Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink
Fontos, hogy megőrizzük közlekedéstörténeti jelentőségű járműveinket az utókor számára.
Szerencsére az ünnep reggelére elromló időjárás sem akadályozta meg, hogy öt év kihagyás után újra sor kerüljön a dunai hajósok, a magyar pilóták és az őket szerető közönség közös ünnepére – az eső a parádé kezdetére elvonult, így az eredetileg tervezett programból csak Illés Tamás műrepüléséről és az ejtőernyős bemutatóról kellett lemondani.
A Primus hajó igyekszik becsatlakozni a menetbe
„Újraéledt az augusztus 20-i fővárosi vízi és légi parádé” bővebben
Nagy örömmel értesítek mindenkit, aki az elmúlt években figyelemmel kísérte az augusztus 20-i fővárosi vízi és légi parádé hagyományának helyreállításáért folytatott küzdelmet, olvasta a vonatkozó írásaimat, csatlakozott a Facebook-oldalhoz, illetve aláírta a petíciót, hogy a küzdelem nem volt hiábavaló. Az illetékesek felismerték a közönség rendezvény iránti igényét így ebben az évben végre visszakerült a parádé a hivatalos állami programok sorába!
Augusztus 20-án a délelőtti órákban a Duna Országház előtti szakaszán lesz látható a dunai hajósok és a hazai pilóták, katonai és polgári résztvevők ünnepi műsora. A hivatalos program 10 órától 11.15-ig fog tartani.
Április 16-án 20 hajó és kb. 2000 fő részvételével tartotta meg Budapesten a II. Dunai Hajós Kirajzást a Magyar Hajózási Országos Szövetség.
Fotók: Sztojanovits Kristóf jóvoltából
A Magyar Hajózási Országos Szövetség szervezésében idén is megrendezik a tavaszi dunai hajós kirajzást Budapesten. Ezúttal április 16-án, Húsvétvasárnap délután várják a hajózás barátait a Hajós Ünnepre.
A 301-es sorozatú vízibuszcsalád tagjai a váci hajógyárban készültek alumíniumból 1956-tól 1960-ig. A gyártásuk óta eltelt hatvan év alatt összesen kilenc hajó teljesített szolgálatot a típusból a Balatonon és okozott több egymás után felnövő generáció számára felejthetetlen nyári hajós élményeket. Az idő múlásával számuk egyre inkább megfogyatkozott, napjainkra mindössze két példány maradt a Balatonon. Felmerül a kérdés, hogy vajon megmarad-e közülük valamelyik hajó a flottában nosztalgia célra, vagy hat évtized után hírmondó nélkül tűnik el a néhai magyar hajógyártásnak ez a legendás típusa a tóról, amelynek képét olyan hosszú időn keresztül meghatározta.
Az egyik utolsó 301-es vízibusz, az Almádi érkezik Badacsonyba
8 évvel ezelőtt, 2009. január 8-án indítottam útnak a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt. Az volt a célom az induláskor, hogy felhívjam a figyelmet a közelmúltnak azokra a járműtípusaira, amelyek száma sok esetben hosszú évtizedek aktív szolgálata után hirtelen néhány év alatt ijesztően megfogyatkozott úgy, hogy semmit sem lehetett tudni a típus jövőjéről, arról, hogy marad-e belőlük tudatosan megőrzött üzemképes, vagy legalább múzeumi példány az utókor számára.
Gyermekkorom meghatározó járműves élményei elsősorban a kilencvenes évekhez és a kétezres évek első feléhez kötődnek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelen állás szerint ahhoz az utolsó generációhoz tartozom, aki még láthatta az utolsó napjait annak a kornak, amelyet leginkább az oldalamon szereplő járműtípusok határoztak meg.
„8 éves a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldal” bővebben
Hat éve álmodik szebb napokról az újpesti öböl mélyén egy kis hajó, a jelek szerint egyelőre hiába. Már amennyiben vannak jelek, mert inkább nincsenek. Pontosabban nem lehet róla tudni semmit.
Ez a kis hajó 1911-ben, 105 évvel ezelőtt született Újpesten, valahol arrafelé, ahol most elfeledve állomásozik. Mohácson kezdte meg a szolgálatot átkelési csavargőzösként II. Lajos néven és ott dolgozott Mohács nagyközség tulajdonában egészen a II. világháború utánig, 1946-ig. Ekkor gazdát cserélt és Siófokra került, ahol gőzösből átépítették kormányzati motoroshajóvá. Új nevet is kapott, a kor politikai irányultságának megfelelően Vörös Csillagként folytatta pályafutását egy röpke pillanat erejéig a Minisztertanács, majd a Balatoni Hajózási Vállalat flottájában.
2016-ban, hasonlóan az elmúlt három évhez, ismét elmarad a hagyományos vízi és légi parádé a fővárosban augusztus 20-án. Ahogy azt már 2013 óta megszokhattuk, ezúttal sem tartja feladatának egyetlen érintett szerv sem, hogy erről értesítse a parádét országszerte váró közönséget, ezért helyettük igyekszem a rendelkezésemre álló információ-morzsák alapján felvázolni, hogy miért marad el ismét a hajósok és a pilóták fél évszázados múltú közös ünnepe.
Az elmúlt hónapokban több alkalommal írtam azokról az okokról, amelyek mások mellett ebben az évben is ahhoz vezetnek, hogy a hajózás, a repülés barátai, kisgyermekes családok sokasága marad hoppon az ünnep alkalmából, nem beszélve a vízi parádé állandó meghívott résztvevőiről, az állami gondozásban élő gyerekekről, fiatalokról. Ezek közül most újra felvázolom a legfontosabbakat, remélve, hogy írásomat olyan emberek is olvassák majd, akiknek lehetőségük van ezeken változtatni.
„Újra elmarad az augusztus 20-i budapesti vízi és légi parádé” bővebben
Nem éppen a tervek szerint alakult a mögöttünk álló hétvége, mivel az időjárás nem kímélte a Red Bull Air Race résztvevőit, szervezőit és közönségét. Az eső és a kedvezőtlen légköri viszonyok miatt elmaradt a teljes szombati program és vasárnap is csak arra nyílt lehetőség, hogy a pilóták egy-egy kört repüljenek a Parlament előtt kijelölt pályán, ami alapján legalább eredményt lehetett hirdetni.
Azonban nem csak az időjárás kavart vihart a rendezvény körül, hanem a tavalyi évhez hasonlóan maguk a résztvevők is, akik a versenyre való felkészülésükkel együtt járó motorzúgással borzolták a bázisként használt budaörsi repülőtér környékén lakók idegeit, majd pénteken már a fővárosi lakosokét is, jó néhány ellenséget szerezve a repülés ügyének. Több cikk is megjelent a témával kapcsolatban, nem éppen pozitív színezetet adva a versenynek, és paradox módon éppen az időjárásnak köszönhető, hogy a felháborodás nem lett még nagyobb, mivel a hétvégén elmaradt a verseny nagy részével együtt a folyamatos zajterhelés is.
„Red Bull Air Race vs. augusztus 20-i vízi és légi parádé” bővebben
135 – ennyi ember írta alá egy év alatt azt az online petíciót, amit 2015. június 12-én indítottam útnak azért, hogy több év kihagyás után legyen újra valódi vízi és légi parádé Budapesten augusztus 20-án. 777 – ennyi ember kedveli jelenleg a kapcsolódó Facebook oldalt, amelyre az indulás után fizetett hirdetéssel is próbáltam toborozni kedvelőket.
Elgondolkodtató ez a két szám annak fényében, hogy hány ezren álltunk éveken keresztül a Duna két partján és hány tízezren követték figyelemmel a parádét országszerte a televízió képernyőjén keresztül. Elgondolkodtató, hogy a két szám együtt sem éri el még az ezret sem.
Nekem személy szerint több, mint 750 ismerősöm van a Facebookon. Ennek legalább az egyharmada kötődik valamilyen módon a repüléshez, vagy a hajózáshoz, nálam jóval szorosabb szálakkal. Ez azt jelenti, hogy ha ők valamennyien aláírnák és megosztanák a petíciót a saját ismerőseik körében (akik közt vélhetően ugyancsak sokan kötődnek a repüléshez és a hajózáshoz), akkor a fent láthatóaknál lényegesen nagyobb szám jönne ki mind az aláírások, mind az oldalkedvelők esetében.
Fotó: Tóth Ferenc „Pamacs”
„135-777 – egy éve indult útnak a petíció az augusztus 20-i vízi és légi parádéért” bővebben