Megdöbbenve olvastam néhány napja a hírt a Szegedi Közlekedési Kft. honlapján, hogy pályázatot hirdetnek a tulajdonukban álló, 609-es pályaszámú üzemképtelen „Bengáli” típusú csuklós villamos jármű közcélú hasznosítására.
Fotó: pályázati kiírás
A pályázati kiírásból kiderül, hogy egy 1964-es gyártású villamosról van szó, amely nem üzemképes és egyes alkatrészei hiányoznak. A kiíró szándéka szerint a jármű hasznosítása során előnyt élveznek az alábbi funkciók:
- „gyermek játszótéri elem,
- vendéglátóipari egység,
- kulturális vagy közösségi tér,
- múzeumi vagy kiállítási tárgy,
- oktatási vagy turisztikai célú felhasználás,
- egyéb közérdekű, értékmegőrző funkció.”
A jelenlegi tulajdonos többek közt kiköti továbbá, hogy a pályázónak vállalnia kell, hogy a járművet 10 évig nem bontja el. A záró rendelkezésben azt is kiemelik, hogy a cél „a szegedi közlekedéstörténet egyik meghatározó járműtípusának megőrzése és értékteremtő hasznosítása.”
Önmagában persze az akár jó hír is lehetne, hogy a szebb napokat látott, bő két és fél évtizede üzemképtelen, meglehetősen romos állapotban tárolt villamossal végre kezdeni akar valamit a tulajdonos Szegedi Közlekedési Kft. Azonban a felsorolt funkciók között a legfontosabb nem szerepel: hogy a villamos felújítva újra a szegedi villamosvonalakon közlekedjen nosztalgiajáratként.
Fotó: pályázati kiírás
Való igaz, hogy az SZKT rendelkezik Bengáli-típusú nosztalgia-villamossal, amely évről évre a nyári hónapokban rendszeresen forgalomba áll nosztalgia-járatként. A 813-as pályaszámú kétoldali ajtós, két vezetőfülkés villamos a Szegeden valaha közlekedő három altípus legfiatalabb változatának utolsó képviselője a városban, amely teljes joggal a szegedi nosztalgia-flotta megbecsült darabja.
Fotó: Dr. Sármási Zoltán
Azonban a pályázat kiírásával elérkeztünk az utolsó olyan pillanathoz, amikor még rendelkezésre áll a másik két szegedi altípusból is egy-egy példány a városban: a szóban forgó 609-es pályaszámú villamos a legrégebbi változat, az egyoldali ajtós, egy vezetőfülkés altípus utolsó képviselője Szegeden. Valamint megvan még a 656-os pályaszámú egyoldali ajtós, két vezetőfülkés villamos is a szegedi kocsiszínben. Ezt a villamost, amely az utolsó aktív éveiben tanulóvillamossá alakítva funkcionált, a néhány éve megszűnt Közlekedési Emléktár Alapítvány kezdte felújítani, ám a munkálatok idővel leálltak, a félkész villamos pedig visszakerült az SZKT tulajdonába és évek óta a felújítás befejezésére vár.
Fotó: www.hampage.hu
Amennyiben a 609-es kocsi a pályázat eredményeként bármelyik funkció megvalósítása céljából magánkézbe kerül, Szeged városát pótolhatatlan veszteség éri abban a tekintetben, hogy többé nem lesz lehetőség a legrégebbi itt használt altípusból üzemképes példányt megőrizni az utókor számára (ha csak vissza nem hozzák a fővárosból a több mint húsz éve Istvántelken darabokban tárolt, ugyancsak felújításra szoruló 602-es pályaszámú kocsit). Arról nem beszélve, hogy senki nem tudja, mi lesz a villamos sorsa a tíz éves elbontási moratórium lejárta után.
Fotó: www.ujkor.hu
Budapesten és Miskolcon sikerült különböző altípusokat megőrizni nosztalgia-célra ezekből a magyar tervezésű és gyártású villamosokból, amelyek hosszú évtizedeken át elválaszthatatlan részét képezték hazai nagyvárosaink közösségi közlekedésének. Debrecen Szegedhez hasonló helyzetben van, ott is tárolnak még felújításra szoruló példányokat a helyben használt altípusokból.
Fotók: Dr. Sármási Zoltán
Vannak tehát követendő jó példák, amelyek nyomán Szegeden ma még pont meg lehetne valósítani, hogy mindhárom altípus utolsó képviselői egyszer nosztalgia-üzemben emlékeztessenek a szegedi villamosközlekedés egy meghatározó történelmi időszakára. Az országszerte tapasztalható átható változások idején talán nem most kellene a régóta esedékes felújítás helyett gyorsan pénzzé tenni ezt a szebb napokat látott villamost.