Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink
Fontos, hogy megőrizzük közlekedéstörténeti jelentőségű járműveinket az utókor számára.
„Májusi körkép – repülős, hajós, villamosos hírek” bővebben
Az 1979-ben Magyarországra érkező HA-YHC lajstromjelet viselő Ancsa eredetileg az egyike volt a térképészeti célokra készített speciális, An-2PF típusjelzést viselő kétfedelűeknek, amelyekből összesen öt példány érkezett hazánkba az 1970-es évek közepétől az 1980-as évek elejéig. A rendszerváltást követően ezek a gépek egy kivétellel a rövid életű Air Service légitársaság flottájában repültek tovább, majd némelyek a földön rekedtek, egy közülük pedig még ma is gyakran látható a levegőben.
„Lesz-e jövője? – egy legendás An-2, az Air Church” bővebben
„Évzáró repülős körkép – sok repülőnap, kevés változás” bővebben
A szóban forgó Ancsa 1993-ban Fehéroroszországból érkezett hazánkba. Pécs-Pogány volt az otthona, onnan indult a legtöbbször bevetésre a mezőgazdasági kártevők, majd az utóbbi időben már leginkább a szúnyogok ellen pilótájával, a magyar mezőgazdasági repülés egyik meghatározó alakjával, Bogár Imrével.
Fotó: www.avia-info.hu „Ancsák nyugdíjban” bővebben
Azóta eltelt egy bő évtized és közben jó néhány egyéb járműtípussal kapcsolatban fel kellett, sőt, több esetben ma is fel kell tenni a kérdést, vajon lesz-e jövőjük idehaza. Ebben a cikkben most az oldalon szereplő repülőeszközökről nyújtok rövid áttekintést.
A Mi-2-es helikopterek tekintetében a helyzet könnyen átlátható, mivel egy üzemképes gép van ma az országban, a repülőnapokról, augusztus 20-i parádékról jól ismert HA-BCL. Vele együtt lakik még elvileg öt másik viszonylag jó állapotú gép üzemen kívül Kiskunlacházán, a többiek viszont szinte biztos, hogy kiállítási tárgynál többre nem fogják már vinni.
„Évindító repülős körkép” bővebben
Egy európai uniós rendelkezés értelmében 2020-tól hazánkban sem lehet az eddig használt vegyszerrel légi úton kémiai szúnyoggyérítést végezni. A döntéssel kapcsolatban többek közt azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi lesz a sorsa azoknak az An-2-eseknek, amelyek az utóbbi években szinte kizárólag a szúnyogok ellen kerültek bevetésre szerte az országban.
An-2 kötelék a Szatymazi Repülőnapon
Fotó: Sármási Zoltán
„Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon” bővebben
Az idősebbek még jól emlékezhetnek azokra az időkre, amikor An-2-esek és Ka-26-os helikopterek hosszú sorai állomásoztak a budaörsi repülőtéren karbantartás céljából, vagy éppen bevetésre várva. Aztán ezek a sorok rövidülni kezdtek, majd teljesen eltűntek. Ma már csak néhány vállalkozás foglalkozik mezőgazdasági repüléssel az országban évről évre csökkenő számban, egyre fogyatkozó gépparkkal.
Mivel nem vagyok szakértője a témának, nem megyek bele az okok részletes taglalásába, hogy mi és miért vezetett el odáig, hogy ma a mezőgazdasági repülés már csak árnyéka egykori önmagának a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest. A célom mindössze annyi, hogy felhívjam a figyelmet a jelenségre és arra, hogy becsüljük meg azoknak az embereknek a munkáját, akik a mai napig igyekeznek ebben az ágazatban helytállni.
Mezőgazdasági gépek Budaörsön
Fotó: www.avia-info.hu „Lesz-e jövője? – mezőgazdasági repülés Magyarországon” bővebben
Tizenegy év hosszú idő – pontosan ennyi telt el azóta, hogy 2009. január 8-án útnak indítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, melynek célja azóta is változatlan: a figyelem felkeltése az enyészet és a mindennapjainkból való eltűnés által veszélyeztetett közlekedési eszközök iránt.
Jelen alkalommal a kaposújlaki repülőtéren állomásozó, szebb napokat látott repülőgépekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek sok-sok éve várják a sorsuk jobbra fordulását, többségükben a szabad ég alatt. Kaposújlakon működik az ország egyik legjelentősebb repülőgép-javító bázisa, ahol az évek során rengeteg oda kerülő gép kapta és kapja meg az újjászületés lehetőségét. Azonban jelentős számban vannak ott olyan madarak is, amelyek számára ez egyelőre nem adatott meg. Elsősorban An-2-esekről van szó, amelyek a magas üzemeltetési költségek, valamint az ejtőernyőzésben és a mezőgazdasági repülésben megváltozott viszonyok miatt a földön rekedtek és kérdésessé vált a jövőjük. Velük kezdem a sort.
HA-ABC
1990-ben kezdődött a pályafutása. Leginkább a különleges, az egyik oldalán piros, a másikon zöld festéséről lehet ismerős azok számára, akik láthatták egykor ejtőernyősöket ugratni, majd később mezőgazdasági munkát végezni. Hosszú évek óta nem repül már, egy ideig Bőnyben állomásozott üzemen kívül, majd átkerült Kaposújlakra, ahol jelenleg is szebb napokról álmodik.
A HA-ABC motor nélkül 2019. december 31-én
Fotó: Ambrusics István „Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink Kaposújlakon” bővebben
2019 ősze több pozitív változással is megörvendeztette azokat, akik évek óta figyelemmel kísérik a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, illetve a kérdéses sorsú közlekedési eszközök helyzetét.
Ami a repülés világát illeti, november közepén öt év szünet után újra megnyílt a hármashatárhegyi repülőtér. Az üzemeltető Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kálváriája ezzel remélhetőleg véget ért és a sikeres birtokba vételt követően visszatér a korábban megszokott repülős élet gyermekkorom kedvenc repülőterére.
Fotó: Sármási Zoltán „Előremutató változások 2019 őszén” bővebben
Mintha ma lett volna, pedig lassan már egy évtized is eltelt azóta, hogy 2009. január 8-án egy ingyenes honlapszerkesztő segítségével megszületett a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal (2013-ban felváltotta saját tárhelyen a jelenlegi oldal, a régi 2023. január 20-án megszűnt). Minden évforduló jó alkalom a visszatekintésre, az értékelésre és a továbbvezető út mérföldköveinek kijelölésére, ezért most megragadom a lehetőséget arra, hogy megosszam az olvasóimmal az egyik nagy álmomat, amelynek az elérése rengeteg időt és energiát vett igénybe részemről az elmúlt kilenc évben, de a beteljesülése a mai napig várat magára.
Egy évvel ezelőtt, a nyolcéves születésnapon ebben a bejegyzésben arról írtam, hogy miért hoztam létre annak idején a weboldalt, milyen élményekből táplálkozva döntöttem úgy, hogy összeállítok egy olyan felületet, ahol szebb napokat látott járművekre, járműtípusokra hívom fel a figyelmet, remélve, hogy hozzá tudok járulni az enyészettől való megmentésükhöz, az utókor számára való megőrzésükhöz. Azóta annyi változás történt, hogy 2017 nyarán saját domain névre költöztettem a weboldalt.
„9 éves a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal” bővebben
