Ilyenkor év elején mindig megállok egy kicsit átgondolni, hogy honnan hová jutottam el az előző esztendőben. Különösen alkalmas ez az időpont az értékelésre már csak azért is, mert 2009-ben január elején indítottam útnak ennek a honlapnak az első változatát. Átgondolva az elmúlt évet, illetve a honlap létrehozása óta eltelt időszakot, arra a meglátásra jutottam, hogy nekem, a magyar repülésért most már hetedik éve intenzíven aggódó, és a helyzeten a magam szerény lehetőségeivel mindenképpen változtatni kívánó civilnek jó néhány kérdésem van, amelyekre mostanáig nem kaptam megfelelő választ, pedig fontos lenne, hogy végre megszülessenek azok a megoldások, amelyek nélkül nem sok jóra számíthat a magyar repülés a következő években. Sokszor, sok helyen feltettem már az alábbi kérdéseket, de valódi válaszok helyett újra és újra csak tehetetlenül széttárt karokba ütköztem. Most, a 2016-os repülőszezon előtt itt, a nyilvánosság előtt is felteszem a szokásos kérdéseimet, hátha sikerül rájuk végre megfelelő választ találni, ami egyaránt lenne az egész repülős társadalom és a repülést hozzám hasonlóan magukhoz közel érző civilek érdeke.
Ha csak az elmúlt évre gondolunk vissza, örömmel láttam, hogy egyre több vidéki repülőtéren szerveznek most már évről évre visszatérő hagyományként egyre színvonalasabb repülőnapokat, amelyek testközelbe hozzák a nagyközönség számára a repülés világát és elősegítik, hogy minél több fiatal kapjon kedvet a repüléshez. Ne feledjük, ők jelentik a magyar repülés számára a jövőt. Van azonban egy fájdalmas kivétel, mégpedig Budaörs, ahol az elmúlt 12 évben voltak ugyan kisebb-nagyobb rendezvények, sőt új hagyományt is teremtett a Goldtimer Alapítvány a tavaszi nyílt napjával, de a légi bemutatókat a középpontba helyező Budaörsi Repülőnap feltámadása még várat magára. A Goldtimer Nap a maga nemében egy kiváló rendezvény, de még véletlenül sem keverendő össze a régi Budaörsi Repülőnappal. Nekem szerencsére megadatott, hogy annak idején többször is járhattam a régi rendezvényeken, ezért pontosan látom a különbséget, ahogy azt is, hogy lassan felnő egy olyan generáció, amelyik már nem látja, mert nincs hozzá megfelelő viszonyítási alapja. A kérdés tehát az, hogy tudunk-e, akarunk-e ezen változtatni? Képes lesz-e Budaörs is beállni a vidéki repterek sorába és végre megrendezni a saját igazi repülőnapját 2016-ban?
Budaörs feltámadásra vár, ahogy ez a szebb napokat látott An-2-es repülőgép is
Tavaly már kétszer is parádézott a Red Bull a Parlament előtt, azonban augusztus 20-án, amikor közösen kellett volna ünnepelnünk hajósoknak, repülősöknek és az őket szerető közönségnek, sorozatban harmadik alkalommal maradt üres a légtér, második alkalommal a vízfelszín és a Duna-part. Több tízezren vártuk ismét hiába a fél évszázados múltra visszatekintő rendezvényt, ugyanis nem akadt senki, aki megszervezte volna. A kérdésem az, hogy hol vannak azok az emberek, akik a korábbi években megszervezték a parádét? Miért gondolják azok, akik ma döntési helyzetben vannak, hogy megtehetik, hogy semmibe veszik ezt a sokunk számára kedves hagyományt és ezzel tönkreteszik több tíz, vagy akár százezer ember ünnepét azok közül, akik minden évben a rakparton, vagy a televízió képernyője előtt várják a rendezvényt? Vajon 2016-ban meg tudjuk ülni végre a közös ünnepünket?
Jó lenne idén megint elrepülni nemzeti lobogónkkal a Parlament előtt augusztus 20-án
Lassan már két éve, hogy néma csend honol a hármashatárhegyi repülőtéren. Miközben valakik valahol tologatják az aktákat, vagy már nem is tologatják, hanem valamelyik fiók mélyére száműzik azokat vastag porréteg alá, sokan türelmetlenül várjuk, hogy visszatérjen az élet a repülőtérre. Vajon kik és mit tesznek az ügy mielőbbi megoldása érdekében? Vajon 2016-ban megnyílik végre a hármashatárhegyi repülőtér?
Türelmetlenül várja, hogy újra dolgozhasson a traktor Hármashatárhegyen
2016-ban, bár nagyon esedékes lenne, megint elmarad a Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap. Érdekes módon Európa más országaiban, köztük több szomszédunknál nem jelent problémát az sem, hogy évente rendezzenek hasonló méretű rendezvényeket, nálunk ez már háromévente sem működik. Amikor megszületett a döntés, hogy idén is hoppon maradunk, vártam, hogy lesz némi mozgolódás az érintett berkekben, de nem lett, mindenfelé néma csönd honolt, csak néhány néző zúgolódott, hogy megint elveszik a szórakozását. Vajon sikerül egyszer biztos alapokra helyezni a kecskeméti repülőnapot, hogy ne legyen kitéve az éppen aktuális politikai széljárásnak?
Máshol évente lehet hasonlót látni, nálunk lassan csak szökőévente, vagy akkor sem
2019-ben lejár az a moratórium, ami biztosítja, hogy az önkormányzati tulajdonba került repülőtereken ne lehessen megszüntetni a repülést, elűzni a területet használó szervezeteket, felparcellázni, beépíteni, más célokra hasznosítani az értékes földeket. Nem tudom, folyik-e bárhol, bármilyen tevékenység, ami a három év múlva robbanó bomba hatástalanítását szolgálja, én egyelőre csak a ketyegést hallom. Vajon sikerül például már 2016-ban megtenni néhány óvintézkedést, hogy 2019-ben ne váljanak földönfutóvá a repülőklubok és ne lehetetlenüljön el a nagygépes után a kisgépes repülés is hazánkban? Lesznek, akik megteszik a szükséges lépéseket, vagy lenyeljük ezt is szó nélkül, mint a Malév, az augusztus 20-i parádé, a Budaörsi Repülőnap megszüntetését, az eddigi reptérbezárásokat és repüléstörténeti értékeink külföldre történő kiárusítását?
Sokan két és fél év után sem értjük, mit keres ez a gép Csehországban
Persze lehetne más kérdésekről is beszélni, így a dunakeszi hétvégi motoros repülési tilalomról, a hat-nyolc éve hangárba zárt kiskunfélegyházi gépekről, arról, hogy a hírek szerint idén nemzetközi szintre emelt szolnoki Legendák a Levegőben Repülőnapot továbbra is a hangárban tölti-e a helyi Gawron, vagy két év szünet után végre felszállhat, de arról is, hogy hány nyári szezonnak kell még eltelnie addig, hogy a sokunk által nagyon hiányolt Wilga visszatérhessen Balatonfüredre és újra lehessen gyönyörködni a fedélzetéről kedvenc tavunk és környéke szépségében?
Évek óta csak a hangárban álmodik a repülésről a szolnoki Gawron
Biztos vannak más fontos kérdések is, ez csak néhány azok közül, amelyek engem foglalkoztatnak és szerintem sürgős válaszra várnak. Sajnos egyiket sem látom érdemben tárgyalva, gyakorlatilag semmilyen fórumon. Persze mindenre lehet azt mondani, hogy nem a mi dolgunk, nem tőlünk függ, nem tehetünk semmit. Nyugodtan mondhatom, hogy mindez nekem sem dolgom, hiszen nem vagyok pilóta, vagy tagja egyetlen repülős szervezetnek sem. Viszont szeretnék egy olyan országban élni, ahol tíz, húsz, vagy akár negyven év múlva is kimehetek valamelyik repülőtérre és nézhetem a föl-leszálló gépeket, kiülhetek augusztus 20-án a Duna-partra megnézni a parádét és akár a gyerekeimet, unokáimat is elvihetem repülőnapra. Sőt, ahogy ma a Li-2-est, vagy a Po-2-est csodáljuk, amelyek az idősebb generáció számára jelentettek annak idején mindennapos élményt, úgy remélem, majd én is megcsodálhatom gyermekkorom meghatározó típusait, a Gawront, a Wilgát, vagy a Zlin-142-est. Mindez túl nagy kívánság lenne? Most úgy tűnik igen, de nem adom fel a reményt, hogy képesek leszünk ezen változtatni.
Minden nyáron sokan várják a Balatonnál, miközben Budaörsön alszik a Wilga sok-sok éve
Kívánom, hogy a 2016-os évben találjuk meg közösen a válaszokat a kérdésekre és kívánok eredményes szezont, sok-sok repülőnapot és minden repülőnek jó leszállást!
Régen olvastam olyan írást, amelynek minden mondatával egyetértek, sőt mindegyik a szívemhez szól. Sajnos semmiféle potentát nem vagyok. Mit tehetnék? Nincs ötletem. Csak Káromkodom, és/vagy Imádkozom…
Valamikor volt egy szervezet (igaz államilag támogatott) MHS, MHSZ .. amelyik részben felvállalta ezeket a dolgokat (gondokat) sok fiatal oda járt és nem drogozni, kocsmázni, az ami ott történt, mindig jó „buli” volt.
Vita van, hogy kell e a sorkatonaság, esetleg pár hónapos katonai kiképzés! Egy ilyen „Nemzeti” szervezet esetleg megoldhatná a problémát! Most mikor a terrorveszéllyel riogatnak, aktuális lenne ezen is gondolkodni!
Persze előbb fel kellene ébreszteni a fiatalok érdeklődését, és anyagilag támogatni, mert „nem csak foci van a világon”
Évek óta foglalkozom az „Aviation Generation” sport és hobbirepülés (légisportok) túlélésének kérdéseivel és lehetőségeivel. A budaörsi repülőtér megmentéséért írt cikkemet akkortájt csak a Kapu című folyóirat fogadta be. Sajnos ezzel ma sem állok jobban. 2013 júniusában egy tanulmányomban hívtam fel a sürgős tennivalókra a figyelmet a magyar sportrepülés és légisportok megmentésének érdekében, amit megküldtem a miniszterelnök helyettesnek, egy tárca nélküli miniszternek és három (az emberi erőforrások, gazdasági, honvédelmi) miniszternek, akik továbbították a honvédelmi miniszternek, lerázva magukról azt a kötelezettséget, amely őket is terheli hatáskörüknél fogva az adott feladat egy-egy részterületének felülvizsgálatát és a problémák megoldását illetően. Ezt a feladatot ma is folytatom. A múlt év második felében tárgyalást folytattunk a HM társadalmi kapcsolatokért felelős Államtitkárával, majd a tanulmányom ismételt megküldése mellett kértem az új honvédelmi minisztert, hogy nyújtson segítséget egyfelől a lassan 5 éve elkészült Nemzeti Légügyi Stratégia országgyűlési tárgysorozatba való vétele, más részt a légisportok áldatlan helyzetének a megoldását illetően. Valami el fog indulni, és ezzel kapcsolatosan a háttérben folynak a tervezések. Természtesen, az általam kezdeményezett eddigi folyamatokról e rövid írásba nincs módomban beszámolni. A repülés fennmaradásáért folytatott harcom azonban nem fejeződött be.