Szomorú év a 2025-ös a magyar hajózás történetében. Miközben lassan az 1937-ben gyártott Buda iskolahajó utolsó darabjai is elbontásra kerülnek Újpesten, legfőbb ideje számot vetni az idei veszteséglistával, amely a hajózástörténeti jelentőségű emlékeinket sújtotta idén.
Fotó: www.hajoregiszter.hu
Nem az idei az első év, amikor jobb sorsra érdemes, történelmi szempontból meghatározó jelentőségű hajók kerülnek külföldre, elbontásra, vagy válnak az enyészet áldozatává hazánkban. Megtörtént ez már korábban is számos alkalommal, elég csak újabban a 2023-ban üzemképes állapotban elbontott Vén Duna ex Gulács, vagy a 2024 elején ugyancsak elbontott egyetlen 3015-ös váci vízibusz, a Zánka motoros szomorú esetére gondolni. Magyarországon az ilyesminek az égvilágon semmilyen akadálya és következménye nincs hosszú évek óta, a felelősöknek nem kell semmiféle elszámoltatástól tartaniuk. Mindenki azt ad el, vagy bontat el úgy, és annyiért, ahogy tetszik neki.
Azonban idén a korábbi szórványos esetekhez képest sikerült turbó fokozatba kapcsolni a hajózástörténeti emlékek felszámolását. Ahogy arról korábban beszámoltam, tavasszal előbb az utolsó 3011-es váci vízibusztól, az Arács motorostól vettünk végső búcsút, miután az új gazdája elbontatta a felépítményét, a hajótestet pedig elszállította az Ohridi tóra. Majd egy hónappal később az évek óta Siófokon tárolt utolsó 301-es váci vízibusz, az Akali motoros jutott pontosan ugyanerre a sorsra.
Egy ideális világban mindkét hajó a nosztalgia flotta megbecsült tagjaként teljesítene szolgálatot. Főleg úgy, hogy ezen a téren látható hiány lépett fel, mióta a Balatonról kiebrudalt Kisfaludy és Hableány utasait is a meglévő hajók viszik el Balatonfüreden és Keszthelyen, minek következtében kevésbé forgalmas kikötők, mint például Balatonföldvár, nosztalgia hajó nélkül maradtak idén. Feltehetően megfelelő hajók hiányában érdemi javulásra a következő években sem számíthatunk. No és távolról sem élünk ideális világban.
De bármekkora is a veszteség a Balatonon, ez szinte eltörpülni látszik amellett a mészárlás mellett, ami Újpesten zajlott az elmúlt hónapokban és még mindig tart a már említett Buda iskolahajó szétvágásával. Ezen a hajón felnőtt ugyan néhány generáció a magyar hajós szakmából, de ez kevés volt ahhoz, hogy érdemi megoldás szülessen a hajó méltó állapotban történő megőrzésére.
Mielőtt azonban rászabadították volna a markológépet a Buda fedélzetére, a tulajdonos nekiállt és módszeresen elbontotta néhány kivétellel a teljes szárnyashajó-flottát. Először a Vöcsök III. került a bontók kezébe tavaly év végén. A sort a Vöcsök II. folytatta már idén, majd a Vöcsök IV., a Quicksilver és a Bíbic III. került terítékre.
Jelen pillanatban üzemen kívül, de megvan még a Sólyom II., a Sólyom III. és a Bíbic II., valamint üzemben a Bíbic I. és a Bíbic IV. Ám a hírek már arról szólnak, hogy valószínűleg az előttünk álló hétvége lesz a magyar szárnyashajózás záró akkordja és jövőre már a megmaradt, alig néhány éve felújított Bíbicek sem fognak forgalomba állni.
Tény, hogy a most elbontott szárnyashajók hosszú évek óta üzemen kívül álltak a parton, vagy uszályokon. Láthatőan a tulajdonosnak nem volt ötlete, hogy mit kezdjen velük, így aztán maradt az enyészet, majd a bontás. Arról, hogy típusonként egy-egy példány megmaradjon akár üzemképes állapotban az utókor számára, jó szokás szerint nem esett szó. Mivel a két Sólyom és három Bíbic még megvan, ezen típusok esetében még nem késő a túlélésükről gondoskoni, bár a két Sólyom hasonló állapotban lehet, mint a most elbontott szárnyashajók. Valószínűleg nincs sokkal jobb formában típusa egyetlen megmaradt képviselője, a Vöcsök I. sem, amely a hosszú évek óta bezárt Neszmélyi Hajóskanzenben a parton álmodik szebb napokról. Sajnos annak idején a szárnyai nélkül lett partra téve, az meg persze nem merült fel, hogy a most szétbontott társaitól kapjon szárnyakat az eredetiek helyett.
A záró kérdés a szokásos: biztos rendben van minden úgy, ahogy magunk körül látjuk? Hány ikonikus hajó kerül még a bontóba, amíg végre olyan emberek kerülnek döntéshozó helyzetbe, akik akarnak és képesek megoldást találni értékeink hosszú távú megőrzésére?
Fotók: Dr. Sármási Zoltán