Újjászületik a Beloiannisz

Az elmúlt években az egykori magyar hajógyártás gyöngyszemeivel foglalkozó írásaimban többször foglalkoztam a Beloiannisszal, a balatoni flotta egykori zászlóshajójával. Az annak idején Balatonfüreden gyártott hajó 1952-től üzemelt a tavon, 1990-től már Balaton néven. 2003-ban 51 év szolgálat után kivonták a forgalomból.


A leállított hajó ezt követően 2014-ig Siófokon a Balatoni Hajózási Zrt. telepén állomásozott szebb napokról álmodva. Volt róla szó, hogy partra teszik és múzeumként vagy étteremként funkcionál majd. Ezek az elképzelések szerencsére nem valósultak meg. Érdekesség ebből az időszakból, hogy 2006-ban visszakapta az eredeti nevét (bár ezt ekkor már nem festették vissza rá). Egyúttal védett műszaki emlékké is nyilvánították, ám a védettséget valamilyen okból 2013-ban visszavonták.


Fotó: Sármási Zoltán

A következő évben aztán a Bahart megvált a hajótól, így azt a felső rész lebontását követően leúsztatták a Sión keresztül a Dunára. A neszmélyi öbölben talált új otthonra a Zoltán, a Neszmély és a felújításra szoruló Petőfi gőzösök társaságában. A Dunára érkezése után kétszer is kiemelték, először  2014-ben Újpesten, majd 2019-ben Révkomáromban. Ettől függetlenül érdemi felújítási munkálatokat nem végeztek rajta abban a hét évben sem, ami a Balatonról való elkerülése óta  eltelt. Magyarországon egyáltalán nem ritka jelenség, hogy évek, évtizedek telnek el szebb napokat látott hajók, repülőgépek, vasúti járművek, vagy bármilyen más történelmi jelentőségű műtárgyak esetében bármiféle fejlődés, előrelépés nélkül.


2021 elején kedvező fordulat következett be a hajó életében, miután gazdát cserélt és egy lelkes fiatal csapat vette a védőszárnyai alá a jobb sorsra érdemes, jövőre a 70. születésnapját ünneplő Beloianniszt. A hajó jelenlegi állapotáról, a felújításával kapcsolatos tervekről értékes információkat lehet megtudni a hajó Facebook-oldalán.

Bízom benne, hogy a Beloiannisz újjászületve visszatérhet eredeti otthonába a Balatonra és felújítása példaértékű lehet más, ugyancsak szebb napokról álmodó hajózástörténeti emlékek méltó módon történő megőrzése számára is. Legyen szó az utolsó balatoni 301-es és 3011-es vízibuszokról, az Akaliról és az Arácsról, a Beloiannisz mellett állomásozó Petőfi gőzhajóról, vagy éppen a Szőke Tisza maradványairól, amely ma már a parton várja a sorsa jobbra fordulását.

Külön nem jelölt fotók: Hajóregiszter

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .