Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink
Fontos, hogy megőrizzük közlekedéstörténeti jelentőségű járműveinket az utókor számára.
„Évzáró hajós körkép – megújul a Beloiannisz” bővebben
„Évindító hajós körkép” bővebben
Öt hajót készül kivonni a forgalomból a Balatoni Hajózási Zrt. a közelmúltban napvilágra került reorganizációs terv szerint. Bár konkrétan nem nevezték meg mind az öt hajót, annyi már kiderült, hogy a két néhány éve vásárolt gyorshajó mellett érintett az utolsó 301-es váci vízibusz, az Akali motoros és nem tartom kizártnak, hogy az utolsó 3011-es, az Arács motoros is veszélyben lehet.
Februári írásomban hosszan soroltam azokat a magyar hajózás és hajógyártás történetét meghatározó emblematikus hajókat, amelyek évek, évtizedek óta várnak szebb napokra. Azt a kérdést pedig, hogy maradnak-e vízibuszok a Balatonon, három éve tettem föl először, amikor a Bahart részéről azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem tervezik a nosztalgiaflotta bővítését az említett típusokkal.
Az Akali még Ederics néven Balatonföldváron
„Lesz-e jövőjük? – váci vízibuszok a Balatonon” bővebben
Egy hónappal ezelőtt végre megtörtént az a hajózástörténeti jelentőségű esemény, amit sokan nagyon régóta vártunk: a média kiemelt figyelmének a kereszttüzében egy lelkes csapat egy hazánkban még soha nem alkalmazott technológia segítségével partra vontatta a szebb napokat látott Szőke Tisza gőzhajó maradványait.
„Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága” bővebben
Már csak néhány nap választ el bennünket attól, hogy búcsút vegyünk 2019-től és a kétezertízes évektől, ami remek alkalom egy kis visszatekintésre, értékelésre nem csak éves, hanem évtizedes távlatokban is.
Amikor tíz (lassan tizenegy) évvel ezelőtt elindítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, akkor azt azért tettem, hogy reagáljak valamilyen formában arra a lassú hanyatlásra, ami a kétezres évek közepe táján kezdett kibontakozni és amely egyre több legendás járműtípus közelgő eltűnését vetítette előre.
„Búcsú a kétezertízes évektől – tíz év változásai” bővebben
2019 ősze több pozitív változással is megörvendeztette azokat, akik évek óta figyelemmel kísérik a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, illetve a kérdéses sorsú közlekedési eszközök helyzetét.
Ami a repülés világát illeti, november közepén öt év szünet után újra megnyílt a hármashatárhegyi repülőtér. Az üzemeltető Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kálváriája ezzel remélhetőleg véget ért és a sikeres birtokba vételt követően visszatér a korábban megszokott repülős élet gyermekkorom kedvenc repülőterére.
Fotó: Sármási Zoltán „Előremutató változások 2019 őszén” bővebben
8 évvel ezelőtt, 2009. január 8-án indítottam útnak a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt. Az volt a célom az induláskor, hogy felhívjam a figyelmet a közelmúltnak azokra a járműtípusaira, amelyek száma sok esetben hosszú évtizedek aktív szolgálata után hirtelen néhány év alatt ijesztően megfogyatkozott úgy, hogy semmit sem lehetett tudni a típus jövőjéről, arról, hogy marad-e belőlük tudatosan megőrzött üzemképes, vagy legalább múzeumi példány az utókor számára.
Gyermekkorom meghatározó járműves élményei elsősorban a kilencvenes évekhez és a kétezres évek első feléhez kötődnek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelen állás szerint ahhoz az utolsó generációhoz tartozom, aki még láthatta az utolsó napjait annak a kornak, amelyet leginkább az oldalamon szereplő járműtípusok határoztak meg.
„8 éves a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal” bővebben
Három évvel ezelőtt, 2012. február 26-án a tápéi öbölben megrepedt az akkor 95 éves Szőke Tisza gőzhajó jég fogságába szorult teste és az alsó szinteket elöntötte a víz. Az előző év során a part közelébe vontatott öreg gőzös megült az iszapban. Hiába próbálták elzárni a nyílásokat és kiszivattyúzni a beömlött vizet, a hajó a fenéken maradt.
„Három éve süllyedt el a Szőke Tisza” bővebben
