A tavasz beköszöntésével szokás szerint minden évben kinyílnak a hangárajtók, felszállnak a repülőgépek és jó esetben elkezdődnek a háttérben azok a szervezői munkálatok is, amelyek révén a naptár elkezd telni színvonalas repülőnapokkal országszerte. Legalábbis jó esetben.
Azért jó esetben, mert sajnos egyáltalán nem magától értetődő, hogy minden évben minden repülőtéren, ahol általában szoktak rendezni repülőnapot, elkezdődik a szervező munka. Ellentétben más, nem a repülés világához köthető patinás rendezvényekkel, amelyek megtartására jellemzően minden évben, vagy meghatározott ciklusonként stabilan lehet számítani, a repülőnapok esetében soha nem lehet biztosra venni semmit. Tény, hogy az utóbbi években a zenei fesztiválok sora is megtizedelődött, de azért a legtöbb falunap, nagyobb városi rendezvény megtartása sokkal stabilabb alapokon nyugszik, mint a repülőnapoké.
Az elmúlt évtizedek tapasztalataira visszagondolva azt kell látnunk, hogy a hazai repülős világ a rendszerváltás óta eltelt 36 év alatt nem tudott elég stabil lábakra helyezkedni ahhoz, hogy minden évben biztosan megrendezésre kerüljenek adott helyszínek adott programjai. Vannak jobb és rosszabb időszakok, de olyan repülőteret nehéz találni, ahol évtizedes távlatokban, kiszámíthatóan, minden évben lett volna repülőnap.
A legstabilabb repülőtérnek ilyen szempontból Börgönd nevezhető, ahol tavaly a kedvezőtlen időjárási körülményekkel dacolva a 30. jubileumi rendezvényt tartották meg szeptember második vasárnapján. A többi repülőtér esetében sajnálatos módon leginkább csak korszakokról beszélhetünk, ahol esetleg néhány évig zsinórban sikerült összehozni a repülőnapot, majd jellemzően gazdasági okok miatt a folyamat megszakadt, és ilyenkor szinte mindig évekbe, vagy akár évtizedekbe telt, mire a nulláról sikerült megint felépíteni valamit egy újabb időszakra.
A nagyobb repülőterek közül Budaörs említendő az első helyen, ahol a rendszerváltás előtt nagy hagyománya volt az évente megrendezett repülőnapnak. Ez a hagyomány lendületből kitartott még a kilencvenes években is, majd a kétezres évek első felében megszakadt és egy-két kisebb próbálkozást leszámítva másfél évtizedig hiába vártunk a feltámadására. Erre végül 2018-ban került sor, azóta a 2020-as covidos évet leszámítva minden évben megrendezésre került a Budaörsi Airshow eleinte augusztus végén, majd június második felében. Idén szám szerint a 8. Budaörsi Airshow következne, amelyről néhány hete kikerült annyi információ, hogy június 20-án és 21-én lesz a 100. Legendák a Levegőben programmal egybekötve, de nem sokkal később Budaörs kikerült a Legendák a Levegőben sorozat naptárából és most júliusban Hajdúszoboszlón tervezik a 100. alkalmat megtartani.
Dunakeszi akár stabil helyszín is lehetne, mivel az ottani patinás klubok és a repüléstörténeti jelentőségű géppark jelenléte révén kiváló programok alapjául szolgálhatna minden évben, azonban ott teljesen esetleges, hogy mikor van repülőnap és mikor nincs. Időnként több évben is van egymás után, jellemzően június elején, majd egy, vagy több év kimarad, aztán megint van, majd megint nincs. Az utolsó repülőnap ott két éve volt, tavaly elmaradt, idén egyelőre nem tudni, hogy lesz-e.
A Kecskeméti Nemzetközi Repülőnapot és Haditechnikai Bemutatót eredendően kétévente kellene megrendezni, azonban ez már évtizedes távlatokban nem szokott sikerülni, noha amikor volt, világszerte elismertséget szerzett hazánknak. Sajnos a politika teljesen maga alá gyűrte, így aztán napjainkban már megjósolni sem lehet, mikor kerülhet sor a következő rendezvényre, azt meg főleg nem, mikor lehet tervezetten visszatérni a kétévenkénti rendezéshez, noha igény bizonyosan lenne rá. Az utolsó alkalom 2021-ben volt, az azelőtti pedig 2013-ban. Az utóbbi években sajnálatos módon vicc kategóriába került a rendezvény azzal, hogy jellemzően december környékén megszellőztették, hogy a következő nyáron lesz, majd az idő közeledtével mindig kiderült, hogy nincs szó ilyesmiről.
Szatymaz hosszú ideig, 2007-től 2021-ig viszonylag stabil helyszínnek számított. Kezdetben nyár elején, majd szeptember elején rendezték meg az ottani repülőnapot, amelynek legfőbb sajátossága az volt, hogy a programok nagy részét helyi pilóták bonyolították le helyi gépekkel. Olyan előfordult, hogy az esőtől felázott pálya miatt elmaradt a rendezvény, de jellemzően minden évben lehetett rá számítani, csak úgy, mint a legfőbb helyi sajátosságra, a kezdetben három, majd idővel hat gépesre bővülő An-2 flotta mezőgazdasági kötelékének látványos bemutatójára. A másfél évtizedes lendület 2022-ben megtört, ekkor és a következő két évben nem volt repülőnap Szatymazon. Tavaly végül sikeresen feltámasztották a rendezvényt szeptember második vasárnapján, ismét a helyi gépparkra és pilótákra építve a programot, azonban többen hiányoztak a korábbi években megszokott kínálatból, így például a forráskúti sárkányrepülők és főként az An-2 kötelék. A kimaradt évek alatt szétszéledt flottából mindössze egyetlen Ancsa maradt Szatymazon, amellyel azonban így is magas színvonalú, bemutatót láthattunk. No és korábban soha nem látott tömeget, mivel az elmaradó SZIA helyett a környékről mindenki oda ment ki, aki jegyezte, hogy ezen a hétvégén repülőnapra szokott menni. Még nem tudni, idén lesz-e folytatás, kedvező esetben remélhetőleg az időjárás kegyesebb lesz, mint tavaly, és az sem lenne baj, ha nem kerülne egy napra a Börgöndi Repülőnappal.
Az utóbbi évek legnagyobb külföldön is jegyzett repülőnapja volt a Szeged International Airshow, amelyről az elmúlt két évben sajnos csak múlt időben beszélhettünk. A szegedi repülőtéren a kilencvenes évek óta csend honolt egészen 2015-ig, amikor a reptér fennállásának 100. évfordulója alkalmából szeptember harmadik hétvégéjére nagyszabású, egész hétvégés rendezvényt álmodtak meg a szervezők. Ezt akkor végül le kellett mondani a déli határon beözönlő migránsok miatt kialakult veszélyhelyzet okán, azonban egy évvel később elstartolhatott a helyiek mellett rengeteg hazai és külföldi résztvevőt is felvonultató rendezvény. 2016-tól 2023-ig minden évben volt Szegedi Repülőnapok és Légiparádé, majd Szeged International Airshow, amelynek szervezői rugalmasan alkalmazkodva a körülményekhez, a covidos éveket is sikeresen abszolválták, 2020-ban a repülőtér helyett a belvárosba, a Tisza fölé helyezve a programot. Aztán 2024-ben a Borisz ciklon érkezése miatt az utolsó pillanatban le kellett mondani a SZIA-t, 2025-ben pedig anyagi okokra hivatkozva már neki sem álltak a szervezésnek. Nehéz elfogadni, hogy egy Szeged méretű város így elengedje az egyik legnagyobb, nemzetközi hírű rendezvényét, de pillanatnyilag nem látni, hogy ez a mostanáig nyolc alkalommal nagy sikerrel lebonyolított program két év után idén fel tud-e támadni, vagy megint hosszabb időnek kell eltelnie a folytatásig, újrakezdésig.
Az eddig említetteken túl több hazai repülőtéren is rendeztek már repülőnapot, ám ezek esetében rendszerességről nem lehet beszélni, illetve voltak több egymást követő évet megélt programok, amelyek aztán nem vertek mélyebb gyökeret.
Ilyen volt például Balassagyarmat, ahol 2007-ben az első, 2008-ban a második Ipoly-parti repülőnapot rendezték meg, majd a kezdeményezés elhalt.
Ugyanígy járt Gödöllő, ahol ugyanebben a két évben tartották április végén, május elején a Gödöllői Repmajálist. Folytatása ennek a kezdeményezésnek sem lett.
A kétezertízes években Dunaújváros adott otthont több alkalommal is a Baracs-Kisapostag Repülőnap néven futó programnak, amely utoljára már bemutatók nélkül, csak sétarepülési lehetőséggel került megrendezésre. Bár évente rá szoktam kérdezni, hogy tervezik-e újraindítani, mindig azt a választ kapom, hogy talán majd jövőre.
Gyöngyös-Pipis-hegyen 2011-ig minden évben volt repülőnap, az utolsó alkalommal már csak a Malév-festésű Ancsa tette tiszteletét, majd az Ancsa elhagyta az országot, a hagyomány pedig nyom nélkül megszűnt.
Mezőkövesden 2023-ban először szervezték meg a Bükk-Mátravidéki Airshow-t, azonban egy tulajdonosváltás már a következő évben véget vetett a rendezvény hagyománnyá alakítására irányuló törekvéseknek.
Békéscsabán többször volt már repülőnap a rendszerváltás óta eltelt időszakban, ahogy Hajdúszoboszlón is. Rendszerességről azonban nem lehet beszélni. Farkashegyen a kétezres évekig május elején volt repülőnap, Nyíregyházán még a kétezertízes években is volt néha nagyszabású repülőnap, de most már régóta egyik helyen sincs semmi hasonló. Néhány éve Szombathelyen, valamint az elmúlt évben Kadarkúton, illetve Zalaegerszeg-Andráshidán hoztak létre repülőnapot, remélhetőleg ezek kapnak esélyt arra, hogy hagyománnyá fejlődjenek. Kadarkúton idén május 1-én és 2-án idén is megrendezik a repülős majálist.
Fertőszentmiklóson 2022-ben teremtettek új hagyományt SkyView Airshow néven, azonban három sikeres rendezvény után a lendület tavaly megtört, a május elején esedékes rendezvény kapcsán először őszre halasztásról lehetett hallani, majd végül az egész elmaradt. A hírek szerint a tavalyi szünet után idén újra megtartják ezt a programot.
A felsorolt helyszíneken kívül 2009-től járja útját a kezdetben Dunakeszin, majd Szolnok-Szandaszőlősön, később más reptereken is feltűnő Legendák a Levegőben sorozat, amely változó rendszerességgel, de minden évben több alkalommal lebonyolításra kerül. Itt a hangsúly az évek során a légi bemutatókról egyre inkább a sétarepülésre tevődött, azonban számos hazai repülőteret ez az egyetlen nagyközönség számára vonzó program tölt meg élettel egy hétvége erejéig.
Végül, de nem utolsósorban beszélni kell a hagyományos budapesti augusztus 20-i vízi és légi parádéról és a szolnoki kistestvéréről, az ottani katonai légi parádéról. Ezek közös jellemzője, hogy a megrendezésük pont olyan bizonytalan, mint a legtöbb hazai repülőnapé, sőt, még talán annál is bizonytalanabb. Budapesten utoljára 2018-ban rendeztek teljes értékű parádét, azóta jellemzően csak a katonák kapnak lehetőséget a részvételre, civilek és a hajósok nem. Szolnokon ugyanakkor az elmúlt két évben elmaradt a katonai parádé, ahogy már évek óta nem vesznek részt a rendőrhelikopterek április végén a hagyományos budapesti városligeti rendőr- és tűzoltónapon. Továbbá nincs már Red Bull Air Race és Nagy Futam sem…
Mit jelent mindez?
A bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság hosszú távon biztosan nem kedvez a hazai repülős világnak. A látszólag érdemi ok nélkül elmaradó rendezvények súlyos presztízsveszteséget jelentenek az érintett repülőtereknek csak úgy, mint a településnek, ahol a reptér található. A résztvevő gépek és pilótáik kevesebb lehetőséget kapnak arra, hogy találkozzanak az őket szerető közönséggel. Valamennyien meghatározó élményekkel leszünk szegényebbek minden elmaradó rendezvénnyel, ami hosszabb távon kimutatható lehet akár a leendő pilóták csökkenő számában is. Kiváló pilóták sora esik el hosszú éveken át attól a megtiszteltetéstől, hogy augusztus 20-án részt vehessen az ünnepi légi parádé programjában, képviselhesse a repülésnek azt az ágazatát, amelyben év közben nem kevés munkával tevékenykedik.
Kérdés, hogy mennyire gazdasági és mennyire politikai kérdés az, hogy adottak-e a feltételek egy-egy repülőnap megrendezéséhez. Mi történik a háttérben olyankor, amikor azok az emberek, akik óriási munkát végeznek ezeknek a rendezvényeknek az életre hívásán, nem kapnak lehetőséget ennek a munkának az elvégzésére. Kik és miért hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek a repülőnap megszervezéséhez alkalmatlan körülményekhez vezetnek? Miért kíséri jellemzően hallgatás egy-egy repülőnap elmaradását tisztességes, nyílt kommunikáció helyett, hogy a közönség csak az utolsó pillanatban és az aktuális rendezvény reklámozásának elmaradásából tudja meg, hogy más elfoglaltság után kell néznie az egész évben várt hétvégén. Miért viseli csendben, rezignált nyugalommal a teljes magyar civil repülőtársadalom a dunai hajósokkal együtt, hogy lényegében nyolc éve ki vannak zárva az augusztus 20-i budapesti légi parádén való részvételből, egyáltalán ki felel ezért a döntésért? Miért nincs terv, szándék és pénz tíz évvel később sem a Közlekedési Múzeum 2016-ban bezárt és raktárba helyezett repülőgyűjteményének a kiállítására, vagy éppen Szolnokon a Reptár megnyitása után a régi repülőmúzeumban maradt nagy méretű gépek sorsának a rendezésére? Az évek telnek, a generációk felnőnek, az értékek meg raktárban, vagy a szabad ég alatt várnak jobb időkre.
A kérdéseket biztosan lehetne hosszan sorolni, nekem történészként arra van lehetőségem, és ezt kötelességemnek is tekintem, hogy felhívjam a figyelmet minden olyan esetre, amikor a múltból örökölt értékeink veszélybe kerülhetnek, és ez történik minden nagy múltú rendezvény elmaradásakor, minden repüléstörténeti jelentőségű gép eladásakor, földön rekedésekor, amikor például a tulajdonos nem tudja az aktuális javításokat elvégeztetni. Nem tudjuk, idén az említett repülőnapok közül idén pontosan mely programok kerülnek megrendezésre, mely gépek lesznek esetleg olyanok, amelyek idén először nem tudnak a levegőbe emelkedni. Egy biztos: javítani bőven lenne min ezen a területen és ehhez fontos lenne, hogy lehetőleg mindenhol olyan emberek legyenek a megfelelő posztokon, akik elősegítik és nem akadályozzák azokat a folyamatokat, amelyek a hazai repülős világ felvirágoztatásához, a repülőnapok megrendezéséhez és a repülőgépek levegőbe emeléséhez szükségesek.
Fotók: Dr. Sármási Zoltán