Rendhagyó módon más területre kalandozom ebben az írásban: nem a repüléssel és a hajózással fogok foglalkozni, hanem a vasúttal. Nem meglepő módon ugyanazok a jelenségek köszönnek vissza ott is kiöregedett kedvenceink terén, mint a repülőknél és a hajóknál.
Néhány hete Szentendrén jártam, ahol HÉV-hétvégét rendeztek a végállomás és a kocsiszín környezetében. Felvonultattak mindent, ami mozdítható volt a MÁV fennhatósága alá tartozó HÉV területén nosztalgia szempontból.
Az ott látottak apropóján felidéződtek bennem a kedvenc vasúti járműveimhez kapcsolódó emlékeim. Rá kellett jönnöm, hogy a vasúti járművek területén ugyanaz a szomorú jelenség figyelhető meg, mint a repülőgépek és a hajók világában.
A jelenséget egy példán keresztül szeretném illusztrálni. Sokan emlékezhetnek még arra, hogy hosszú éveken keresztül minden szeptemberben megrendezték a Közép-Európai Gőzmozdony Grand Prix-t a Magyar Vasúttörténeti Parkban.
A George Stephenson emléke előtt tisztelgő rendezvényen különböző versenyszámokban és ügyességi feladatokban mérték össze tudásukat részben magyar, részben a szomszéd országokból vendégségbe érkező gőzmozdonyok személyzetei.
A rendezvényt összesen 18 alkalommal rendezték meg, az utolsót nyolc évvel ezelőtt, 2018-ban. 15 sikeres évet követően hanyatlásnak indult a program: először a külföldi vendég gőzmozdonyok kezdtek elmaradozni.
Az osztrák, szlovák, német és lengyel gőzmozdonyok anyagi okokból nem tudták vállalni az utat Magyarországra, bár éppen az utolsó rendezvényre ismét ellátogatott három vendég gőzös.
Ugyanakkor az üzemképes magyar gőzmozdonyok száma is csökkenésnek indult, amely folyamat egyenes úton vezetett az egykor szebb napokat látott rendezvény megszűnéséhez.
Ezen a téren sajnos napjainkig nem történt érdemi változás. Ma nem lehetne megrendezni az egykori magas színvonalon ezt az ikonikus programot.
A magyar részről annak idején közreműködő gőzmozdonyok többsége ugyanis már hosszú évek óta üzemképtelen. Az pedig egyelőre nem látszik, hogy mitől lenne ezen a téren érdemi változás.
A rendezvényen egykor részt vevő magyar gőzmozdonyok közül a 22,034-es „Nyalóka” lejárt kazánvizsga miatt évek óta felújításra vár.
Csak úgy, mint a 269, a 324,540 és a 375,562 mozdony, amelyek Istvántelken szintén lejárt kazánvizsgával várják a felújítást.
A 109,109-es zöld gőzmozdony és a 242,001 áramvonalas gőzmozdony, vagyis a „Szellem” évek óta a Közlekedési Múzeum ideiglenes kiállításán, az Északi Járműjavító csarnokában pihen szobormozdonyként.
A BHÉV 27-es számú zöld gőzmozdonya szintén lejárt kazánvizsgával álmodik a Vasúttörténeti Parkban szebb napokról, leállítva.
A 411,118-as Truman pedig legfrissebb hírek szerint ez év novemberében ugyancsak lejárt kazánvizsga miatt a Vasúttörténeti Park szabadtéri kiállító vágányára került.
Ezek a mozdonyok néhány évvel ezelőttig valamennyien üzemben voltak. Jelen pillanatban úgy tűnik, mindössze arra van hazánkban kapacitás, hogy a két 424-est, a 424,009, és a 424,247 gőzmozdonyt üzemben tartsák a gőzmozdonyos nosztalgiamenetekhez, illetve elvileg hadra fogható a 220,194 és a Vasúttörténeti Park területén belül, illetve kisebb meneteken a 1026 pályaszámú gőzmozdony is.
Amilyen forrás- és szakemberhiányos manapság sok más mellett ez a terület is, ez sem kis teljesítmény. Ahhoz, hogy visszatérjenek a tíz-tizenöt évvel ezelőtti dicső napok, egyelőre sem pénz, sem ember, sem akarat nem mutatkozik.
Viszont jó hír, hogy a felsorolt mozdonyok még léteznek, többségük fedett helyen várja sorsa jobbra fordulását. Szintén jó hír, hogy októbertől bő két évtizedes szünet után újra van üzemképes 375-ös gőzmozdony hazánkban. A 375,969 pályaszámú mozdony civil összefogással született újjá és tett sikeres hatósági vizsgát.

Kérdés, hogy lesz-e valaha újra elegendő pénz, ember és főleg akarat ahhoz, hogy a meglévő nosztalgia flottát sikerüljön talpra állítani és a működését kiszámítható, stabil alapokra helyezni.
Olyan alapokra, ahol ütemezetten megoldhatóak az esedékes kazán-és egyéb felújítások. Ahol nem kell évekre, évtizedekre jegelni ezeket a jobb sorsra érdemes mozdonyokat.
Fotók: Dr. Sármási Zoltán





