Számos régi hajó van Magyarországon, amelyek megőrzésre érdemesek, de jelenleg a pusztulás fenyegeti őket, vagy valahol félreállítva várják leendő tulajdonosukat. Ezen az oldalon három ilyen hajót mutatok be:
Buda:
A jelenleg 346. számú állóhajóként jegyzett Buda 1937-ben épült meg az újpesti hajógyárban. 1944-től 1947-ig Ausztriában talált menedéket, így túlélte a háborús pusztítást. 1968-ig áruszállítóként tevékenykedett, majd iskolahajóvá építették át. 1978-tól már nem végzett áruszállítást, kizárólag iskolahajóként szolgált. 1988-ban került sor a leállítására, és állóhajóvá minősítését követően a Fővám térnél kötötték ki, ahol a szárnyashajók bázisául szolgált egészen 2010-ig. Ezt követően az újpesti öbölbe vontatták, ahol arra vár, hogy sorsa megnyugtató módon rendeződjön. Megmentését célul tűzte ki maga elé a TIT Hajózástörténeti Egyesület, azonban a projekt és a hajó további sorsáról nincsenek információim.
Egykor szebb napokat látott a Buda iskolahajó
(Fotó: www.indafoto.hu/tit-hmhe)
Beloiannisz (Balaton):
A balatoni flotta zászlóshajója volt ötven éven keresztül. 1952-ben épült a balatonfüredi hajógyárban. Először a Balatoni Hajózási Vállalat, majd 1955-től a MAHART üzemeltette. 1990-ben kapta a Balaton nevet. 1999-től a Balatoni Hajózási Rt. vette át a teljes balatoni flottával együtt. 2003-ban leállították, fenéklemeze és bordázata teljesen tönkrement. Egyes tervek szerint múzeumot vagy éttermet akartak belőle akkoriban kialakítani. 2006-ban visszakapta eredeti nevét és védetté nyilvánították, amit azonban 2013-ban visszavontak.
2014. március 21-én a Beloiannisz a Sió-zsilipen át elhagyta a Balatont és leúsztatták a Sión a Dunához, majd a Keselyűsi-zsilip felújításának befejezését követően június 16-án megérkezett az újpesti öbölbe. A motorját szerencsére a hosszú állás után is sikerült üzemképessé tenni. További öt évig a neszmélyi öbölben várta a felújítását. 2019 nyarán a révkomáromi hajógyárba vitték javításra, ahol a partra is ki volt emelve, majd visszatért Neszmélyre. 2021 elején gazdát cserélt, végre egy hozzáértő csapat vette kezelésbe azzal a céllal, hogy visszakapja a régi fényét. A hajót 2021. augusztus 10-én a révkomáromi hajógyárba vontatta a Sopron teljes felújításra, ahol szeptemberben partra is tették a munkálatok elvégzéséhez.
A Beloiannisz fénykorában, 1969-ben
Fotó: www.balatonihajok.hu
A Beloiannisz Siófokon 2009. augusztus 27-én
Fotó: Sármási Zoltán
Inota:
A sekélymerülésű Inota vontató 1965-ben kezdte az aktív pályafutását Budapesten. 2002-től Baján teljesített szolgálatot. 2006-ban részt vett az augusztus 20-i vízi és légi parádén, ahol tisztelgett a felújítás után felavatott Debrecen ex Kassa Duna-tengerjáró előtt. 2010-ben az a szomorú feladat hárult rá, hogy a szerb határig kísérte a külföldre eladott, majd egy évvel később a török partoknál megfeneklett Tatabánya vontatót. 2011-től üzemen kívül várta sorsa jobbra fordulását Baja mellett. 2020 novemberében a fővárosba vontatta a Jégtörő I., remélhetőleg idővel újra üzemben láthatjuk majd.
Fotó: www.hajoregiszter.hu
Hajós dinasztiából származom, édesapám ( Pintér István ) hajóskapitány ( elhunyt 1985-ben ) gyermeke vagyok. Ő parancsnoka volt hosszú ideig a Buda, Dorog, Vác, Sopron m/s ……….stb. folyami vontató hajóknak. Pk. volt a Pető személyszállító hajón is, ( jelenleg a neszmélyi kikötőben újjáépítésre vár ).
Apai nagyapám az 1024 számú uszályon volt kormányos. Édesapám öccse ( Pintér László ) több hajónak volt a gépüzem vezetője, talán az Inota m/s- on is dolgozott.
Nekik a hajózás volt az életük, gyakran heteket töltöttek a család-
-tól távol, „keresték a kenyeret”. Kár, hogy a hajóregiszterben
nincsen feltüntetve a hajókon szolgálatot teljesítők neve, Ők
megbecsülést és tiszteletet érdemelnek!
Jelszavuk volt a latin szólás: „Navigare necesse”- avagy – hajózni
kell!
Tisztelettel: Pintér Zoltán, születtem Mohács 1956. 07. 28. Édesa-
-pám ekkor volt a DEÁK FERENC szem.hajó gőzös parancsnoka.
Köszönöm az értékes információkat!