Lesz-e jövőjük? – An-2-es repülőgépek Magyarországon

Egy európai uniós rendelkezés értelmében 2020-tól hazánkban sem lehet az eddig használt vegyszerrel légi úton kémiai szúnyoggyérítést végezni. A döntéssel kapcsolatban többek közt azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi lesz a sorsa azoknak az An-2-eseknek, amelyek az utóbbi években szinte kizárólag a szúnyogok ellen kerültek bevetésre szerte az országban.

An-2 kötelék a Szatymazi Repülőnapon

Fotó: Sármási Zoltán

A kérdés igen összetett és egy több szempontból nyugtalanító helyzetre világít rá. Például arra, hogy a szúnyoggyérítés problémája az eddigi vegyszer betiltásával egyáltalán nincs megoldva. A jelenleg is használható földi, biológiai módszerek ugyanis nem képesek kezelni egy olyan tömeges méretű szúnyoginváziót, mint amilyet a tavalyi esős május után lehetett tapasztalni több helyen az országban. Jól emlékszem azokra a júniusi napokra Szegeden, amikor estefelé szinte nem lehetett már kilépni a szabadba a szúnyogoktól, ahogy arra is, hogy csak akkor vált valamennyire elviselhetővé a helyzet, miután bevetették a szatymazi hatgépes flottát a város fölött.

An-2 mezőgazdasági bemutató a 2016-os Szatymazi Repülőnapon

Fotó: Sármási Zoltán

Idén a szakemberek szerint az árhullámok elmaradása és az aszály miatt nem kell számítanunk a tavalyihoz hasonló szúnyoginvázióra, de ettől még nem túl megnyugtató az a gondolat, hogy ha lenne, akkor szinte teljesen védtelenek lennénk a szúnyogokkal szemben. Kérdés, hogy készül-e egy olyan szer, amely a betiltott vegyszernél kevésbé, vagy egyáltalán nem károsítja a környezetet, amivel fel lehetne tölteni az Ancsák tartályait, hogy továbbra is ki lehessen használni a levegőből történő védekezés, a nagy területen történő bevetés előnyeit.

Ha pedig nem lesz ilyen szer és más módon kell majd a jövőben küzdeni a szúnyogok ellen, akkor kérdés, hogy milyen egyéb célra lehetne alkalmazni az eddig szúnyoggyérítésre használt Ancsákat. A legrosszabb megoldás nyilván az lenne, ha ezek az elmúlt évek során többségükben szépen felújított gépek a földön rekednének, akár a szabad ég alatt, lejárnának az engedélyeik, aztán végezne velük az enyészet. Vannak erre nézve elrettentő példák.

A szegedi permetezőgép tavaly év végén elköszönt a várostól, de már évek óta nem repült és csak statikus dísze volt a szeptemberi repülőnapoknak

Fotó: Sármási Zoltán

Az Ancsák jövőjét azonban nem csak a szúnyoggyérítés átalakulása miatt érdemes újragondolni. Az utasszállításra használt An-2-esek helyzete ugyanis nem sokkal megnyugtatóbb a permetezőgépekénél. Ezeknek a száma valamikor az ezredforduló után indult csökkenésnek, majd a 2008-ban kezdődő gazdasági válság tömegével tapasztotta a földhöz az utasülésekkel felszerelt Ancsákat. Egy részük később elhagyta az országot, a többi gép pedig a mai napig a földön álmodik szebb napokról, jobb esetben hangárban, rosszabb esetben a szabad ég alatt, és ezen a kétezertízes évek második felében a válsághoz képest kedvezőbb gazdasági körülmények sem igazán segítettek.

Az “Air Church” László atya halála miatt rekedt a földön.
Feltehetően a gazdasági válság miatt nem látott akkor senki fantáziát
az általa nyújtott szolgáltatások folytatásában.
Mindenesetre a gép még megvan Bőnyben, ha nem is a legjobb állapotban.

Fotó: www.avia-info.hu

15-20 évvel ezelőtt rendszerint négy An-2-es állt be sétarepülési lehetőséget biztosítani a repülőnapokon (a 2000-es Budaörsi Repülőnapon például a HA-ANK, a HA-ANR, a HA-DAC és a HA-YHG jelzésű gépek – ma már egyik sincs az országban). Utoljára a 2008-as Dunakeszi Repülőnapon láttam egyszerre négy An-2-est (a HA-ANV, a HA-MAG, a HA-YHC “Air Church” és a HA-YHF került bevetésre – közülük az első három ma a földön pihen Budaörsön, Kaposújlakon és Bőnyben, a szomorú körülmények közt külföldre került Malév-Ancsa pedig Csehországban üzemel). Az utóbbi években rendezvényeken utasrepültetést végző An-2-eseket egy kezemen meg tudom számolni, elsősorban a budaörsi HA-YHJ, és a szatymazi HA-YHD tündökölt ebben a szerepkörben, illetve egyszer-egyszer a gödöllői HA-MEA és a kunmadarasi HA-MAH szokott még felbukkanni. Ilyen alkalmakból alig néhány adódik egy-egy évben, miközben a gépeket egész évben üzemben kell tartani.

A kunmadarasi An-2 bemutatót tart a 2019-es szegedi repülőnapon

Fotó: Sármási Zoltán

Aztán ott van még az ejtőernyőzés, amire régen jelentős számban alkalmaztak An-2-eseket. Szinte minden repülőtéren voltak ilyen célra használt Ancsák, sokszor nem is egy. Jól emlékszem a szegedi szalámis Ancsára (HA-ANS), amely 2010 előtt hétvégenként gyakran feltűnt a város légterében, amíg fel nem váltotta egy lényegesen kisebb Cessna-182 (HA-RAP).  Aztán a válság egy svájci étterem udvarára sodorta darabokban, csak úgy, mint a miskolci Ancsát (HA-MBG), amely a mai napig Egyiptomban a luxori repülőtéren árválkodik sorsára hagyva. Ha minden igaz, a fent említett utasrepültető gépek mellett a nyíregyházi HA-ANT, a kaposújlaki HA-MBC és a budaörsi HA-MDT szokott még ejtőernyősöket ugratni.

Fotó: www.avia-info.hu

Mindez nem túl sok, főleg a korábbi évekhez, évtizedekhez viszonyítva. Tény, hogy az An-2-es sok üzemanyagot használ és az üzemeltetése nem olcsó mulatság, mindazonáltal biztosan nem véletlenül hasítja még 73 év után is a levegőt a világ legnagyobb egymotoros kétfedelű repülőgépének számtalan példánya világszerte. Külföldön több helyen kísérleteztek már a motor korszerűsítésével, persze kérdés, hogy ezek mennyire eredményesek, illetve lehet-e annak realitása, hogy ilyen fejlesztések hozzánk is begyűrűzzenek.


A gödöllői Laura Budaörsön a 2012-es Reptéri Napokon

Fotó: Sármási Zoltán

A jelenlegi helyzet sok kérdést vet fel, nem csak a szúnyoggyérítés eddig ismert formájának megszűnése miatt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden elismerést megérdemelnek mindazok, akik akár a mezőgazdasági repülésben, akár az An-2-esekkel dolgozva próbálnak helyt állni évről évre. Mindazonáltal égetően nagy szükség lenne valamilyen új koncepcióra ahhoz, hogy a repülés különböző ágai az elmúlt két évtized néha lassú, néha gyorsabb hanyatlása után ismét emelkedő pályára álljanak és ne kerüljenek veszélybe a példányonként többmilliós értéket képviselő An-2-esek és más hasonló helyzetű típusok.

Végül, de nem utolsósorban most már nyolc éve várja a támogatókat a HA-ANA projekt, a szolnoki speciális mentők programja, amelynek célja, hogy a speciális mentéssel foglalkozó S.A.R Hungary Alapítvány egy az enyészettől megmentett An-2-es repülőgépet, az eredetileg HA-MBF jelzést viselő permetezőgépet üzemképes állapotba hozza, emléket állítson a típus magyarországi alkalmazásának kezdete előtt, illetve az alapítvány szert tegyen egy csapatszállító repülőgépre, amely katasztrófahelyzetben Európa-szerte bevethető a speciális mentőegység és a szükséges felszerelés gyors helyszínre szállításához.

Néhány szebb  napokról álmodó An-2

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × három =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .