A Zlin-42M/43/142/143 repülőgépcsalád az 1970-es évek óta meghatározó szereplője a magyar repülésnek. Pilóták generációi nőttek föl rajtuk az elmúlt évtizedek alatt, de nem csak oktatógépként, hanem vitorlázó vontatógépként is sokat használták őket szerte az országban. No és persze nem szabad elfeledkezni a repülőnapokon betöltött szerepükről sem, ahol többnyire hármas kötelékben, illetve lufivadászat közben lehetett őket látni.
Számomra a mai napig meghatározó emlékek az első találkozásaim a típussal Hármashatárhegyen, ahol a kilencvenes években a HA-SGN jelzésű Zlin-142 gép teljesített szolgálatot. Akkoriban három motoros gép állomásozott a reptéren, a másik kettő a HA-SBN jelzést viselő Gawron és a HA-SER lajstromjelű Wilga volt. Hármójuk közül a Zlint láttam a legkevesebbszer, azonban ma is élénken él az emlékezetemben egy-egy motormelegítés, amiből akkor számomra úgy tűnt, hogy a három gép közül neki volt a legerősebb hangja. Továbbá emlékszem egy havas téli napra is, amikor egy vitorlázógépet hozott valahonnan. A reptér tele volt kirándulókkal, úgy kellett helyet csinálni a pályán, hogy a szokatlan téli időben a két gép le tudjon szállni.
Fotó: www.avia-info.hu
Később találkoztam más Zlin-142-esekkel is a Budaörsi Repülőnapon, ahol a piros HA-SGM és a kék HA-SGC állandó résztvevője volt minden évben a rendezvénynek. Viszonylag későn, a kétezres évek második felében jutottam el először Dunakeszire, ahol a Malév-festésű Zlin köteléket volt alkalmam néhányszor megcsodálni, sőt, egyszer Balassagyarmaton is, 2008-ban a II. (egyben máig utolsó) Ipoly-parti Repülőnapon.
Az idő múlásával a többi legendás típus mellett a Zlinek is kezdtek egyre inkább háttérbe szorulni. Amennyire tudom, ebben a több típust sújtó magas üzemeltetési költségek mellett a gyárral való együttműködés körüli nehézségek is közrejátszottak. Ezen kívül számos gép lett baleset áldozata az évtizedek során. Egy szó mint száz: a sokunk kedvencének számító típus üzemképes példányainak száma erősen lecsökkent az utóbbi néhány év során, amelyre két szembetűnő jelenség is felhívta a figyelmemet.
Egyrészt idén a korábbi évekhez képest nagy számban hagyták el az országot a típus képviselői. Mivel olyan gépekről van szó, amelyek hosszú évek óta a hangárban vártak szebb napokra, tulajdonképpen örülni kellene neki, hogy végre újra a levegőbe emelkedhetnek. Ugyanakkor szomorú dolog, hogy hazánkban nincsenek meg azok a feltételek, amelyek az üzemeltetésükhöz szükségesek lennének. Főleg úgy, hogy a jelek szerint más országokban azért nem egészen ez a helyzet.
Másrészt idén hosszú évek óta nem látott számban és minőségben került sor repülőnapokra országszerte, azonban egyik helyen sem szerepelt a hivatalos programban a típus sem egyénileg, sem kötelékben és a lufivadászat is hiányzott a légi bemutatók sorából. Kérdés, hogy ez a tendencia folytatódik-e 2019-ben is, illetve van-e rá esély, hogy néhány földön veszteglő gép itthon is visszatérjen a levegőbe.
Ami a típus négy alváltozatának hazai állományát illeti: a Zlin42M típusból három gép található ma hazánkban, ám jelenleg egyik sem repül. A HA-SFA Jakabszálláson, a HA-SFE Kunmadarason, a HA-SFG pedig Nyíregyházán álmodik szebb napokról, az utóbbi ráadásul a szabad ég alatt.
Fotó: www.avia-info.hu
A Zlin-43-asok közül a legelső, a HA-FBA több éves földi pihenő után néhány hete itt hagyott bennünket, hogy Szlovákiában kapjon új esélyt a levegőbe való visszatérésre több korábbi magyar Zlin-142 társaságában. A HA-FBC-ről nem tudok semmit azon kívül, hogy elvileg Csurgón lehet megtalálni. A HA-FBG repül, Budaörsön lakik felújított állapotban. A HA-FBI sokáig Gödöllőn üzemelt, jelenleg Dunakeszin pihen a hangárok előtt. A HA-FBK tudomásom szerint Szolnok-Szandaszőlősön állomásozik, de feltehetően nem üzemképes, régóta nem bukkant fel sehol, pedig a reptéren évente több alkalommal is rendeznek programokat. A HA-DOT Dunakeszin pihen a hangárban üzemen kívül, de tervezik, hogy rövidesen újra üzemképessé teszik. A 078 számú gép (amely egyedül nem kapott polgári lajstromjelet az egykor a Honvédségnél szolgáló Zlin-43-asok közül) a keceli haditechnikai gyűjteményben található kiállítva. 2014-ben felújították és azóta viseli a repülőbalesetben fiatalon elhunyt Nádas Tamás műrepülő bajnok nevét.
A valaha a legnagyobb példányszámban repülő Zlin-142-esek közül a HA-SGC tavasszal, a HA-SFJ, a HA-SGX és a HA-SGZ nyár végén, ősz elején távozott több év állás után Szlovákiába, ahol új otthonra találtak Kamenica repülőterén. A HA-SFK (a nyíregyházi Zlin-kötelék egykori tagja) és a HA-SFR Hajdúszoboszlón üzemel, utóbbi néha feltűnik egy-egy repülőnapon, például Szegeden, de leginkább a statikus soron szokott csak helyet kapni. A nyíregyházi kötelék tagjai közül jelenleg már csak a régi kedvencem, a HA-SGN üzemképes, a HA-SFO, a HA-SFY és a HA-SFZ Debrecenben hangárban, üzemen kívül várja sorsa jobbra fordulását. A HA-SFU korábban el volt adva Romániába, de ha minden igaz, később hazatért és most az atkári repülőtéren lakik. Arról, hogy üzemképes-e, nem tudok semmit. A HA-SFN a Közlekedési Múzeum állományába került, már régóta nem üzemelt. A HA-SFS 2006-ban kényszerleszállás közben megsérült, azóta a bócsai tavon pihen úszótalpakon.
A HA-SFX Budaörsön várja a hangárban, hogy egyszer újra repülhessen. A HA-SGD Dunakeszin várja üzemen kívül új gazdáját. A HA-SGK több év pihenő után két éve újra üzemel ugyanott, így az egykori Malév-kötelék utolsó tagja ma is feltűnik időnként a levegőben. A HA-SGY is Dunakeszin várja, hogy újra repülhessen. Az egykori budaörsi HA-SGM ma Miskolcon lakik és üzemel. A HA-SGR, ha minden igaz, a szolnok-szandaszőlősi hangár lakója, üzemképtelen állapotban (legalábbis 2014-ben ott láttam utoljára, szétszerelve). A HA-SGU Kiskunlacházán, a HA-SGV pedig Tökölön lakik. Ők ketten elvileg üzemképesek.
Jelenleg egy Zlin-143 gép van hazánkban, a HA-FBL mostanában Dunakeszin állomásozik. Nyár elején feltűnt a V4 Airshow keretében közönség előtt is.
Nincsenek tehát túl sokan a típus üzemképes példányai. Remélhetőleg nem jött még el az ideje annak, hogy az utolsó gépek megőrzéséért kelljen aggódni, de biztos, hogy nem árt odafigyelni erre a hazai repüléstörténetet erősen meghatározó típusra. Jó lenne minél többször hallani a Zlinek jellegzetes hangját országszerte és látni őket többek közt a repülőnapok programjában is.
Köszönettel fogadok minden információt azokról a gépekről, amelyeknek a holléte, jelenlegi állapota kérdéses.
További információk az egykor és most Magyarországon üzemelő gépekről itt olvashatók.
Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán
