Szép és szomorú pillanatokban egyaránt gazdag volt a lassan véget érő 2023-as esztendő mind a repülés, mind a hajózás világában. Évzárásként, egyben előkészületként a „Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink” oldal januárban esedékes 15. születésnapjára, következzen egy kis összegzés az elmúlt évben általam tárgyalt témákról.
Az évet az An-2 repülőgépek hazai állományának feltérképezésével indítottam, külön foglalkozva az utasszállító és a mezőgazdasági célra rendszeresített Ancsákkal. Előbbiek közül a hét elvileg üzemképes gépből mindössze hárommal találkozhattunk idén repülőnapokon (HA-MAH, HA-YHD, HA-YHJ). A másik négy gépből egyedül a HA-MEA volt igazoltan távol ezekről a programokról, mivel ő Nyíregyházán éppen átlényegülőben van. Feltehetően jövőre, mint HA-ANA tér vissza a levegőbe az első magyar An-2 tiszteletére.
Az üzemben lévő mezőgazdasági gépek száma a kémiai légi szúnyoggyérítés hivatalos betiltása óta jelentősen csökkent. Ennek ellenére idén is akadt néhány kivétel, ahol szükség volt a szolgálatukra. Közülük legalább hét gépnek akadt munka az elmúlt évben (HA-ECM, HA-MBE, HA-MBJ, HA-MBO, HA-MED, HA-MEO, HA-MES), de feltehetően a HA-MAY és a HA-MEJ számára is jutott munka.
Márciusban és áprilisban a hajózás került terítékre. Előbb a gőzhajók magyarországi állományát tekintettem át és szomorúan állapítottam meg, hogy ezen a területen évek óta nagy a csönd. Bár van néhány fennmaradt magyar gőzhajó, üzemképes közöttük egy sincs és belátható időn belül ebben nem várható érdemi előrelépés. Jelen pillanatban ugyanis szinte teljes mértékben hiányzik minden ezzel kapcsolatos törekvés. Aztán kiderült, hogy az idén éppen 60. születésnapját ünneplő Táncsics hajó érvényes hatósági engedély hiányában már évek óta üzemen kívül pihen az újpesti öbölben.
Májusban elkezdődött a minden évben nagyon várt repülőnap-szezon Fertőszentmiklóson, majd hagyományteremtő jelleggel Mezőkövesden. Útjára indult a Legendák a Levegőben rendezvénysorozat is. Jó hírek érkeztek a városi tömegközlekedés világából, Budapesten, Miskolcon és Szegeden új, megszokott és évek óta nem látott nosztalgia járművek is forgalomba álltak. Valamint bejelentették, hogy a Balatonon megkezdi a második, az előző évihez képest bővített szezonját az Arács motoros, amely a váci vízibuszok utolsó, eredeti állapotában megőrzött példányaként teljesít szolgálatot hazánkban.
Ami a repülőnapokat illeti, a hagyományos rendezvények többsége idén is lebonyolításra került a repülés szerelmeseinek nagy örömére. Ugyanakkor hiába kerestük a naptárban június második hétvégéjén a V4 Airshowt Dunakeszin, júliusban a fél évtizede szünetelő Baracs-Kisapostag Repülőnapot Dunaújvárosban, vagy éppen szeptember elején a két éve szünetelő Szatymazi Repülőnapot.
Azonban látnivaló nélkül így sem maradtunk, szép programot láthattunk augusztusban Budaörsön, szeptemberben pedig Szegeden. Augusztus 20-án elsősorban katonai, kisebb részben polgári gépek részvételével rendezték meg a budapesti parádét ezúttal is hajók nélkül, a szolnoki honvédségi légiparádé pedig elmaradt.
Sajnos az idei évet két tragédia is beárnyékolta. Júniusban a hármashatárhegyi Műegyetemi Sportrepülő Egyesület két vezetője, Czitán Dániel és Korom Gábor vesztette életét külföldön repülőbalesetben, szeptemberben pedig a börgöndi repülőnapon a szegedi Trojan és két pilótája, Rózsavölgyi Vilmos és fia, Rózsavölgyi Árpád szenvedett tragikus kimenetelű balesetet.
Nem ilyen körülmények közt, de idén ősszel itt hagyott bennünket Tóth Ferenc „Pamacs” is, akit a legtöbben a motoros sárkánnyal vontatott „égi kígyóról” ismerhettünk, amellyel évekkel ezelőtt bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe. Sajnos ezt a bemutatót korántsem láthattuk olyan sokszor az elmúlt években repülőnapokon, mint amennyire megérdemelte volna, ahogy mi is, hogy együtt örülhessünk neki.
Visszaevezve a hajózás világába: októberben már egyértelműen látszott, hogy több történelmi jelentőségű hajónk körül is sok a kérdőjel. Ebben az évben megint elmaradt a tavaszi kirajzás csak úgy, mint a már említett augusztus 20-i részvétel a dunai hajósok részéről. A Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány hosszú évek óta nem ad életjeleket, a kezelésében lévő hajók nem látogathatók. Aki az újpesti öböl környékén jár, a néhány felújított szárnyashajó mellett leharcolt állapotúakat is láthat az uszályokon, ezek évek óta ott várnak szebb napokra.
De ami idén minden tekintetben kiverte nálam a biztosítékot, az a Vén Duna ex Gulács hajó szomorú esete volt. Ezt a több, mint százéves egykori csavargőzöst az utolsó gazdája nyáron a testvérével, A Boss ex Bakonnyal együtt üzemképes állapotban eladta Révkomáromba bontásra. Az utóbbi hajó a Magyar Hajózásért Egyesület közreműködésével végül megmenekült a lángvágótól és most a már említett újpesti öbölben várja sorsa jobbra fordulását. A Vén Duna ex Gulács azonban nem kapott újabb esélyt a túlélésre, ezt a sokat látott hajót, amelyen generációk utaztak a Dunán és a Balatonon egyaránt, októberben az üzemképes motorjával együtt elbontották.
Fotó: www.hajoregiszter.hu
De hogy ne zárjuk végképp elkeseredve ezt az évet, novemberben örömmel adtam hírt arról, hogy a hosszú évek óta itt-ott hányódó egykori katonai, majd mentőhelikopterként szolgáló Mi-2 gépek közül több helikopter sorsa is rendeződött és ha a levegőben nem is, kiállítva az ország több pontján is megtekinthetjük őket.
Januárban lesz 15 éve annak, hogy útnak indítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kevenc járműveink oldalt. Vegyes érzelmekkel tekintek vissza az elmúlt másfél évtizedre, de erről majd jövőre írok bővebben. Addig is kívánok az oldal minden kedves látogatójának kellemes karácsonyi ünnepeket és egy az ideinél minden tekintetben boldogabb, eredményesebb új esztendőt!
Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán
