzemen kívül, de jelenlegi tartózkodási helyük számomra nem ismert. A HA-MGD Kaposújlakon pihen a szabadban, ugyancsak üzemen kívül. A HA-MGO pedig Budapesten a gyengénlátók általános iskolájának kertjében látható kiállítva.
Meg kell még említeni a típus továbbfejlesztett változatát, a Z-137 Agro Turbo gépeket is, amelyek a kilencvenes évek közepén jelentek meg hazánkban. Belőlük sincs már túl sok üzemképes példány, a hozzánk került gépek többsége ma már külföldön teljesít szolgálatot.
A HA-MFA jelzésű gép Kadarkúton állomásozik, de már évek óta eladó. Ugyanott üzemen kívül fellelhető még a HA-MGJ jelzést viselő gép is. A HA-MFC és a HA-MFD Jászapáti térségében teljesít szolgálatot, utóbbi gép egy időben különleges piros festést viselt, cápafogas orral. Ugyanott dolgozik a HA-MGS jelzésű gép is. Ők hárman 2012-ben feltűntek Budapesten az augusztus 20-i vízi és légi parádé keretében, ahol színezett víz permetezésével jelenítették meg a nemzeti lobogót.
A HA-MFS lajstromjelet viselő kék színű madár talán ma a legismertebb a típus hazai képviselői közül, mivel 2017-ben Szegeden, 2018-ban pedig Budaörsön és Szegeden egyaránt részt vett a helyi repülőnapokon, illatos víz permetezésével és vízdobással fűszerezett mezőgazdasági bemutatója látványos eleme volt a programoknak. Egyébként Kunmadarason állomásozik a már említett HA-MGP mellett.
Bár az üzemen kívül tárolt gépek jövője kérdéses, az üzemképes példányok remélhetőleg még sokáig szolgálják a magyar repülést és színesítik jelenlétükkel a repülős rendezvényeket országszerte.
A típus hazai példányairól további információk itt találhatók.
Fotók: Sármási Zoltán
Egy évtized telt el azóta, hogy 2009. január 8-án született meg a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal első verziója. Tíz év hosszú idő, ezért érdemes megállni egy pillanatra és visszanézni, honnan hová sikerült eljutni, mennyire teljesültek a célok, amiért az oldal létrejött.
Amikor 2009 elején létrehoztam az oldalt, elsősorban az volt a szándékom, hogy azok a jármű-típusok, amelyek több évtizedes szolgálat után a kétezres évek második felére elkezdtek egyre jobban háttérbe szorulni, ne tűnhessenek el nyom nélkül. Ezzel párhuzamban az is feltűnt, hogy a korábbi évekhez képest erősen lecsökkent azoknak a rendezvényeknek a száma, ahol ilyen járművekkel az őket szerető közönség találkozhatott.
A PZL-101 Gawron a Jak-12 továbbfejlesztett változata, amely hazánkban az 1950-es és 1960-as évek fordulóján tűnt fel mezőgazdasági szerepkörben, majd a hatvanas évek végétől a sportrepülésben vált be igazán a vitorlázó-vontatás területén. Napjainkra számuk lecsökkent, és a korábbi évtizedekhez képest ritkábban tűnnek fel a levegőben, bár szerencsére van még belőlük néhány üzemképes, illetve üzemképessé tehető példány szerte az országban.
“Lesz-e jövőjük? – PZL-101 Gawronok Magyarországon” bővebben
Sokan vélik úgy napjainkban, hogy a Szőke Tisza, az utolsó magyar kétkéményes gőzhajó története bő hat és fél évvel ezelőtt véget ért, amikor 2012. február 26-án a jég szorításában megrepedt az öreg hajótest és a víz elöntötte az alsó szinteket. A hajó azonban, noha már csak szomorú árnyéka egykori önmagának, még mindig nem pihent meg.
Többen, több helyen leírták az elmúlt évek során a Szőke Tisza történetét, amely 101 évvel ezelőtt, 1917-ben készült el az újpesti hajógyárban és az utolsó magyar király, IV. Károly nevére keresztelték. Pályafutását a változások sokasága kísérte végig, ami a nevét sem hagyta érintetlenül. Az aktuális trendeknek megfelelően többször átnevezték, így már két évvel a létrejötte után, amikor az uralkodó neve idejét múlttá vált és a gőzösök madárneveket kaptak, az előkelő Sas név jutott számára, majd 1930-ban Szent Imre herceg lett az új névadó.
A Zlin-42M/43/142/143 repülőgépcsalád az 1970-es évek óta meghatározó szereplője a magyar repülésnek. Pilóták generációi nőttek föl rajtuk az elmúlt évtizedek alatt, de nem csak oktatógépként, hanem vitorlázó vontatógépként is sokat használták őket szerte az országban. No és persze nem szabad elfeledkezni a repülőnapokon betöltött szerepükről sem, ahol többnyire hármas kötelékben, illetve lufivadászat közben lehetett őket látni.
“Lesz-e jövőjük? – a Zlin-42M/43/142/143 repülőgépcsalád Magyarországon” bővebben
