Ebben az évben több alkalommal szót emeltem már a 301-es és 3011-es vízibuszok utolsó balatoni példányai védelmében. Sajnos az Akali motoros idén a teljes szezont üzemen kívül töltötte Siófokon és egy-két különjáratot leszámítva az Arács motoros sem mozgott túl sokat. Leginkább az Akali mellett pihent, akkor is, amikor a rendkívüli körülmények miatt nyáron soha nem látott tömeg lepte el a tóparti településeket.
Kérdések a balatoni hajózás körül
Augusztus 15-én szombaton délután, azaz egy főszezoni hétvégi napon öt személyszállító hajó pihent üzemen kívül a siófoki öbölben. Egy olyan rendkívüli évben, amikor a külföldi nyaralási lehetőségek beszűkülése miatt soha nem látott tömeg lepte el a tóparti településeket nyaralás céljából.
Eladó az Akali vízibusz
Eladósorba került az Akali vízibusz a Balatonon. Az egykori váci gyártású, 301-es típus utolsó példányáról van szó, amelyek hatvan éve szolgálnak a tavon. Ha elviszik onnan, a balatoni hajózás történetének egy meghatározó korszaka nyom nélkül ér véget.
Lesz-e jövőjük? – váci vízibuszok a Balatonon
Öt hajót készül kivonni a forgalomból a Balatoni Hajózási Zrt. a közelmúltban napvilágra került reorganizációs terv szerint. Bár konkrétan nem nevezték meg mind az öt hajót, annyi már kiderült, hogy a két néhány éve vásárolt gyorshajó mellett érintett az utolsó 301-es váci vízibusz, az Akali motoros és nem tartom kizártnak, hogy az utolsó 3011-es, az Arács motoros is veszélyben lehet.
Februári írásomban hosszan soroltam azokat a magyar hajózás és hajógyártás történetét meghatározó emblematikus hajókat, amelyek évek, évtizedek óta várnak szebb napokra. Azt a kérdést pedig, hogy maradnak-e vízibuszok a Balatonon, három éve tettem föl először, amikor a Bahart részéről azt a tájékoztatást kaptam, hogy nem tervezik a nosztalgiaflotta bővítését az említett típusokkal.
Az Akali még Ederics néven Balatonföldváron
Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága
Egy hónappal ezelőtt végre megtörtént az a hajózástörténeti jelentőségű esemény, amit sokan nagyon régóta vártunk: a média kiemelt figyelmének a kereszttüzében egy lelkes csapat egy hazánkban még soha nem alkalmazott technológia segítségével partra vontatta a szebb napokat látott Szőke Tisza gőzhajó maradványait.
“Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága” bővebben
Búcsú a kétezertízes évektől – tíz év változásai
Már csak néhány nap választ el bennünket attól, hogy búcsút vegyünk 2019-től és a kétezertízes évektől, ami remek alkalom egy kis visszatekintésre, értékelésre nem csak éves, hanem évtizedes távlatokban is.
Amikor tíz (lassan tizenegy) évvel ezelőtt elindítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, akkor azt azért tettem, hogy reagáljak valamilyen formában arra a lassú hanyatlásra, ami a kétezres évek közepe táján kezdett kibontakozni és amely egyre több legendás járműtípus közelgő eltűnését vetítette előre.
Előremutató változások 2019 őszén
2019 ősze több pozitív változással is megörvendeztette azokat, akik évek óta figyelemmel kísérik a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, illetve a kérdéses sorsú közlekedési eszközök helyzetét.
Ami a repülés világát illeti, november közepén öt év szünet után újra megnyílt a hármashatárhegyi repülőtér. Az üzemeltető Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kálváriája ezzel remélhetőleg véget ért és a sikeres birtokba vételt követően visszatér a korábban megszokott repülős élet gyermekkorom kedvenc repülőterére.
Fotó: Sármási Zoltán “Előremutató változások 2019 őszén” bővebben
Gondolatok a 2019. augusztus 20-i parádé apropóján
Ha visszatekintünk az augusztus 20-i vízi és légi parádék rendszerváltás utáni történetére, most már biztosan elmondhatjuk, hogy a 2019-es jó évnek számít, hiszen a Magyar Honvédség remek programmal készült az ünnepre, ahol felvonultatták a légierő valamennyi repülőgép- és helikopter-típusát, a jelen és a jövő technikáját, továbbá látványos bemutatókon keresztül illusztrálták egyes típusok, köztük a hadrendbe több éves szünet után visszatérő Mi-24 helikopter képességeit.
Minderről részletes információkat lehet találni Kelecsényi István fényképes beszámolójában, ezért a magam részéről az idei bemutató ismertetésébe nem mennék bele, viszont a cikk végén olvasható szerkesztői megjegyzést mindenképpen szeretném egy kicsit továbbgondolni.
Túl azon, hogy a katonák légi parádéja szerintem is úgy volt jó, ahogy volt, elég csak a tavalyi évre visszagondolni ahhoz, hogy komoly hiányérzet támadjon az emberben az idei rendezvénnyel kapcsolatban abból kifolyólag, hogy sem a polgári repülés képviselői, sem a hajósok nem vettek részt a 2019-es parádén.
“Gondolatok a 2019. augusztus 20-i parádé apropóján” bővebben
Tíz év a járművek és a repülés szolgálatában
Egy évtized telt el azóta, hogy 2009. január 8-án született meg a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal első verziója. Tíz év hosszú idő, ezért érdemes megállni egy pillanatra és visszanézni, honnan hová sikerült eljutni, mennyire teljesültek a célok, amiért az oldal létrejött.
Amikor 2009 elején létrehoztam az oldalt, elsősorban az volt a szándékom, hogy azok a jármű-típusok, amelyek több évtizedes szolgálat után a kétezres évek második felére elkezdtek egyre jobban háttérbe szorulni, ne tűnhessenek el nyom nélkül. Ezzel párhuzamban az is feltűnt, hogy a korábbi évekhez képest erősen lecsökkent azoknak a rendezvényeknek a száma, ahol ilyen járművekkel az őket szerető közönség találkozhatott.
Mi lesz veled, Szőke Tisza?
Sokan vélik úgy napjainkban, hogy a Szőke Tisza, az utolsó magyar kétkéményes gőzhajó története bő hat és fél évvel ezelőtt véget ért, amikor 2012. február 26-án a jég szorításában megrepedt az öreg hajótest és a víz elöntötte az alsó szinteket. A hajó azonban, noha már csak szomorú árnyéka egykori önmagának, még mindig nem pihent meg.
Többen, több helyen leírták az elmúlt évek során a Szőke Tisza történetét, amely 101 évvel ezelőtt, 1917-ben készült el az újpesti hajógyárban és az utolsó magyar király, IV. Károly nevére keresztelték. Pályafutását a változások sokasága kísérte végig, ami a nevét sem hagyta érintetlenül. Az aktuális trendeknek megfelelően többször átnevezték, így már két évvel a létrejötte után, amikor az uralkodó neve idejét múlttá vált és a gőzösök madárneveket kaptak, az előkelő Sas név jutott számára, majd 1930-ban Szent Imre herceg lett az új névadó.
