Lesz-e jövőjük? – PZL-104 Wilgák Magyarországon

A PZL-104 Wilgák magyarországi története 1970-ben kezdődött, amikor a Rendőrség elsőként szerzett be két példányt a típusból. Az R-06 és R-07 jelzést viselő gépek közül az előbbi egy szűk évtized szolgálat után a Szolnoki Repülőmúzeum lakója lett az ezredfordulóig, ahonnan máig tisztázatlan körülmények közt kidobták, majd egy rövid budaörsi tartózkodást követően Budapesten az Árkád Üzletház egyik üzletében tűnt fel, ahol 2003-ban látták utoljára. További sorsa nem ismert. Társa, az R-07 mostanáig többé-kevésbé sikeresen átvészelte az idők viharait és jelenleg a típus egyetlen üzemképes állapotban lévő példányaként állomásozik Budaörsön HA-SEF lajstromjel alatt.

A HA-SEF várja az utasokat Budaörsön 2013-ban a Legendák a Levegőben Repülőnapon

Noha az elmúlt 48 év alatt összesen 24 Wilga repült magyar lajstromjellel, napjainkra mindössze 4 példány maradt meg közülük hazánkban viszonylag épségben, meg egy-két maradvány lelhető még fel itt-ott.  Jelen állás szerint egyedül a már említett HA-SEF alkalmas arra, hogy a levegőbe emelkedjen, noha néhányan kitartóan fáradoznak azon, hogy a típus utolsó hírmondója is végleg a földön rekedjen. A Bujtor István “Zsaruvér és Csigavér 3. – A szerencse fia” című filmből is ismert Wilga korábban kedvelt célpontja volt nyaranta Balatonfüreden a tó fölötti sétarepülésre vágyóknak, míg ezt a szolgáltatást sikeresen el nem lehetetlenítették. Az utóbbi években leginkább a Legendák a Levegőben Repülőnapokon lehetett látni, illetve utasként repülni a géppel, a rendezvénysorozat állandó résztvevőjeként a HA-SEF többször felbukkant Dunakeszin és Szolnok-Szandaszőlősön, valamint egy-egy alkalommal Budaörsön és Hajdúszoboszlón.

A HA-SEF a legtöbb idejét repülés helyett a ponyva alatt tölti Budaörsön

A másik három egyben lévő Wilga közül Dunakeszin található a HA-SEP, az Opitz Nándor Repülőklub vontatógépe, amely 2015-ben repült utoljára, azóta a hangár mélyén várja sorsa jobbra fordulását.

Amikor még repült – a HA-SEP 2012-ben az I. Baracs-Kisapostag Repülőnapon

Lassan egy évtizede már, hogy utoljára repült a HA-SED Kiskunfélegyházán. A gép a helyi reptéren kialakult anomáliák miatt a hangárban rekedt, de a közelmúltban kérdésessé vált, hogy meddig lesz ott, mivel nemrég változás történt a reptér üzemeltetésében és elképzelhető, hogy a rendteremtés szellemében nem lesz tovább hely a hangárban a Wilga számára.

HA-SED
A HA-SED fénykorában a levegőben – Fotó: www.avia-info.hu

Végül, de nem utolsósorban a HA-SEJ is megvan még Dunavarsányban, a 2014-ben repülőbalesetben elhunyt Komócsi Zoltán magángyűjteményében. Azonban itt érdemes megemlíteni, hogy az R-06 szolnoki gyűjteményből való kikerülése óta nincs hivatalosan múzeumi célra megőrzött és kiállított példány a típusból. Az említett gépeken kívül a 2002-ben Békéscsabán összetört HA-SEC a szolnoki Életjel Mentőcsoport gyakorlatait segíti, a 2009-ben Gyöngyös-Pipishegyen összetört HA-SEO roncsai egy telepen várják, hogy valaki hasznosítsa belőlük, amit esetleg még lehet, illetve Dunakeszin a néhai HA-SET-ből is maradt még néhány darab.

HA-SEJ
A HA-SEJ Dunavarsányban 2017-ben – Fotó: www.swag-trip-logs.blogspot.hu/2017/09/hungary-dunavarsany-collection-050817.html

A kérdés az, hogy milyen sors vár a megmaradt Wilgákra. Sikerül-e megoldani és hosszú távra biztosítani, hogy a HA-SEF mint utolsó mohikán rendezett körülmények közt üzemelhessen, esetleg nyaranta visszatérhessen a Balatonhoz? Fog-e még valaha repülni a HA-SED és a HA-SEP, megtekinthető lesz-e valamikor kiállítva a HA-SEJ, vagy bármelyik másik gép?

A HA-SEF érdeklődők gyűrűjében a Legendák a Levegőben Repülőnapon Szolnok-Szandaszőlősön 2014-ben

Meglátásom szerint valahol az utolsó pillanatok egyikében vagyunk, amikor a feltett kérdések még akár megnyugtató módokon is megválaszolhatók. Fontos, hogy ez a magyar repüléstörténetet több évtizeden át meghatározó típus ne tűnjön el nyom nélkül a magyar légtérből, maradjon belőle lehetőség szerint üzemképes és múzeumban megőrzött példány is az utókor számára. Ahogy a Legendák a Levegőben Repülőnapok is bizonyítják, a közönség szereti a típust, szívesen repülnek utasként a Wilgával. Jó lenne, ha erre minél több alkalommal nyílna lehetőség idén és a következő években, évtizedekben is.

Akit bővebben is érdekel a 24 magyar Wilga története, részletes információkat itt olvashat róluk.

Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 + 1 =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..