Tizenegy év hosszú idő – pontosan ennyi telt el azóta, hogy 2009. január 8-án útnak indítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink oldalt, melynek célja azóta is változatlan: a figyelem felkeltése az enyészet és a mindennapjainkból való eltűnés által veszélyeztetett közlekedési eszközök iránt.
Jelen alkalommal a kaposújlaki repülőtéren állomásozó, szebb napokat látott repülőgépekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek sok-sok éve várják a sorsuk jobbra fordulását, többségükben a szabad ég alatt. Kaposújlakon működik az ország egyik legjelentősebb repülőgép-javító bázisa, ahol az évek során rengeteg oda kerülő gép kapta és kapja meg az újjászületés lehetőségét. Azonban jelentős számban vannak ott olyan madarak is, amelyek számára ez egyelőre nem adatott meg. Elsősorban An-2-esekről van szó, amelyek a magas üzemeltetési költségek, valamint az ejtőernyőzésben és a mezőgazdasági repülésben megváltozott viszonyok miatt a földön rekedtek és kérdésessé vált a jövőjük. Velük kezdem a sort.
HA-ABC
1990-ben kezdődött a pályafutása. Leginkább a különleges, az egyik oldalán piros, a másikon zöld festéséről lehet ismerős azok számára, akik láthatták egykor ejtőernyősöket ugratni, majd később mezőgazdasági munkát végezni. Hosszú évek óta nem repül már, egy ideig Bőnyben állomásozott üzemen kívül, majd átkerült Kaposújlakra, ahol jelenleg is szebb napokról álmodik.
A HA-ABC motor nélkül 2019. december 31-én
Fotó: Ambrusics István
HA-ANI
1972-ben állt üzembe. Hosszú éveken át külföldön teljesített szolgálatot, de végig magyar lajstromban, így az esedékes ápolások végett hazajárt a kaposújlaki bázisra. Az utolsó alkalommal aztán itthon maradt, jelenleg új gazdáját várja ez az utasszállító berendezéssel felszerelt Ancsa.
A HA-ANI 2018. február 25-én
Fotó: Ambrusics István
HA-MAG
Az egyik személyes kedvencem ez a szebb napokat látott utasszállító madár, amelynek a fedélzetén nekem is alkalmam nyílt a levegőbe emelkedni 2009-ben Farkashegyen. De találkoztam vele repülőnapon Dunakeszin 2008-ban, ahol három társával együtt utasokat repültetett, és Szatymazon is, ahol ejtőernyősöket ugratott 2009-ben. Magyarországi pályafutása 1992-ben kezdődött és a kétezertízes évek elejéig Kecskéden állomásozott. Különleges festésével kedvelt színfoltja volt a repülős rendezvényeknek. Később átmenetileg Komócsi Zoltán dunavarsányi gyűjteményében talált otthonra, majd a kaposújlaki bázison kötött ki, de már ez sem tegnap volt.
Fotó: Ambrusics István
HA-MBC
1975-ben állt szolgálatba a mezőgazdasági repülésben. Később utasszállítóvá alakították át. Pályafutásának szomorú eseménye volt, amikor 2008. június 21-én az ausztriai Krems mellett kényszerleszállást hajtott végre és súlyos károsodást szenvedett. A baleset után Kaposújlakra került, ahol idővel helyreállították, melynek során az eredeti, a balesetben megrongálódott kék-fehér alsó szárnyai helyett új, sárga színű szárnyakat kapott. Ebben a formájában feltűnt például a 2015-ös őcsényi repülőnapon, de más alkalmakkor is előfordult, hogy ejtőernyősök ugrottak belőle. Többnyire azonban pihenéssel tölti az időt a bázison.
Fotó: www.avia-info.hu
A HA-MBC a levegőben 2019. június 21-én
Fotó: Ambrusics István
A HA-MBC pihen 2019. december 31-én
Fotó: Ambrusics István
HA-MBN
A ma ezt a lajstromot viselő Ancsa 2005-ben került Magyarországra és 2015 óta szerepel ezzel a jelzéssel, mivel először HA-MKJ lajstromjel alatt vették magyar nyilvántartásba. Mezőgazdasági funkciónak megfelelően van kialakítva, de tudomásom szerint egy ideje nem repül. Érdekesség, hogy volt egy korábbi, HA-MBN lajstromjelet viselő An-2 is, amely 1976-tól 1995-ig üzemelt és selejtezését követően a maradványai ugyancsak a kaposújlaki bázison leltek végső otthonra.
A HA-MBN légcsavar nélkül 2018. február 25-én
Fotó: Ambrusics István
HA-MDZ
Ezt a gépet 1980-ban helyezték üzembe. Érdekessége a rendszerváltást követő néhány évben ismertté vált Air Service festés, amely a többi hasonló színezést viselő géptől annyiban tér el, hogy a sárga helyett kék színt kapott. Aktív pályafutása a Siófok-Kiliti repülőtéren ért véget, majd Kaposújlakra került, ahol ma is szebb napokról álmodik.
Fotó: Ambrusics István
HA-MEB
Ugyancsak 1980-ban állt szolgálatba. Hosszú ideig Szentesen lakott, ahová azonban régóta nem tért vissza, jelenleg szétszerelve pihen a bázison.
Fotó: www.avia-info.hu
Itt említem meg, hogy tavaly év végén Kaposújlakra érkezett Szegedről a HA-MAR, amely remélhetőleg csak a szükséges ápolás idejét tölti majd a bázison, hogy aztán újra szolgálatba állhasson az új gazdájánál Mezőkövesden. Ez a gép 1993-tól van hazánkban és hosszú időt töltött Szegeden, bár az utóbbi időben már inkább csak pihent, amelynek egyik legnyilvánvalóbb jele az volt, hogy a 2016 óta évente megrendezett repülőnapok keretében egyszer sem emelkedett a levegőbe. 2018-ban és 2019-ben kiállítási tárgyként volt elhelyezve a közönség körében. Távozásával úgy tűnik, hogy egyelőre Ancsa nélkül marad a szegedi repülőtér, ahonnan éppen tíz éve köszönt el az ikonikus „szalámis” An-2, a HA-ANS jelzésű madár.
A HA-MAR Kaposújlakon 2019. december 31-én
Fotó: Ambrusics István
Az An-2-esek mellett említést érdemel két PZL-101 Gawron is, amelyek ugyancsak hosszú ideje nem repülnek már.
HA-SBH
1968-tól üzemelt a sportrepülés területén, mint vitorlázó-vontatógép. Sok-sok éve üzemen kívül várja sorsa jobbra fordulását a hangárban.
Fotó: www.avia-info.hu
HA-SBU
2009-ben került Magyarországra. 2014-től Hajdúszoboszlón vendégeskedett, ott ért véget az aktív pályafutása is előbb hangárban, majd a szabad ég alatt. 2018-ban hazaszállították Kaposújlakra, azóta ott pihen szétszerelve a hangárban.
Fotó: www.avia-info.hu
Kaposújlakon pihen továbbá egy turbó Cmelák, a HA-MGJ jelzésű gép is, amely 1995-től az Air Patrol flottáját erősítette, de állítólag 2005 óta nem repül.
Fotó: www.avia-info.hu
Akad még néhány további romos állapotú repülőeszköz is Kaposújlakon, amelyek már bizonyosan nem fognak többé a levegőbe emelkedni, mint az 1971-től 1982-ig dolgozó, majd selejtezett HA-MHK jelzésű An-2, amely motor-próbapadként maradt meg az utókor számára. A HA-MNH lajstromjelű Ka-26-os helikopter, amely 1975-től 2017. július 10-ig dolgozott, amikor Karádon felborult és összetört egy szélviharban, vagy a néhai For Life Mentőszolgálat egyik első gépe, a HA-MRY jelzésű Kamov, amely 1971-től 1990-ig a Honvédség kötelékében repült 403-as oldalszámmal, majd mentőhelikopterként 1998. június 4-én fejezte be a pályafutását, amikor kényszerleszállás közben összetört.
Végül, de nem utolsósorban elvileg nyomokban fellelhetők még olyan gépek is a bázison, amelyek hazánkban soha nem repültek. Ilyenek az OK-PBJ, OK-RJA, OK-RJH, OK-RJK, OK-SJC jelzésű turbó Cmelákok, az OK-TGH (korábban HA-MVC) lajstromjelet viselő PZL M-18 Dromader, vagy a RA-56391 és YR-PVK jelzésű An-2-esek.
A legtöbb adat forrása: www.avia-info.hu
Nagyon hasznos cikk volt számomra:).
Köszönöm a téli infókat a repülőkről. Ez azért jó nekem mert megmaketteztem a repteret és pontos akartam lenni. Nyáron, augusztusban jártam a reptéren előszőr és azóta nem is jártam ott. Akkor láttam az öreg,, madarakat” utójára élőben és várom a következő alkalmam is. Köszönöm a cikket:)