A legendás magyar hajógyártás ugyan már a múlté, de a hazai vizeken megforduló hajók közül sokról még ma is elmondható, hogy valamelyik itthoni hajógyárból származik. A magas karbantartási és üzemeltetési költségek miatt azonban egyre több régi hajó sorsa válik bizonytalanná, függetlenül attól, milyen szerepet tölt be a magyar hajózás történetében.
Sokunkat megviselt a Szőke Tisza gőzös tragédiája, amely hazánk utolsó kétkéményes gőzhajójaként 12 év hiábavaló várakozás után elsüllyedt és a felső része a lángvágók martalékává vált. Végső agóniája talán egyszer véget ér, feltéve, hogy megnyugtató módon rendeződik a 2020 elején partra tett hajótest és benne az értékes gőzgép sorsa. Egyelőre nem látszik körvonalazódni, hogy mikor kezdenek érdemben valamit a partra tett ronccsal.
A balatoni flotta egykori zászlóshajója, a Beloiannisz is egy évtizedet töltött üzemen kívül Siófokon. 2014-ben a Dunára került, majd Neszmélyen pihent újabb öt évet. 2019-ben a révkomáromi hajógyárba vitték állagmegóvásra, majd visszakerült Neszmélyre. 2021-ben gazdát cserélt és nyáron megint a révkomáromi hajógyárba vontatták, ahol azóta folyamatban van a teljes felújítása.
A sekélymerülésű Inota vontató 2011 óta üzemen kívül állomásozott Bajánál. 2020 végén elvontatták onnan és a főváros újpesti partszakaszára került. A tervezett felújítására azonban egyelőre nem került sor. A klasszikus vontatóhajókból alig maradt már fellelhető példány az országban, ezért fontos lenne, hogy ne jusson arra a sorsra, mint a Tatabánya, amely 2011-ben Törökország partjainál fejezte be a pályafutását, vagy a Szombathely, amely a révkomáromi bontóban ért szomorú véget.
A váci gyártású 301-es és 3011-es vízibuszok jövője is kérdéses, legalábbis a Balatonon, mivel a Balatoni Hajózási Zrt. jelenlegi vezetése nem lát megőrzendő értéket a típus utolsó példányában, az Akali motorosban. Szerencsére a 3011-es változat egyetlen, eredeti állapotában megmaradt darabja, az Arács motoros 2022-ben jó kezekbe került és azóta magántulajdonban teljesít menetrend szerinti és programjáratokat a Balatonon. Az Akali motoros azonban még nem talált hasonlóan gondos gazdára, így nosztalgiamenetek teljesítése helyett továbbra is a Balatoni Hajózási Zrt. siófoki telepén álmodik szebb napokról és várja új gazdáját.
Az alábbi oldalakon bemutatom a megmaradt hazai gőzhajóállományt és azokat a jobb sorsra érdemes hajókat, melyek jövője bizonytalan és megoldásra vár.
A tragikus sorsú Szőke Tisza gőzhajó még egyben 2012 tavaszán
Fotó: Sármási Zoltán