A legendás magyar hajógyártás ugyan már a múlté, de a hazai vizeken megforduló hajók közül sokról még ma is elmondható, hogy valamelyik itthoni hajógyárból származik. A magas karbantartási és üzemeltetési költségek miatt azonban egyre több régi hajó sorsa válik bizonytalanná, függetlenül attól, milyen szerepet tölt be a magyar hajózás történetében.
Sokunkat megviselt a Szőke Tisza gőzös tragédiája, amely hazánk utolsó kétkéményes gőzhajójaként 12 év hiábavaló várakozás után elsüllyedt és a felső része a lángvágók martalékává vált. Végső agóniája talán lassan véget ér, feltéve, hogy megnyugtató módon rendeződik a 2020 elején partra tett hajótest és benne az értékes gőzgép sorsa.
A balatoni flotta egykori zászlóshajója, a Beloiannisz is egy évtizedet töltött üzemen kívül Siófokon. 2014-ben a Dunára került, majd Neszmélyen pihent újabb öt évet. 2019-ben a révkomáromi hajógyárba vitték állagmegóvásra, majd visszakerült Neszmélyre. Sorsa jobbra fordulása változatlanul kérdéses.
A sekélymerülésű Inota vontató 2011 óta üzemen kívül állomásozik Bajánál. A klasszikus vontatóhajókból alig maradt már fellelhető példány az országban, ezért fontos lenne, hogy ne jusson arra a sorsra, mint a Tatabánya, amely 2011-ben Törökország partjainál fejezte be a pályafutását, vagy a Szombathely, amely a révkomáromi bontóban ért szomorú véget.
Az alábbi oldalakon bemutatom a megmaradt hazai gőzhajóállományt és azokat a jobb sorsra érdemes hajókat, melyek jövője bizonytalan és megoldásra vár.
A tragikus sorsú Szőke Tisza gőzhajó még egyben 2012 tavaszán
Fotó: Sármási Zoltán