Eladó az utolsó Malév-festésű Zlin-142

Az egyik emblematikus jelentőségű repülőgépünk került a közelmúltban eladósorba. A HA-SGK lajstromjelet viselő Zlin-142-es gépről van szó, amely 1984-től teljesít szolgálatot Dunakeszin előbb a Malév Repülőklub flottájában, majd magántulajdonban. Az utolsó idehaza meglévő tagja a klub egykori kötelékének, amely 2009-ig rendszeres résztvevője volt a helyi és más hazai repülőnapoknak kötelékrepüléssel, lufivadászattal. A HA-SGK egy bő fél évtizedet már eltöltött üzemen kívül 2010-től 2016-ig motorcserére várva, azóta megint repül. Fontos lenne, hogy a legendás kötelék és a ma már történelmi festés egyik utolsó viselője, repüléstörténetünk meghatározó darabja továbbra is jó kezekben, és lehetőleg hazánkban szolgáljon tovább a következő években is.

Fotó: Sármási Zoltán

 

Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon

Egy európai uniós rendelkezés értelmében 2020-tól hazánkban sem lehet az eddig használt vegyszerrel légi úton kémiai szúnyoggyérítést végezni. A döntéssel kapcsolatban többek közt azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi lesz a sorsa azoknak az An-2-eseknek, amelyek az utóbbi években szinte kizárólag a szúnyogok ellen kerültek bevetésre szerte az országban.

An-2 kötelék a Szatymazi Repülőnapon

Fotó: Sármási Zoltán

“Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon” bővebben

Lesz-e jövője? – mezőgazdasági repülés Magyarországon

Az idősebbek még jól emlékezhetnek azokra az időkre, amikor An-2-esek és Ka-26-os helikopterek hosszú sorai állomásoztak a budaörsi repülőtéren karbantartás céljából, vagy éppen bevetésre várva. Aztán ezek a sorok rövidülni kezdtek, majd teljesen eltűntek. Ma már csak néhány vállalkozás foglalkozik mezőgazdasági repüléssel az országban évről évre csökkenő számban, egyre fogyatkozó gépparkkal.

Mivel nem vagyok szakértője a témának, nem megyek bele az okok részletes taglalásába, hogy mi és miért vezetett el odáig, hogy ma a mezőgazdasági repülés már csak árnyéka egykori önmagának a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest. A célom mindössze annyi, hogy felhívjam a figyelmet a jelenségre és arra, hogy becsüljük meg azoknak az embereknek a munkáját, akik a mai napig igyekeznek ebben az ágazatban helytállni.


Mezőgazdasági gépek Budaörsön

Fotó: www.avia-info.hu “Lesz-e jövője? – mezőgazdasági repülés Magyarországon” bővebben

Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink Kaposújlakon

Tizenegy év hosszú idő – pontosan ennyi telt el azóta, hogy 2009. január 8-án útnak indítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, melynek célja azóta is változatlan: a figyelem felkeltése az enyészet és a mindennapjainkból való eltűnés által veszélyeztetett közlekedési eszközök iránt.

Jelen alkalommal a kaposújlaki repülőtéren állomásozó, szebb napokat látott repülőgépekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek sok-sok éve várják a sorsuk jobbra fordulását, többségükben a szabad ég alatt.  Kaposújlakon működik az ország egyik legjelentősebb repülőgép-javító bázisa, ahol az évek során rengeteg oda kerülő gép kapta és kapja meg az újjászületés lehetőségét. Azonban jelentős számban vannak ott olyan madarak is, amelyek számára ez egyelőre nem adatott meg. Elsősorban An-2-esekről van szó, amelyek a magas üzemeltetési költségek, valamint az ejtőernyőzésben és a mezőgazdasági repülésben megváltozott viszonyok miatt a földön rekedtek és kérdésessé vált a jövőjük. Velük kezdem a sort.

HA-ABC

1990-ben kezdődött a pályafutása. Leginkább a különleges, az egyik oldalán piros, a másikon zöld festéséről lehet ismerős azok számára, akik láthatták egykor ejtőernyősöket ugratni, majd később mezőgazdasági munkát végezni. Hosszú évek óta nem repül már, egy ideig Bőnyben állomásozott üzemen kívül, majd átkerült Kaposújlakra, ahol jelenleg is szebb napokról álmodik.

A HA-ABC motor nélkül 2019. december 31-én

Fotó: Ambrusics István “Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink Kaposújlakon” bővebben

Búcsú a kétezertízes évektől – tíz év változásai

Már csak néhány nap választ el bennünket attól, hogy búcsút vegyünk 2019-től és a kétezertízes évektől, ami remek alkalom egy kis visszatekintésre, értékelésre nem csak éves, hanem évtizedes távlatokban is.

Amikor tíz (lassan tizenegy) évvel ezelőtt elindítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, akkor azt azért tettem, hogy reagáljak valamilyen formában arra a lassú hanyatlásra, ami a kétezres évek közepe táján kezdett kibontakozni és amely egyre több legendás járműtípus közelgő eltűnését vetítette előre.

Idén először hatgépes An-2 kötelék repült a Szatymazi Repülőnapon

“Búcsú a kétezertízes évektől – tíz év változásai” bővebben

Előremutató változások 2019 őszén

2019 ősze több pozitív változással is megörvendeztette azokat, akik évek óta figyelemmel kísérik a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, illetve a kérdéses sorsú közlekedési eszközök helyzetét.

Ami a repülés világát illeti, november közepén öt év szünet után újra megnyílt a hármashatárhegyi repülőtér.  Az üzemeltető Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kálváriája ezzel remélhetőleg véget ért és a sikeres birtokba vételt követően visszatér a korábban megszokott repülős élet gyermekkorom kedvenc repülőterére.


Fotó: Sármási Zoltán “Előremutató változások 2019 őszén” bővebben

Mi-2-es helikopterekhez fűződő emlékeim

Amikor 2009. január 8-án megalapítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt, csak egy dologban voltam biztos. A Mi-2-es helikopterek mindenképpen helyet kapnak rajta. Hogy miért, arra magyarázatként szolgáljon ez a kis visszatekintés.

A típushoz való kötődésem azonban ennél sokkal korábbra, pontosan tíz évvel korábbra datálható. Egyrészt életem első sétarepüléséhez, amelyre 1999. június 6-án a hármashatárhegyi repülőtéren rendezett Juniális apropóján került sor a Rács Tamás által vezetett egykori Aerocaritas-gép, a HA-BCF fedélzetén, másrészt ugyanazon év őszéhez, amikor három héten belül két Mi-2 helikopter is ellátogatott Solymárra.

A HA-BCF eredeti festéssel (Fotó: www.avia-info.hu)

“Mi-2-es helikopterekhez fűződő emlékeim” bővebben

Nemzetközivé vált a Szegedi Repülőnapok és Légiparádé

Negyedik alkalommal rendezték meg a Szegedi Repülőnapok és Légiparádét 2019. szeptember 13-15. között, amely 2020-tól SZIA, vagyis Szeged International Airshow néven szerepel majd a nemzetközi repülős rendezvénynaptárban.

Neves hazai és külföldi résztvevők egyaránt felkeresték a hétvégén a szegedi repülőteret, az egyes bemutatókat pedig többször is megtekinthette a közönség péntek délutántól vasárnap kora délutánig.

“Nemzetközivé vált a Szegedi Repülőnapok és Légiparádé” bővebben

Hatgépes An-2 kötelék repült Szatymaz egén

Tizenkettedik alkalommal került megrendezésre 2019. szeptember 7-én a Szatymazi Repülőnap, amelynek az egyik legnagyobb látványossága szokás szerint ezúttal is az An-2 kötelék bemutatója volt.

Éppen tíz éve, 2009-ben jártam először az akkor még nyár elején rendezett Szatymazi Repülőnapon, ami rögtön nagy kedvencemmé vált az akkoriban éppen hiánycikknek számító hazai repülőnapok sorában. A legjobban azt szerettem és szeretem ma is benne, hogy a program nagy részét a helyben állomásozó repülőgépekre építik és olyan elemek is állandó részét képezik a műsornak, amelyeket más repülőnapokon nem, vagy csak nagyon ritkán lehet látni.

“Hatgépes An-2 kötelék repült Szatymaz egén” bővebben

Gondolatok a 2019. augusztus 20-i parádé apropóján

Ha visszatekintünk az augusztus 20-i vízi és légi parádék rendszerváltás utáni történetére, most már biztosan elmondhatjuk, hogy a 2019-es jó évnek számít, hiszen a Magyar Honvédség remek programmal készült az ünnepre, ahol felvonultatták a légierő valamennyi repülőgép- és helikopter-típusát, a jelen és a jövő technikáját, továbbá látványos bemutatókon keresztül illusztrálták egyes típusok, köztük a hadrendbe több éves szünet után visszatérő Mi-24 helikopter képességeit.

Minderről részletes információkat lehet találni Kelecsényi István fényképes beszámolójában, ezért a magam részéről az idei bemutató ismertetésébe nem mennék bele, viszont a cikk végén olvasható szerkesztői megjegyzést mindenképpen szeretném egy kicsit továbbgondolni.

Túl azon, hogy a katonák légi parádéja szerintem is úgy volt jó, ahogy volt, elég csak a tavalyi évre visszagondolni ahhoz, hogy komoly hiányérzet támadjon az emberben az idei rendezvénnyel kapcsolatban abból kifolyólag, hogy sem a polgári repülés képviselői, sem a hajósok nem vettek részt a 2019-es parádén.

“Gondolatok a 2019. augusztus 20-i parádé apropóján” bővebben