135 – ennyi ember írta alá egy év alatt azt az online petíciót, amit 2015. június 12-én indítottam útnak azért, hogy több év kihagyás után legyen újra valódi vízi és légi parádé Budapesten augusztus 20-án. 777 – ennyi ember kedveli jelenleg a kapcsolódó Facebook oldalt, amelyre az indulás után fizetett hirdetéssel is próbáltam toborozni kedvelőket.
Elgondolkodtató ez a két szám annak fényében, hogy hány ezren álltunk éveken keresztül a Duna két partján és hány tízezren követték figyelemmel a parádét országszerte a televízió képernyőjén keresztül. Elgondolkodtató, hogy a két szám együtt sem éri el még az ezret sem.
Nekem személy szerint több, mint 750 ismerősöm van a Facebookon. Ennek legalább az egyharmada kötődik valamilyen módon a repüléshez, vagy a hajózáshoz, nálam jóval szorosabb szálakkal. Ez azt jelenti, hogy ha ők valamennyien aláírnák és megosztanák a petíciót a saját ismerőseik körében (akik közt vélhetően ugyancsak sokan kötődnek a repüléshez és a hajózáshoz), akkor a fent láthatóaknál lényegesen nagyobb szám jönne ki mind az aláírások, mind az oldalkedvelők esetében.
Az elmúlt év során több írásom jelent meg itt a saját oldalamon, valamint az IHO portálon is, amelyekben említésre került a petíció. Ezeket összességében több százan biztosan, de akár több ezren is olvashatták. Mindezek ellenére egy év alatt végeredményül a fenti két alacsony szám jött ki.
Az eddigiek fényében felmerül bennem a kérdés, hogy van-e bármiféle értelme annak, hogy évről évre felmelegítsem ezt a témát. Van-e értelme újabb és újabb cikkeket írni, pénzt költeni Facebook-hirdetésre, fényképeket gyűjteni az oldalra, programötleteken elmélkedni, amelyek végül úgyis csak a fiókba kerülnének.
Az elmúlt hetekben több e-mailt küldtem az ügyben az augusztus 20-i programokért felelős Nemzeti Rendezvényszervező Hivatal részére a honlapjukon található kapcsolati űrlapon keresztül. Válasz egyre sem érkezett. Írtam a szervezet Facebook-oldalára egy nyilvános bejegyzést, senki nem reagált rá, pedig rendszeresen kerülnek ki friss információk az oldalra. Ezeket a felületeket valakinek elvileg munkaköri kötelességként kellene kezelnie, amiért az illető bizonyára fizetést vesz fel. Úgy is, hogy a beérkező levelek nem kerülnek megválaszolásra, talán még elolvasásra sem. Bár ezzel szemben nekem senki nem fizeti meg azt az időt és energiát, amit rááldozok a parádé ügyére, nem tenném szóvá, ha legalább lenne bármilyen eredménye és nem kellene azt éreznem, hogy egyedül harcolok a szélmalommal.
Igen, van Nagy Futam, van Red Bull Air Race. Sőt, idén április 17-én a hajósok is felvonultak a Dunán. Kár, hogy a partról kevesen nézték őket, igaz, a hajókon a meghirdetett helyek pillanatok alatt beteltek. Nekem azonban továbbra is hiányzik a hajókeringő, a Szent Flórián tűzoltóhajó fecskendőjéből kilőtt vízsugár, a szakmai közvetítés, hogy a közönség ne csak nézze, de tudja is, hogy mit lát. Ugyanígy hiányzik a Honvédség bemutatója, a Légi Rendészet és a Légimentők helikopterei, a mezőgazdasági gépek, valamint a sportrepülők, ejtőernyősök, vagy éppen a ballonvadászat.
Sajnos a jelek szerint kevesen gondolkodunk hasonlóan a témáról, még kevesebben vagyunk olyanok, akik tenni is hajlandóak lennének érte. A többség közönyével szemben ez az elmúlt három év tapasztalatai alapján mit sem ér. Kár, hogy végül azok isszák meg ennek a levét, akik a legkevésbé tehetnek róla: az állami gondozott fiatalok, akik éveken át élvezhették a parádét a hajókról, de ma már nincs rá lehetőségek, valamint azok a gyerekek, akiket hiába vinnének ki a szüleik a Duna-partra, ha ott nincs mit nézni.
Tőlük kell bocsánatot kérnem azok helyett, akik nálam többet tehetnének a parádéért, ám semmit nem tesznek. Tőlük kérek bocsánatot azért, hogy három év alatt sem sikerült helyreállítani ezt a kedves hagyományt, ami jól mutatja, milyen állapotban van ma a hajózás és a repülés Magyarországon.
Mivel a kitűzött célt egyelőre nem értük el, továbbra is várom az aláírásokat a petícióra és a kedvelőket a Facebook-oldalra. Nyomatékosan kérem, hogy aki egyetért azzal, hogy legyen valódi vízi és légi parádé Budapesten augusztus 20-án, fejezze ki egyetértését (akár név nélkül is) aláírásával, továbbá ossza meg a lehetőséget az ismerőseivel, hogy az illetékesek felé lehessen prezentálni az igényt a rendezvény megtartására. Köszönöm mindazoknak a segítségét, akik az elmúlt év során kiálltak az ügy mellett és bízom benne, hogy előbb-utóbb képesek leszünk helyreállítani ezt a sokunk számára kedves hagyományt.
Támogatom.
Szeretném, ha feléledne a vízi és légi parádé hagyománya.
Támogatom, lájkolva, aláírva, megosztva! Remélem sokan csatlakoznak még!
Támogatom
Támogatom
Jó lenne, de lássuk a bemutatózók oldalát is. Ernyősök ugrottak a vízbe annó, szép volt, izgi volt. Honvédség fizette a számlát. Most mi fizetnénk, mármint akik ugrunk, ernyősök! Saját zsebből készülnénk fel, saját ugráspénzünket áldoznánk fel és a saját ejtőernyőnket küldenénk a Dunába. Egy ernyő nem olcsó…senki nem fogja a tömegért beáldozni ha esetleg le kell oldani. Ugyanez a pilótáknál is lehet gond, egy ilyen eseményre felkészülni nem 1-2 nap, aminek komoly anyagi oldala van. Ezt a Red Bull fizeti magának, de senki más nem áll be a repülős emberek mögé hogy itt van 100 milla és hajrá, legyen valami látványos bemutató. Plussz mennyi hivatalos papír kell mindezekhez…. bele sem merek gondolni. Szép a nosztalgia csak ennek a számláját senki nem akarja bevállalni.