Augusztus 20: honvédségi légi parádé civilek és hajók nélkül

2021. augusztus 20-án délelőtt 9 órakor kezdődött Budapesten a Duna Parlament előtti szakasza fölött a  honvédségi légi parádé.

Aki tehát szerette volna a hagyományoknak megfelelően a Duna-parton tölteni az ünnep délelőttjét, nem ment hiába. Ráadásul a Duna TV közvetítésén keresztül bárhonnan követhették  az ünnepi programot az érdeklődők. A rendezvény keretében több alkalommal áthúzott a Gripen-kötelék, hol infracsapdát szórva, hol nemzeti-színű csíkot húzva maguk után, amire most első alkalommal került sor. 

Felvonult a légierő valamennyi hadrendben lévő típusa:  AS-350, Mi-17, Mi-24 és az újonnan beszerzett H145M helikopterek, melyekből összesen 12 példányt lehetett látni a Duna fölött. Megjelent továbbá a Dassault Falcon 7X  szállítógép (utóbbi előbb egyedül, majd két Gripen kíséretében), valamint az elmúlt években  hadrendbe állított Zlin-143 és Zlin-242 oktatógépek. Egyéni bemutató-repülést tartott egy H145M, egy AS-350 és egy Mi-24 helikopter, a program az ejtőernyős válogatott tagjainak célba ugrásával zárult, melyet egy Mi-17 szállítóhelikopterből hajtottak végre.

Ezen a ponton akár be is lehetne fejezni a cikkírást, hiszen ebben az évben újra volt parádé. Ami mindenképpen hatalmas dolog ahhoz képest, hogy jó néhány olyan év van mögöttünk a közelmúltból, amikor ezen a napon semmi nem volt délelőtt a Dunán, vagy a Duna fölött – és most nem a tavalyi rendkívüli évre gondolok.

Azonban úgy gondolom, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, amit a katonák közreműködésével megvalósuló, az ünnep keretei közé mindenképpen beleillő műsor mellett viszont nem láthattunk. Gondolok itt a többi, ugyancsak hagyományos résztvevőre, mint a polgári repülés különböző ágazatainak képviselőire és a dunai hajókra. Mert őket idén sajnos megint nem tudtuk megcsodálni a rendezvényen.

Nem voltak ott a Duna fölött műrepülő-bajnok pilótáink, nem volt Mi-2 helikopter-bemutató, ahogy a Goldtimer Alapítvány remek oldtimer gépei sem jelentek meg a Li-2-estől a Po-2-esen és a Kányán át a Gerléig, vagy akár a Delfinig. Ugyanígy nem voltak ott a Légirendészet, a Légimentők, a mezőgazdasági repülés képviselői sem. Ugyanígy a sportrepülés egyéb irányzataiból sem láthattunk ízelítőt a lufivadászattól kezdve az égi kígyón át a klasszikus kötelékrepülésig, hogy csak néhány példát említsek a rendszerváltás utáni parádék kínálatából.

Fotó: Csintalan Tamás

Vízi parádé pedig idén egyáltalán nem volt. Már 2019-ben sem rendezték meg, akkor a májusi Hableány-katasztrófa miatt nem vettek részt a hajók az ünneplésben. De ezúttal nincs ismert magyarázata a rendezvénytől való távolmaradásuknak. Mindez azt jelenti, hogy sem felvonulás, sem keringő nem volt, ahogy fellobogózott szárnyashajók sem, és nem láthattuk a fellobogózott Sopron vontatót és a Jégtörő I-et sem.

Egy ilyen augusztus 20-i alkalom remek lehetőség lett volna például arra is, hogy a négy egykori csavargőzös (Attila, a Boss, Hunnia, Vén Duna) együtt vonuljon fel, de ez idén nem történhetett meg. Így természetesen a Szent Flórián tűzoltóhajó sem spriccelt vizet a Parlament előtt a Honvédség aknaszedő hajói kíséretében (közülük a Dunaújváros kikötve volt csak látható a rendezvény helyszínén).

Fotó: www.langlovagok.hu

A vízi parádét, amikor éppen van, a Magyar Hajózási Országos Szövetség szokta lebonyolítani. Ahogy a weboldalukon is szerepel: „A MAHOSZ kiemelt feladatának tekinti, hogy tagszervezetei összefogásával minden évben megrendezze az augusztus 20-i fővárosi dunai Vízifesztivált, melynek látványa több tízezer nézőt vonz a Duna két partjára. Ennek érdekében pályázatokat készít, és együttműködik minden olyan szervezettel és vállalkozással, amelyek hozzájárulhatnak a rendezvény sikeres lebonyolításához.”

Egyik tagszervezetük, a Személyhajósok Szövetsége oldalán ugyancsak megtalálható, hogy: „Rendszeresen részt veszünk az augusztus 20-dikai állami ünnepi rendezvényeken, biztosítva annak vízi elemét. Az évek során hol önállóan, hol pedig az állami rendezvény részeként vonulnak fel hajóink a Duna budapesti szakaszán és ingyenes részvételt biztosítunk rászorultaknak (hátrányos helyzetű gyermekeknek és kísérőiknek), valamint meghirdettük az ingyenes jegy „vásárlás” lehetőségét az interneten keresztül. Az így hajóinkon vendégül látottak létszáma 1500-2500 fő között mozgott az évek során.”

Sajnos nem az idei év az első, amikor nem sikerült ezt a programot megszervezni. A 2003-as indulás óta a 2019-es és a 2020-as évet leszámítva ez már a negyedik olyan alkalom volt, amikor hiába vártuk a felvonuló hajókat (2014-től 2016-ig zsinórban háromszor fordult elő ilyesmi). Természetesen ezekben az években nem csak a parton hiába várakozó közönség maradt hoppon, hanem a hajók hátrányos helyzetű utasai is. Mivel hivatalos, indoklást is tartalmazó közleményt az érintett szervezetek nem szoktak kiadni, a legtöbb ember számára ilyenkor marad a rejtély és a találgatás.

De mi lehet mégis a magyarázat arra, hogy a tisztavatással, a Szent Jobb körmenettel és a tűzijátékkal ellentétben a vízi és légi parádé ügye sehogy nem tud nyugvópontra jutni és biztos alapokon megszilárdulni? Nos, erre a kérdésre 12 év óta keresem a választ, de egyértelműen máig nem tudtam beazonosítani. Bizonyos szempontból kicsit gazdátlannak tűnik a program, bár ezt leginkább a légi parádé polgári részéről lehet elmondani, főleg, mióta megszűnt a Magyar Repülő Szövetség. Igaz, amíg létezett, sem állt sokkal stabilabb lábakon a történet.

Előfordulhatnak szervezési nehézségek, a résztvevők és az engedélyező hatóság közti nézeteltérések, laikus szemmel értelmezhetetlen politikai szempontok és persze az örök pénzhiány, ami azért egy állami ünnep kapcsán nehezen áll meg a lábán. Főleg azután, ha valaki végignézi például az idei augusztus 20-i programkínálatot.

Persze azon is elcsúszhat a dolog, ha az illetékesek egyszerűen nem tudják, hogy ezzel is kellene foglalkozni. Volt olyan parádémentes év, amikor az elvileg illetékes szerv embere a telefonon feltett kérdésem nyomán először azt sem értette, miről beszélek. Az írásos érdeklődésemre pedig a mai napig várom a választ. Volt, hogy a Red Bull Air Race ütötte ki a parádét, de ez az akadály értelemszerűen ezúttal nem jött szóba.

Szóval biztosan nem tudni, hogy miért húzza az ág ezt a szegény parádét, de az tény, hogy amikor nem árvíz, baleset, rossz idő, vagy járvány szolgál magyarázatul egyes elemek, vagy az egész rendezvény elmaradására, akkor ott emberi mulasztás van a háttérben, valódi felelősökkel. Persze neveket, arcokat nem tudni, még azt sem, hogy mindig ugyanazok válnak a kerékkötőivé a dolgok menetének, vagy mindig mások.

Ha egy normális világban élnénk, akkor ilyenkor vállalnák a felelősséget egy akár nyilvános bocsánatkéréssel – mert ugye több tízezer ember ünnepét teszik ilyenkor tönkre a résztvevőktől a közönségig –  meg egy lemondással, hogy a következő évben ad abszurdum ne kövessék el ugyanazt a hibát. Esetleg sikerülne a megfelelő pozíciókba a megfelelő embereket ültetni és akkor minden a helyére kerülhetne, a parádé összes elemét is beleértve.

De a mi világunk nem ilyen, így jövőre érdemes lenne valamilyen totójátékot indítani, ahol tippelni lehetne a különböző lehetőségekre onnan kezdve, hogy lesz rendes vízi és légi parádé katonai és polgári résztvevőkkel, csak vízi, vagy csak légi parádé lesz, csak katonai, vagy csak polgári bemutatók lesznek, vagy éppen semmi se lesz. Minden, itt felsorolt változatra volt már példa valamikor az elmúlt években. A helyesen tippelők közt ki lehetne sorsolni egy sétahajózást, vagy sétarepülést kárpótlásul, valamelyik, az adott évből éppen kimaradó résztvevővel, legalább a reklám kedvéért.

A viccet félretéve, remélem, nem csak nekem van elegem abból, hogy minden évben el kell játszani ezt a tragikomédiát, amelynek legfőbb üzenete, hogy nincs becsülete sem a hajózásnak, sem a repülésnek, hogy a rakparton és a képernyők előtt gyülekező mezei állampolgárokról ne is beszéljünk.

Vagy a kisgyerekes családokról, ahol el sem tudom képzelni, mi játszódhat le ilyenkor az ünnep előtt, amikor el kell magyarázni a gyerekeknek, hogy mi lesz, mi nem lesz, vagy miért nem mozdulnak már azok a hajók ott a kikötőben és miért üres még mindig a légtér. Mert ami elmarad, arról hivatalosan, előre soha nem beszél senki – meg utólag sem, nyilván gondolják, akkor már minek.

Mindettől eltekintve persze fontos, hogy megbecsüljük, ami van, ezért aztán remélem, mindenki jól érezte magát a  honvédségi légi parádén Budapesten és ugyancsak a hagyományoknak megfelelően Szolnokon, jár a köszönet mindenkinek, akik hozzájárultak ezen programok megvalósulásához!

Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán – a korábbi évek parádéiból válogatva