Nehéz év végéhez érünk, ha 2025-re visszatekintünk, több szempontból is. Repülőnapjaink közül több kedvenc rendezvényünk is elmaradt idén, a hajózás világában pedig fájdalmas veszteségekkel kellett szembenéznünk a Balatonon és a Dunán egyaránt.
Januárban azzal indítottam az évet, hogy a szokásos régi kihívásokat tartogatja kedvenc repülőgépeink számára. Ezek a kihívások végigkísérték ezt az évet is. Idén Kadarkúton, Zalaegerszegen, Budaörsön, Szatymazon, Börgöndön és Sármelléken várták a repülés szerelmeseit a szervezők. Fertőszentmiklós, Dunakeszi, Hajdúszoboszló és Szeged légtere ezúttal nem telt meg légi bemutatókkal, ahogy a Kecskeméti Nemzetközi Repülőnap sem került megrendezésre (2021-ben volt az utolsó).
Ami a kedvenc típusainkat illeti: Mi-2 bemutatót külföldön több helyen lehetett látni 2025-ben, mint itthon. A hazai repülőnapok közül idén csak Börgöndön szerepelt Lujó. Kamov-bemutató Kadarkúton, Budaörsön és Börgöndön volt, miközben az üzemben lévő Kamovok száma erre az évre mindössze négyre csökkent az országban. Gawronok repülőnapon idén nem vettek részt, Wilga továbbra sincs levegőbe emelhető állapotban. Magyar Zlin Trénerek sem szerepeltek repülős rendezvényen, azonban Budaörsön volt egy remek lufivadászat két Zlin-142 és egy Zlin-143 közreműködésével. An-2-esek leginkább az utasrepültetésben jeleskedtek, a HA-ANA több helyszínen is bevetésre került a Legendák a Levegőben sorozat állomásain. Bemutató-repülést Kadarkúton, Sármelléken, illetve Szatymazon láthattunk a típustól. Utóbbi helyen, amely a sokgépes Ancsa-kötelékről volt nevezetes hosszú éveken át, ezúttal mindössze egyetlen géppel. Az augusztus 20-i budapesti parádé programjába a katonai gépeken kívül idén senki más nem fért be: sem a polgári gépek, sem a dunai hajók.
A hajózás világa komoly veszteségeket szenvedett el az idén. Újpesten beüzemelték a lángvágót, amelynek áldozatul esett a Buda iskolahajó, valamint a három közelmúltban felújított Bíbic szárnyashajó kivételével a teljes szárnyashajó-flotta: vagyis három Vöcsök, a két Sólyom, a negyedik Bíbic és a Quicksilver is. Idén a dunai hajósok ismét megrendezték a tavaszi kirajzást. A felvonuló hajók többségét már a külföldről behozott, gyakran külföldi nevet is viselő hajók alkották a történelmi magyar típusok helyett. A hírek szerint idén közlekedtek utoljára menetrend szerint a megmaradt szárnyashajók.
A Balatonról váratlanul elment az utolsó 3011-es váci vízibusz, az Arács motoros, amely az elmúlt három évben magánkézben üzemelt Balatonakali bázissal. Őt követte rövidesen a már évek óta eladásra váró utolsó 301-es, az Akali vízibusz is: mindkét hajót a balatonkiliti sólyán gyakorlatilag szétbontották és csak a hajótesteket vitte magával az új tulajdonos az Ohridi tóra.
Az összkép tehát nem vidám, főleg, ha hozzátesszük, hogy a Közlekedési Múzeum már egy évtizede bezárt és senki nem tudja, mikor és hol nyithat meg újra (idén az Északi Járműjavítóban berendezett kiállítás sem nyitott már ki). Ennek ellenére raktárak mélyén, hangárokban, kikötőkben vannak megbecsült és kevésbé megbecsült értékeink, amelyekkel még lehet és kell is valamit kezdeni, amint a szükséges feltételek ehhez adottá válnak. Kifejezetten öröm látni a városi tömegközlekedésben a rengeteg nosztalgia villamost, buszt országszerte. Az Aeropark, a Komo-Sky 51-es Bázis, a Magyar Vasúttörténeti Park, a MiGálló és Szuhoj-fészek, vagy a Reptár rendszeresen gazdag programokkal, látnivalókkal várja a látogatókat. Van tehát teendő bőven az előttünk álló esztendőben is, reméljük, hogy az elmúlt évek stagnáló, bizonyos területeken kifejezetten hanyatló folyamatait sikerül végre megfordítani, emelkedő pályára állítani.
Fotók: Dr. Sármási Zoltán