Június 12-én online aláírásgyűjtést indítottam az augusztus 20-i vízi és légi parádé megrendezése érdekében, amely az egyetlen olyan eleme az ünnepkörnek, amit időről időre megkérdőjeleznek azok az emberek, akiknek a megrendezéséről dönteniük kellene. Teszik ezt annak ellenére, hogy egy fél évszázados múltra visszatekintő hagyományról van szó, amely mindig több ezer fős tömeget vonz a Duna-partra, nem beszélve azokról, akik a televízió képernyője előtt ülve követik a rendezvényt.
Többször írtam már arról, hogy nincs magyarázat a jelenség okára. Eddig senki semmilyen módon nem tudta megindokolni, miért nem egyenrangú a parádé a tisztavatással, a Szent Jobb körmenettel, vagy a tűzijátékkal.
Úgy gondolom, a magyar hajósok és repülősök közös ünnepe megérdemli az érdekelt felek és mindazok támogatását, akik minden évben várják ezt a programot. A tévéközvetítés miatt nem csak a budapesti, hanem országos hatókörű rendezvényről beszélhetünk és fontos megemlíteni azokat is, akik vidékről emiatt látogatnak a fővárosba az ünnep idején.
Ebben az évben már kétszer sikerült megtölteni a repülés szerelmeseivel a rakpartokat, május 1-én a Nagy Futam, majd július első hétvégéjén a Red Bull Air Race idején. Ezeken a rendezvényeken a magyar hajósok egyáltalán nem, a repülősök pedig csak kis számban vettek részt. Itt lenne az ideje, hogy végre a mieink kedvéért is megteljenek a rakpartok. Két kérdés merül fel ezzel kapcsolatban:
1. Lesz-e miért kimenni idén augusztus 20-án a Duna-partra?
Július 23-án körlevelet küldtem 20 hajós társaságnak, köztük a Személyhajósok Szövetségének, valamint a Magyar Repülő Szövetség vezetőinek, valamennyi állami szervnek, amelyek égisze alatt foglalkoznak repüléssel, illetve a Miniszterelnökségnek is. A kiküldött 30 levélből mindössze 8-at sikerült egyáltalán megnyitniuk az illetékeseknek és két helyről, a Légirendészettől, illetve a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázistól kaptam választ, amelyért ezúton is köszönetet mondok. A rendezvényért valóban felelős személyeket vagy nem sikerült elérnem, vagy hallgatnak. Ahelyett, hogy elmondanák végre, mit gondolnak az augusztus 20-i parádéról, tervezik-e idén megrendezni és ha nem, akkor miért nem.
2. Lesznek-e, akik a parádé megrendezése esetén kimennek a Duna-partra?
Ez a kérdés az elmúlt évek tapasztalatai és a másik két idei rendezvény alapján valószínűleg költőinek tűnik, azonban mégsem az. Ugyanis a petíciót június 12-től mostanáig mindössze 73-an írták alá, azzal együtt, hogy név nélkül is van lehetőség támogatni a kezdeményezést. A kapcsolódó Facebook-oldalt, amit még tavaly hoztam létre a botrányos módon elmaradt rendezvény idején, 631-en kedvelik. A fényképeket, cikkeket, amelyekkel a petíció elindítása óta nap mint nap igyekszem fenntartani az érdeklődést, ugyanaz a két-három ember kedveli minden nap és bár sokszor kértem, hogy minél többen lájkoljuk és osszuk meg az oldalt, a tíz ujjamon meg tudom számolni, hányan osztották meg akár valamelyik képet, cikket, akár magát az oldalt. Köszönöm mindenkinek a kedveléseket és a megosztásokat, ha másért nem is, értük érdemes volt nap nap után anyagot gyűjteni és posztolni.
Két cikk is megjelent a közreműködésemmel a témában. Az egyik június 21-én az IHO portálon, a másik pedig július 22-én a Nol.hu-n. Június végén saját költségen fizetett hirdetéssel is toboroztam embereket a Facebook-oldalra. Mindezek eredménye a fent említett két szám.
Összegezve a dolgot: biztosan van Magyarországon az aláírók és a Facebook-oldal kedvelői közti átfedéseket figyelembe véve legalább 600 ember, aki egyetért velem abban, hogy legyen valódi vízi és légi parádé Budapesten augusztus 20-án. Nekik hálásan köszönöm a támogatást. Mi valószínűleg többen vagyunk, mint azok az emberek, akik az állam általam nem ismert illetékes szervében eldöntik, hogy legyen, vagy adott esetben ne legyen parádé, ahogy két éve és tavaly döntöttek.
Ugyanakkor hol van az a másik pár tízezer ember, akikkel együtt szoktam állni az ünnep napján a rakparton? Hol vannak azok az emberek, akik lelkesen ünnepelték a Red Bull pilótáit? A hazai pilóták már nem érdeklik őket? A hajósok sem? Hol vannak azok az emberek, akikkel együtt utaztam 2013-ban a Magyar Hajózási Országos Szövetség által rendezett Hajós Ünnepen? Mi, a kezdeményezés támogatói két nagyobb hajón elférünk, a felvonuláson azonban ennél kicsit több hajó vett részt, tele utasokkal.
Talán nem is tudnak az egész kezdeményezésről, hiszen azok, akiknek szóltam a dologról, a maguk részéről nem tették meg azt az egy kattintást az ügy érdekében, hogy minél többen értesüljenek arról, hogy néhányan szeretnénk megőrizni ezt a kedves hagyományt a magunk és az utókor számára.
Augusztus 20-ig hátra van még néhány hét. Ha eljut az illetékesekhez a kívánságunk és a parádé megtartása mellett döntenek, akkor nem volt hiábavaló az elmúlt két hónap küzdelme. Ha nem járunk sikerrel, akkor bocsánatot kérek mindazoktól, akikért küzdöttem, hogy nem tudtam többet tenni a közös ünnepünkért. De kérem, hogy ebben az esetben tegyék meg ezt azok is, akik nálam sokkal többet tehetnek, tehetnének a parádéért, de mégsem tesznek semmit. Kérjenek bocsánatot az állami gondozottaktól, akik a hajókról szokták élvezni a parádét. Kérjenek bocsánatot a családoktól, akik ugyan nem hallottak a petícióról, de már tervezik, hogy jönnek hajókat, repülőket nézni augusztus 20-án. Azoktól, akik az ünnep környékén ezres létszámban látogatják a honlapomat, amelyen az állami szervek helyett két éve egyedül tájékoztatom az érdeklődőket a parádéval kapcsolatos információkról.
Kívánom, hogy erre ne legyen szükség. Kívánom, hogy újra együtt üljük meg a magyar hajósok és repülősök közös ünnepét. Kívánom, hogy legyen valódi vízi és légi parádé Budapesten augusztus 20-án!
Talán még mindig nem késő csatlakozni a kezdeményezéshez:
www.facebook.com/pages/Legyen-valódi-vízi-és-légi-parádé-Budapesten-augusztus-20-án/553597754745279
Tetszik, támogatom!