Amikor 2009. január 8-án megalapítottam a Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink weboldalt, csak egy dologban voltam biztos. A Mi-2-es helikopterek mindenképpen helyet kapnak rajta. Hogy miért, arra magyarázatként szolgáljon ez a kis visszatekintés.
A típushoz való kötődésem azonban ennél sokkal korábbra, pontosan tíz évvel korábbra datálható. Egyrészt életem első sétarepüléséhez, amelyre 1999. június 6-án a hármashatárhegyi repülőtéren rendezett Juniális apropóján került sor a Rács Tamás által vezetett egykori Aerocaritas-gép, a HA-BCF fedélzetén, másrészt ugyanazon év őszéhez, amikor három héten belül két Mi-2 helikopter is ellátogatott Solymárra.
Az első látogatás a mindig szeptember második hétvégéjén megtartott Solymári Búcsú keretében történt, amikor egy sem azelőtt, sem azóta nem látott összetett rendőr és tűzoltó bemutatóval készültek a szervezők. Ebben kutyás rendőrök, kommandósok és tűzoltók egyaránt részt vettek és igénybe vettek hozzá egy Mi-2 helikoptert is, amely a kommandósokat szállította a bemutató helyszínére, sőt, egy ejtőernyős ugrásra is sor került 1000 m magasból. A bemutatón kívül egész nap utasrepültetést végzett az addigra megszűnt Aerocaritas flotta egykori tagja, a különleges bordó-fekete-arany színekben pompázó HA-BCK. Valószínűleg ez lehetett az egyik, ha nem az utolsó nyilvános megjelenése, mivel még ugyanabban az évben, december 28-án Börgöndön lezuhant és megsemmisült.
A második látogatás mindössze három héttel később, az ugyancsak hagyományos szüreti mulatság apropóján került lebonyolításra. Ekkor a már említett HA-BCF jött Solymárra sétarepülési lehetőséget biztosítani a 11-es út melletti telephelyéről. A pilótaülésben ezúttal is Rács Tamás ült, akit manapság már nem a Mi-2, hanem az utóbbi években egyre több repülős rendezvényen megjelenő Hungarocopter ülésében lehet rendszeresen látni.
A HA-BCF néhány évig még repült, mint az ország legfiatalabb Mi-2 helikoptere, amely 1991-ben egyenesen a gyárból érkezett az akkor alakuló Aerocaritas flottába. Megkapta a jellegzetes zöld festését, amelyről Süsünek kezdték becézni, 2001-ben még részt vett a Budaörsi Repülőnapon, 2004-ben viszont már farokrotor nélkül álldogált a szabad ég alatt Dunakeszin. Onnan néhány év elteltével Kiskunlacházára került a Forgószárny Kft. gyűjteményébe a testvérgépe, az ugyancsak a gyárból beszerzett, még nála is kevesebbet repült HA-BCE mellé. 2009-ben már biztosan ott volt, a február végi látogatásom idején a hangár előtt pihent.
Solymáron sem Mi-2, sem más helikopter nem járt az elmúlt húsz évben hasonló célból, csak a szomszédos Pilisvörösváron, bár az sem tegnap volt. 2002 tavaszán a frissen felújított, ám sajnos rövid életűnek bizonyult (2002. augusztus 19-én Felsőgödnél összetört) katasztrófavédelmi helikopter, a HA-BGO tette tiszteletét a helyi mentő és tűzoltónapon, 2008 nyarának elején pedig már az utolsó mohikán, a HA-BCL járt arra egy hasonló rendezvényen Imreh Lajos „Lujóval”, aki akkor az utasrepültetés mellett bemutatta a különleges tűzoltó berendezését is.
Utólag visszagondolva szerencsésnek tartom magam, hogy az említett gépeken túl még láthattam többször is repülni az egykori szegedi mentőhelikoptert, a HA-BGI-t, sőt, 2000-ben egy alkalommal az elődjét, a csak nagyon rövid ideig ott szolgáló hányatott sorsú gyönyörű metálzöld HA-BGC-t is (még megvan Vácon egy kertben).
Vannak még kósza emlékeim arról is, hogy még a kilencvenes években egyszer láttam felszállni Esztergomban a néhai Jet-Stream flotta egyik Mi-2-esét (utóbb sikerült kideríteni, hogy a később Ukrajnába távozó HA-BFI lakott ott annak idején), arra viszont határozottan emlékszem, hogy 2000-ben a ma Dunavarsányban a Komo-Sky 51-es Bázison kiállított egykori Aerocaritas-gép, a HA-BCJ tartott bemutatót és vontatta fel Matuz István műrepülő vitorlázógépét.
Mióta 2016-2017-ben az utolsó három rendőrségi Mi-2, az R-13 „Kék Villám”, az R-14 „Kék Botond” és az R-15 „Kék Madár” végleg elhagyta hazánk légterét, nem kérdés, hogy ha bárhol Mi-2-es helikopter tűnik fel a láthatáron, akkor az kizárólag a HA-BCL lehet. Ma a típus jelenleg egyetlen üzemképes hazai példánya képviseli mindazt, amit a Mi-2-es helikopterek valaha jelentettek a magyar repüléstörténet számára. Sőt, már jelentősen túlszárnyalta a többi egykor magyar lajstromban repülő „Csirkecombot”, hiszen egy sem repült közülük füstölővel, tűzijátékkal, bungee-jumping kötéllel felszerelve és persze egyikük sem járt a Lánchíd alatt.
A HA-BCL-t rengeteg alkalommal láttam repülni repülőnapokon szerte az országban, vagy az augusztus 20-i vízi és légi parádé és a Nagy Futam keretében Budapesten a Duna fölött, már amikor éppen tartottak ilyeneket. Bízom benne, hogy sokan, sokszor láthatjuk majd a következő években is az egyetlen magyar Mi-2-es helikoptert akár a repülőnapokon, vagy bárhol máshol, ahol szükség van rá. No és azt is remélem, hogy az országban itt-ott még ma is meglévő Mi-2-esek sorsa is, még ha a többségük valószínűleg soha nem emelkedik már a levegőbe, előbb-utóbb megnyugtató módon rendeződik.
Az egykor magyar lajstromban repülő Mi-2 helikopterekről itt olvasható további információ.
