Az elmúlt hétvégén Gödöllőn a Legendák a Levegőben sorozat idei utolsó rendezvényével véget ért a 2026-os repülőnap-szezon. Csatlakozva a márciusban megfogalmazott évnyitó gondolatokhoz, elérkezett az ideje a visszatekintésnek a mögöttünk maradó szezonra. Úgy vélem, az idei évben tapasztaltak igencsak megalapozzák a jövőre nézve a változás szükségességét…
Az idei év lényegét tekintve megfelelt a várakozásaimnak olyan szempontból, hogy folytatódott a tavalyi évben kibontakozó új tendencia, amely a korábbi évekhez képest kevesebb rendezvényt tartalmaz és az egésznek van egyfajta túlélés érzete. Néhány helyen hatalmas munkát fektettek abba, hogy idén is a megszokott színvonalon tudják megrendezni a hagyományos rendezvényeket, a többi helyszínen azonban sajnos bedobták a törülközőt.
Ha a számokat nézzük, a legtöbb repülőtérre a Legendák a Levegőben csapata vitt életet 2026-ban. Összesen 11 helyszínen 12 rendezvényt bonyolítottak le.
Gödöllő mellett, ahol tavasszal és ősszel is megfordultak, Makláron, Szentkirályszabadján, Bőnyben, Kalocsa-Foktőn, Szolnok-Szandaszőlősön, Hajdúszoboszlón, Miskolcon, Balkányban, Balatonfőkajáron és Kecskéden szerveztek sétarepülő hétvégét. Feltűnt, hogy idén az utóbbi évek gyakorlatához képest valamelyest visszatértek a kétezertízes években megszokott formához és egy-egy bemutató-repülés is bekerült a programba.
Vélhetően ez a változás nem független attól a szomorú jelenségtől, hogy a klasszikus nagy repülőnapjaink 2024-től újra leszálló ágba kerültek. Idén egész pontosan mindössze kettőt tartottak meg közülük júniusban Budaörsön és szeptemberben Börgöndön.
Rajtuk kívül Kadarkúton tartottak még repülőnapot. Szombathelyen és Fertőszentmiklóson inkább a sétarepülésre alapozott rendezvényekkel próbáltak életet vinni a repülőtérre. Tökölön pedig volt egy rendhagyó repülős rendezvény szeptember elején. No és több év szünet után végre visszatért Szolnokra is a hagyományos augusztus 20-i katonai légi parádé.
A történelmi repülőgépekkel töltött hangárokkal rendelkező Dunakeszi megint nem szervezett repülőnapot, ráadásul az ott állomásozó gépek sem látogattak el idén egyetlen másik rendezvényre sem. Ebben az évben a Dél-Alföld is repülőnap nélkül maradt, mivel nem csak SZIA nem volt Szegeden, hanem Szatymaz sem rendezte meg a hagyományos repülőnapját. Nem meglepő módon a polgári repülés képviselői csak úgy, mint a dunai hajósok idén sem vettek részt az augusztus 20-i hagyományos vízi és légi parádén, meghagyták ezt a lehetőséget a katonáknak.
A megtartott rendezvényekről megállapítható, hogy jellemzően négy húzónévre épülnek: Besenyei Péter, Imreh Lajos „Lujó”, Vári Gyula és Veres Zoltán hosszú évek, évtizedek óta magas színvonalon művelik a repülés általuk választott ágazatát mindannyiunk örömére. Remélhetőleg így lesz ez még nagyon sok évig a jövőben is.
Azonban elgondolkodtató, hogy a jövő új fiatal tehetségei egyelőre nem igazán láthatók a horizonton, legalábbis a repülőnapok programjában nem kapnak helyet. Persze vannak szép számmal más tehetséges pilóták is, akik a levegőbe emelik ugyancsak mindannyiunk örömére a Delfint, a Goldtimer Alapítvány veterán repülőgépeit, egy-egy Ancsát, sőt Kamovokat is korunk modern repülőgépei mellett.
Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a legtöbb repülőnap programjából az utóbbi időben eltűntek például az ejtőernyősök és idén egyik repülőnapon sem volt vitorlázó műrepülés. Sem Hársfalvi Pált, sem Józsa Dávidot, sem Tóth Ferencet nem láthattuk ebben az évben repülni, akik korábban országszerte több rendezvényen is megfordultak.
Nem titok, hogy a Hajdú Apollo-Fox kötelék megszűnése óta hazánknak megint nincs bemutató-köteléke. 2026-ban nem szálltak fel a Zlin-142-esek lufivadászatra, és bár vannak üzemképes Gawronjaink, Zlin Trénereink és Cmelákjaink is, idén egyik típus egyetlen képviselője sem jelent meg egyetlen hazai repülőnapon sem.
Hazánkban jelenleg az élet minden területén régóta nem látott változások zajlanak. A repülős világ választás előtt áll: vagy megragadja a lehetőséget az előrelépésre, vagy végleg lemarad. Nem tudom, hány év szünetet bír elviselni az ágazat zárt hangárajtók mögött, földön ragadt gépekkel. Mi, lelkes rajongók nehezen viseljük ezeket a csendesebb éveket, sajnos volt belőlük bőven a kétezres évek elejétől a kétezertízes évek közepéig.
De kétségtelen, hogy a teher nem rajtunk a legnehezebb, hanem azok vállán, akik az ágazatban érdemi lehetőségek nélkül kénytelenek nehezített pályán életben tartani féltve őrzött gépeiket. Az ő érdekük és mindannyiunk érdeke, hogy bekövetkezzenek azok a szükséges változások, amelyek jövőre újra megnyitják a hangárajtókat, levegőbe emelik a gépeket és visszahozzák kedvenc rendezvényeinket hazánk minél több repülőterére.
Bár vannak előremutató fejlemények: hosszú szünet után újra van utaskabinnal felszerelt Kamov. A hírek szerint jövőre végre tényleg lesz repülőnap Kecskeméten és ugyancsak hosszú szünet után megint van üzemképes magyar Wilga is. Azonban rendszerszintű változások nélkül nem fog tudni emelkedő pályára állni a repülős világ.
Évről évre megállapítom, hogy sok szempontból reménytelennek tűnik, hogy érdemi változások következzenek be a hazai repülés világában. A remény azonban mindig ott él bennem, hogy akár a gazdasági környezet változása, akár személycserék egyes posztokon, vagy a kettő együtt előbb-utóbb megalapozza a szükséges folyamatok beindulását. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy stabilabb, kiszámíthatóbb környezetben tevékenykedhessen mindenki az ágazatban és ennek valamennyien élvezhessük a gyümölcseit.
Fotók: Dr. Sármási Zoltán