Vízi és légi parádé – augusztus 20.

Az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódó hagyományok szerves része az úgynevezett vízi és légi parádé, amelynek léte és formája azonban, ellentétben a többi megszokott programmal, mint a tisztavatás, a Szent Jobb körmenet vagy a tűzijáték, időről időre megkérdőjeleződik. Hogy miért? Erre pillanatnyilag nincs hivatalos válasz, így az a feladatunk, hogy megtaláljuk, és a jövőre nézve biztosítsuk, hogy minden évben együtt ünnepelhessünk a hajósokkal és a repülősökkel a Dunánál.

Mivel már sokszor előfordult, hogy a parádé egyes elemei egyszerűen elmaradtak, úgy döntöttem, hogy egy hosszabb tanulmányban adok hangot annak az észrevételemnek, hogy valami egyáltalán nincs rendben ezzel a kedves szokással kapcsolatban. Sőt, nem egyvalami, hanem rengeteg dolog nincs rendben.

Kezdjük az elején!

HA-RTL zászlót visz

Az augusztus 20-i vízi és légi parádé az 1960-as évekre nyúlik vissza, és egészen a rendszerváltásig minden évben megbízható pontja volt az ünnepnek, magas színvonalon, a hadsereg, a légierő és az állami hajózási társaság, a Mahart részvételével, lévén, hogy akkor nem létezett sem magán hajózás, sem repülés. Mivel akkor még nem éltem, csak elbeszélésből tudom, hogy igen látványos bemutatókra került sor minden évben a dunai flotta, szárnyashajók, repülőgép és helikopter-kötelékek részvételével, illetve az ejtőernyősök bemutatója is lenyűgöző volt olyan alakzatok megformálásával, amelyek a mai repülőnapokon már nem láthatóak. Ezek a régi, jól szervezett parádék bizonyára eleven emlékként élnek az idősebbek fejében.

A rendszerváltás elsöpörte ezt a kedves hagyományt, és egy teljes évtizedet kellett várni arra, hogy ekkor már civil kezdeményezés révén valami elkezdődjön ebben az irányban. 2000-ben először a légi parádét támasztották fel helikopteres zászló vontatással, ejtőernyősökkel, valamely műrepülő-bajnokunk egyéni bemutatójával. Természetesen ez a program nem tudta megközelíteni a régi parádék színvonalát, de kezdetnek ígéretes volt. Egy évvel később hasonló módon folytatódott a hagyomány felélesztése, kiegészítve néhány apró hajó részvételével és ballonvadászattal.

Katonai helikopterek zászlóval

2002-ben sajnos az árvíz nem tette lehetővé, hogy megtartsák a parádé bármely részét, még a tűzijátékot is el kellett halasztani. Pedig ebben az évben már komoly programmal készültek a szervezők a Honvédség és a civilek együttműködésével. Az interneten szerencsére a mai napig megtalálható a tervezett program, így látható, hogy ez már hasonlított a rendszerváltás előtti időszak parádéihoz. Sajnos azonban elvitte a víz, 2002-ben nem tartottak parádét semmilyen formában sem.

2003-ban viszont végre újjászületett a vízi parádé is, felvonultak közösen a Mahart és a magán hajós társaságok hajói látványos, zenés keringővel, kiváló szakmai közvetítéssel. Megismerhettük az egyes hajókat, amelyek annak ellenére, hogy naponta láthatjuk őket a Dunán, mégsem elég ismertek számunkra, pedig némelyikük még a legendás magyar hajógyártás korszakáról mesél nekünk. A végén a fináléban a hajók “körbetáncolták” a fecskendőiből vízsugarat kibocsátó tűzoltó hajót. A vízi programot oldtimer repülőgépek, kötelékek, műrepülés, ejtőernyősök egészítették ki, mondhatni létrejött a modern, XXI. századi vízi és légi parádé, amely már nem mint állami monopólium, hanem a szakmában tevékenykedők összefogásaként valósult meg. Így vált közös ünnepévé mindenkinek, aki szereti a hajókat, a repülőket, és sikerült méltóvá tenni a parádét az ünnephez, a hagyományokhoz.

Két Sólyom

Ez a kedvező folyamat folytatódott 2004-ben, amikor a Neszmély gőzös állt a műsor középpontjában, majd 2005-ben is. Minden évben nagyon vártam ezt a napot a parádé miatt, és minden évben boldogan és elégedetten távoztam a kétórás program végén a Duna-partról. Gondolom, ezzel nem voltam egyedül…

2004-től ezen a napon rendezték a Dunán a Red Bull Air Race magyar futamát, de ez kezdetben semmiféle problémát nem jelentett. Délelőtt a hajósok és a magyar repülősök vették birtokukba a Dunát és a légteret, délután pedig az Air Race pilótái. Egyetlen probléma volt csak a parádéval kapcsolatban: nem szerepelt a hivatalos ünnepi programban, így mindig nagyon nehéz volt utánajárni, hogy pontosan mikor is kezdődik, és mit is fogunk látni. De ez sem volt komoly gond, csak némi bizonytalanságot hozott magával, mivel előre nem lehetett számolni vele. Ám ha valaki 10 óra körül kiment a Duna-partra, nem kellett csalódnia.

Red Bull helikopter

2006-ban és 2007-ben is különösen jól szervezett bemutatókra került sor szakértők közvetítésével, a hajók keringőjével, műrepüléssel, helikopter-bemutatóval, vízből-mentéssel, ballonvadászattal. Nekem egy dolog azért feltűnt, a Mahart hajói rendszerint nem vettek részt a hajósok felvonulásán, legfeljebb egy-egy szárnyashajóval egészítették ki a programot. A 2006-os programban szerepelt a felújított Debrecen ex Kassa felavatása és újrakeresztelése, melynek alkalmából még vontatóhajók is felvonultak az egykori tengerjáró köszöntésére.

Debrecen ex Kassa

Aztán 2008-ban minden megváltozott. “Természetesen” előzőleg megint nem lehetett semmit sem tudni a parádéról, viszont a szokásos délelőtti időszakban hiába várakozott több ezer ember a műsorra, nem történt semmi. Néhányan a rendre vigyázó biztonsági őröket faggatták, hogy mi a helyzet, de pontos felvilágosítást senki sem tudott nyújtani. Hallottam olyat, hogy egyáltalán nem lesz parádé, olyat is, hogy később lesz. A hangszórókból nem tájékoztatták a közönséget, csak zene szólt egészen a Red Bull Air Race kezdetéig. A végén be kellett érnünk a hajók néma levonulásával mindenféle koreográfia és közvetítés nélkül, a légi programot (már ami megmaradt belőle a korábbiakhoz képest – egy sárkányrepülő, és egy Boeing áthúzása a Li-2 kíséretében) pedig hozzácsatolták az Air Race bevezető műsorához. Mindezt úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A média egyáltalán nem foglalkozott ezzel a számomra, és a sok kisgyermekes család számára – akik órákig vártak a tűző napon hiába – is botrányosnak tetsző jelenséggel. Nem szerettem volna szülő lenni ebben a helyzetben…
Ráadásként a média úgy számolt be a napi eseményekről, mintha a légi parádé rendben lett volna, mivel már korábban, és egészen 2009-ig összemosták a Red Bull Air Race-t a magyar pilóták ünnepi programjával. A hajókról egy szó sem esett.

Boeing 737-800

Tanulva az előző évi rossz tapasztalatokból előre érdeklődtem az illetékeseknél, hogy mire lehet számítani 2009-ben. Örömmel hallottam, hogy mind a hajósok, mind a repülősök komoly programmal készülnek, az utóbbiak a világon egyedülálló Li-2 repülőgép 60. születésnapjára tekintettel meghívták az egyik testvérgépét, egy francia DC-3-ast, hogy kötelékben repüljenek a parádén. Emellett szerepelt a tervezett műsorban Nádas Tamás, műrepülő bajnokunk, akinek a neve akkor még kevéssé volt ismert a szélesebb közönség előtt. Akkoriban ugyanis, amikor feltűnt a műrepülősport boltozatán a csillaga, alig volt Magyarországon polgári repülőnap, ahol láthattuk volna őt (lévén, hogy egymás után szűntek meg a régi hagyományos repülőnapok, ahol szerepelhetett volna), pedig sorra szerezte az érmeket a különböző rangos nemzetközi versenyeken. Akkor is éppen egy újabb éremmel tért haza, így nagyszerű dolognak tűnt, hogy augusztus 20-án a fővárosban mutathatja meg tudását a hazai közönségnek. Bár a hivatalos programból ezúttal is hiányzott a parádé, interneten, írott sajtóból és a televízióból is értesülhettünk arról, hogy valami nagy dologra készülnek.

Li-2 és DC-3

Fotó: www.spotter.blog.hu

Ehhez képest augusztus 19-én kitört a botrány, amelynek részleteit nem ismerem, így nem kívánok belemenni a tárgyalásába. Elég annyi, hogy felváltva jöttek a hírek: visszavonták a légi programok engedélyét, majd újra engedélyezték a bemutatót (illetve csak a Li-2 és a DC-3 kötelékét, hogy a franciák előtt ne kelljen teljesen leégni, bár azt hiszem, ez így is sikerült…). 20-án a hajósok megtartották a maguk műsorát csendben, közvetítés nélkül, majd az Air Race munkatársai elkezdték felállítani a pályát a délutáni versenyre. Arról, hogy végül mi lett a légi parádéval, a helyszínen ezúttal sem közöltek semmit a nézőkkel. Viszont a Li-2 és a DC-3 legalább repülhetett az Air Race betétprogramjaként, amihez egyébként semmi közük nem lett volna.

Az ünnepet követően az előző évi “néma botrányt” végre hangosabb követte, némelyek a Red Bullt hibáztatták a légi parádé elmaradása miatt, mások a hatóságokat. Hogy mi volt a valódi ok, azt nem tudom, a lényeg, hogy sikerült ismét meggyalázni az ünnepet, a 60 éves Li-2 születésnapját, és nem láthatta a közönség Nádas Tamást sem. Sokan azért haragudtak a Red Bullra, hogy a versenyre miért kaptak engedélyt, ha a többi bemutatót nem tarthatták meg. A média még foglalkozott egy darabig az üggyel, majd a hullámok elcsitultak.

Ezután következett a 2010-es év újabb “néma botránya”, amely talán nem volt annyira feltűnő, de mindenképpen szégyenletesnek lehetett tekinteni a 2008 előtti időkhöz képest.

A dolgok részben jól indultak, a hajófelvonulás végre bekerült a hivatalos állami programba a Lajta monitor avatásával együtt, így két csalódás után reménykedve vártam az ünnepet. Ugyanakkor július közepén megjelent a hír, hogy engedély hiányában a Red Bull törölte az Air Race magyar futamát, ami azt is jelentette, hogy Besenyei Péter nem mutathatja meg a hazai közönségnek vadonatúj magyar gyártmányú repülőgépét. Két héttel később az is kiderült, hogy 2011-ben (illetve 2012-ben, majd 2013-ban…) egyáltalán nem lesz Air Race, így Besenyei Péter magyar gépét jó ideig nem láthatjuk, ha az előző évek tendenciája folytatódik a magyar repülésben a sorra elmaradó repülőnapok területén. Szerencsére az ezt követő években javulás állt be a hazai repülős rendezvények számában, a megszűnő repülőnapokat új helyszíneken új rendezvények váltották, így már több ízben láthattuk Besenyei Pétert a Corvus géppel repülni.

Red Bull Air Race

Fotó: www.jetfly.hu

A média leközölte, hogy “elmarad az augusztus 20-i légi parádé“, értve ezalatt ismét a Red Bull Air Race-t, bár sajnos ez a mondat később igaznak bizonyult, mert, ahogy azt az illetékesektől megtudtam, megfelelő támogatás hiányában egyáltalán nem szerveztek légi bemutatót 20-ára a magyar pilóták. Azt nem tudom, hogy egyáltalán kaptak volna-e engedélyt rá, ha a Red Bull nem kapott.

Az Air Race törlését követően a Red Bull kivonult a magyar repülés támogatásából, talán a 2010-es Kecskeméti Repülőnap résztvevőinek feltűnt, hogy a Red Bull gépei távol maradtak a rendezvénytől. Békéscsabán le kellett mondani egy augusztus 14-re tervezett repülőnapot, melynek fő támogatói lettek volna. Hogy mindez miért különösen szomorú? Mert 2010-ben volt 100 éves a magyar motoros repülés, nemcsak a katonai, hanem a polgári repülés is, és ugyancsak századik születésnapját ünnepelte a Magyar Repülő Szövetség, akik korábban a légi parádét szervezték. A Red Bull távozásával a magyar repülés elvesztette legnagyobb anyagi támogatóját – ezzel sikerült “megünnepelni” a jeles évfordulót.

Így aztán 2010-ben légi parádé nélkül zajlott le az augusztusi 20-i ünnep, nemcsak Budapesten, de Szolnokon, ahol a Honvédség szerencsére a maga programját megtartotta, sem tudta képviseltetni magát a polgári repülés a korábbi évektől eltérően először.

Csőrike II.

Fotó: www.jetfly.hu

Visszatérve a hajózásra: a hivatalos programban megadott 15 órás kezdéstől eltérően 14 és 15 óra között lezajlott a hajófelvonulás és a Lajta monitor avatása a korábbi években megszokottnál jóval kevesebb hajóval. A Mahart egyáltalán nem volt jelen a felvonuláson, még szárnyashajóval sem, a rádiós közvetítésben pedig szinte egy szó sem esett a programban résztvevő hajókról. Nem beszélve arról, hogy még a keringő is elmaradt, egyszerűen felsorakoztak a hajók, majd az avatás végén feloszlottak anélkül, hogy legalább egy tiszteletkört tettek volna az ünnepelt Lajta körül.

Lajta avatása

Így számomra már sorozatban harmadszor, augusztus 20-a a várakozás és a csalódás ünnepét jelentette.

Felmerült a kérdés: lesz-e jövője az augusztus 20-i vízi és légi parádénak? Vagy hozzá kell szokni ahhoz, hogy minden évben sikerül alulmúlni az előző évi programot, és minden évben sikerül lejáratni a magyar hajózást és repülést legnagyobb ünnepünkön, már amíg akad, aki ilyen körülmények között nekilát megszervezni bármit is erre a napra.

Ilyen előzmények után született meg ennek a tanulmánynak a 2010-ig tapasztalt eseményekről szóló része. Miután 2011 júniusának végén megtudtam, hogy ismét nem készül senki légi parádéval augusztus 20-ára, rövidített, szerkesztett változatban publikáltam írásomat az IHO portálon. Reméltem, ezzel sikerül elérni, hogy kellő nyilvánosságot kap az ügy ahhoz, hogy a továbbiakban senki ne vehesse el tőlünk közös, méltó körülmények közt szervezett ünnepünket a hajósokkal és a repülősökkel.

Árpád kori hajó

A csoda megtörtént. Néhány hét múlva megjelent az augusztus 20-i ünnep hivatalos oldalán a programok közt a Történelmi hajókarnevál és vízi-légi parádé a Dunán. Az előző három évtől eltérően végre örömteli volt bennem a várakozás, és nem is kellett csalódnom. A meghirdetett programnak megfelelően 2011. augusztus 20-án valóban látványos vízi és légi parádét láthattunk a Dunánál a délutáni órákban.

Modern kori hajó

A hajósok szakszerűen közvetített ünnepi felvonulását a magyar repülős élet legfontosabb szereplői részvételével tartott légi parádé kísérte. Láthattuk többek közt a Légirendészet helikoptereit, hazánk egyetlen bemutató-kötelékét, a magyar gyártású Apollo Fox gépekkel repülő Hajdú Triót, a Goldtimer Alapítvány oldtimer gépeit, a Malév Repülőklubnak az akkor még működő légitársaság aktuális és korábbi arculatait viselő gépeit, vagy a Nyíregyházáról érkezett ötgépes Zlin-142 köteléket. Akkor még nem sejtettük, hogy a Malév-köteléket vezető AN-2-es repülőgép utoljára emelkedett a levegőbe azelőtt, hogy 2013. augusztus 1-én végleg búcsút mondott hazánknak. Mindezt a Magyar Televízió élő közvetítésének hála az egész országban látni lehetett.

Malév-kötelék

Kiváló rendezvénynek lehettünk tehát részesei, és a következő évben sem kellett csalódnunk. 2012-ben ismét olvashattuk az előzetes programban, hogy lesz Légi-vízi parádé a Dunán. A program számos eleme megegyezett az előző évi parádén látottakkal, ismét remek látnivalóknak örülhettünk, az előző évtől eltérően, de a régebbi szokásnak megfelelően, délelőtt. Apró eltérés volt, hogy a Malév-köteléket egy Zlin-142-es gép vezette, mivel a 2011-ben látott AN-2-es ekkor már földi kényszerpihenőjét töltötte. Ezúttal sem sejtettük, hogy a Zlin is búcsúzik hazánktól, 2013 tavaszán Oroszországban talált új otthonra. A műsor zárásaként az Air Patrol Kft. három Z-37 “Agro Turbo” repülőgépe rajzolta a levegőbe nemzeti színeinket.

Zlin-142 kötelék

Két sikeres és örömteli ünnep visszatért a múlt, és valahol valakik megint úgy gondolták, hogy a légi parádé nem elengedhetetlen része az augusztus 20-i programoknak. Sajnos mindössze két héttel az ünnep előtt vettem észre, hogy a hivatalos műsorban nyoma sincs semmiféle dunai parádénak. Érdeklődésemre a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságától az a válasz érkezett, hogy “az idei évben a vízi és légi parádé – forrás hiányában – nem része az ünnepi programnak”.

Szerencsére ezúttal is volt miért kilátogatni a Duna-partra a délelőtti órákban, mivel a Magyar Hajózási Országos Szövetség Hajós Ünnepre hívott bennünket, melynek keretében több, mint 7000-en a hajók fedélzetén, a többiek pedig a szokásos módon a parton ünnepelhettek. Vízi parádé tehát 2013-ban is volt augusztus 20-án. Az ünneplésből, ahogy 2010-ben, ezúttal is a repülősök maradtak ki, ők viszont teljesen, mivel ebben az évben Szolnokon is elmaradt a hagyományos vízi-légi parádé a Tisza-part átépítése miatt. Az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy jelenleg nincs a Honvédségnek bevethető Mi-24-es helikoptere, amely bemutatót tarthatna a közönségnek.

Nyár elején még arról olvashattunk, hogy a Sólyom Airways, amelynek első gépe két nappal az ünnep előtt érkezett Budapestre, felajánlotta, hogy átrepülnek vele az ünnep alkalmából a Duna fölött. Erről a felajánlásról később már nem esett szó, pedig igen sokan voltunk, akik szerettük volna  élőben látni a gépet, és erre nem is lehetett volna jobb alkalmat találni, mint a Duna fölötti áthúzás a szokott időben. Javasoltam az állami programokat szervező államtitkárságnak és a Sólyom Airwaysnek is, hogy a több ezer emberre való tekintettel legalább a Sólyom gép átrepülését vegyék be a programba, sőt lehetőség szerint kísérhetné a gépet a Malév Repülőklub előző két évi kötelékéből a két megmaradt vontatógép a Malév régebbi arculatát idéző festéssel, egyfajta kapcsolatot teremtve a néhai és az induló magyar légitársaság között. Felvetésemre egyik helyről sem kaptam visszajelzést, és a programba sem tették be a javaslatomat. Akkor még nem sejtettem, milyen sorsra jut később a Sólyom Airways.

2013-ban tehát a magyar repülősök és szerelmeseik kimaradtak az ünneplésből. Olyan volt ez, mintha szaloncukor nélkül kellene ünnepelni a karácsonyt. Reméltem, hogy ez utoljára fordult elő, és soha többé nem lesz kérdés, hogy van-e helye a repülősöknek augusztus 20-án a Duna fölött.

Hajófelvonulás
Sajnos a kedvező fordulatra egyelőre még várni kell, sőt, minden fáradozás ellenére 2014-ben a rendezvény XXI. századi történetében először nem csak a légi parádé, hanem a megszokott hajófelvonulás is elmaradt, a hajók fedélzetén az állami gondozásban élő gyerekekkel. Hivatalos indoklást az állami programok szervezői részéről nem kaptam, egyetlen, a témával kapcsolatos levelemre sem érkezett visszajelzés. Egy dolog biztosnak tűnik, a forráshiány, mint elfogadható magyarázat, ezúttal nehezen állná meg a helyét.

Úgy tűnt, hiányzott a politikai akarat ahhoz, hogy a vízi és légi parádé elfoglalja az őt megillető helyet az augusztus 20-i hagyományok sorában. 2017-ben azonban végre változás állt be ezen a téren, így a közönség rendezvény iránti igényét elfogadva, visszahelyezték a parádét az őt megillető helyre az augusztus 20-i programok sorába!

Ez a lendület folytatódott 2018-ban is, amikor az előző évinél jobb időjárási körülmények és gazdagabb program várta a rakpartokra kilátogatókat és a rendezvényt a televízió képernyője elől követő nézőket. Tulajdonképpen minden megvolt, ami ehhez a kedves hagyományhoz érdemben hozzákapcsolható.

Aztán ahogy azt már sajnos többször megszokhattuk, 2019-ben megint változás következett be a parádék történetében. Ezúttal volt ugyan rendezvény, de csak a Magyar Honvédség vett részt rajta: ők mindent bemutattak, amit tudtak, de a polgári repülés képviselői és a hajósok ebben az évben egyáltalán nem kaptak szerepet a programban (igaz, utóbbiak a májusi Hableány-katasztrófa miatt nem vettek részt a rendezvényen).

2020-ban a koronavírus miatt nem volt parádé. Bár ez az adott körülmények közt valamelyest érthető, azért felhívnám a figyelmet az elmúlt tíz év szomorú statisztikájára, amelyből mindössze négy olyan év volt, amikor teljes programot láthattunk hajókkal és repülőkkel (2011, 2012, 2017, 2018). Ezen kívül két évben részleges parádéban lehetett részünk (2013-ban csak a hajók, 2019-ben pedig csak a Honvédség légi eszközei kaptak szerepet). Négy további évben pedig egyáltalán nem volt parádé (2014, 2015, 2016, 2020). Ezek közül az első háromra nincs semmilyen elfogadható indoklás, magyarázat. Nyilván utólag már nem is lesz.

Úgy tűnik tehát, hogy noha már többször úgy tűnt, végre sikerült rögzíteni ennek a kedves hagyománynak az alapjait, újra és újra kiderül, hogy bizony még nem tartunk itt. Jó lenne, ha nem kellene minden évben aggodalommal keverni az ünnepi várakozást amiatt, hogy vajon mit fogunk és egyáltalán fogunk-e látni valamit a Dunán és a Duna fölött. Láthatóan bőven van még tennivaló ezen a téren.

Mindenesetre köszönöm mindenkinek a kitartó érdeklődést a rendezvény iránt és a közreműködést azoknak, akik évről évre bármilyen módon dolgoztak és dolgoznak azért, hogy ne legyen üres a Duna és fölötte a légtér az ünnep idején.

Sármási Zoltán

(a külön nem jelölt fotók saját felvételek)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × négy =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .