Egy korszak vége – megszűnik a sarmasi-zoli.lapunk.hu

2009. január 8-án látott napvilágot az első Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink honlap, amely a sarmasi-zoli.lapunk.hu oldalon kezdte meg a működését azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet azokra a legendás járműtípusokra, amelyek különböző okokból megfogyatkoztak, vagy szinte teljesen eltűntek hazánk útjairól, sínjeiről, vizeiről és légteréből.


Az eredeti oldal közel 14 év alatt 336 524 látogatót számlált, közben 2013 őszén megszületett a jelenlegi oldal, amely már túl van a 9. születésnapján. Bár az eredeti oldalt már nem frissítettem (kivéve az augusztus 20-i parádéval foglalkozó cikket), úgy gondoltam, megfér egymás mellett a két honlap, hiszen különösen az említett ünnep környékén rengetegen érkeztek a régi oldalra is látogatók és jutottak el onnan az újabb felületre.

Ennek lesz most vége, mivel a régi oldalt a szolgáltató ma hajnalban lekapcsolta és csak akkor állítja vissza, ha a továbbiakban értéknövelő szolgáltatást vásárolok tőlük az eddig ingyenes oldalra. Mivel az „új” Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink honlapot a leszejovojuk.hu oldalon saját zsebből tartom fenn, annak nem látom értelmét, hogy mindkét honlapért fizessek, így nem marad más hátra, mint a megváltozott feltételek mellett a régi oldal megszüntetése.

Búcsúzóul közzéteszem a 2010-ben megjelent „Összefogás a Magyar Repülésért” című írásomat, amely a magyar motoros repülés 100. születésnapja alkalmából keletkezett és az új oldalra eddig nem került át. A cikkben említett témák mellett zöld színnel jelzem az azóta eltelt 12 év alatt történt esetleges változásokat. Természetesen a régi oldal megszűnése semmilyen módon nem érinti a leszejovojuk.hu oldalt, ahol továbbra is szeretettel várok minden érdeklődőt, aki nyitott a kiöregedőben lévő kedvenceink sorsa iránt.

 

Összefogás a Magyar Repülésért

„2010-ben volt százéves a Magyar Repülés, mivel 1910-ben szállt fel az első magyar repülőgép és alakult meg a Magyar Repülő Szövetség.

Ebből az alkalomból fontos lett volna, hogy sikerüljön olyan légi programokat szervezni, amellyel méltó módon lehet megünnepelni ezt a fontos évfordulót. Korábban léteztek ilyen rendezvények minden évben. Például a hagyományos augusztus 20-i vízi és légi parádé, amely napjainkra már csak a botrányokról szól. Arról, hogy kisgyermekes családok tömegei állnak órákat a tűző napon minden évben a rakparton, és az elkeseredett szülők próbálják elmagyarázni a gyerekeknek, hogy miért nem kezdődik már a parádé, és miért marad el teljesen. Az elmúlt évben teljes mértékben légi bemutatók nélkül telt el az ünnep, mivel elmaradt a Red Bull Air Race, és támogatás hiányában a magyar pilóták sem vettek részt a 20-i programban. Szerencsére 2011-ben végre helyére kerültek a dolgok, ezt a hagyományt sikerült megmenteni. Azóta újra megmentésre vár ez a kedves hagyomány, mert amikor éppen van, akkor azon csak a Magyar Honvédség vesz részt, a hajósok és a polgári repülés képviselői nem.

 

Ugyancsak nagy hagyományokkal bírt a Budaörsi Repülőnap, amely minden évben a polgári repülés közös ünnepe volt, egészen 2004-ig. Az utolsó rendezvény, többek közt az elhibázott reklámkampány miatt, hatalmas veszteséggel zárult, ezért azóta nem is rendezték meg. 2018-tól a covidos 2020-at leszámítva ismét minden évben megrendezik magas színvonalon ezt a programot.

Az elmúlt években, hazánkban igen kevés alkalom állt rendelkezésére napjaink pilótáinak, hogy megmutassák magukat, illetve gépüket a hazai közönségnek. Az évforduló kapcsán fontos szempont lehetett volna, hogy legyen a polgári repülésben érdekelteknek is egy repülőnapjuk, ahol bemutatkozhatnak azok a típusok, amelyek az elmúlt száz évben Magyarország légterének meghatározói voltak. A katonai gépek kecskeméti rendezvényén ugyan szerepeltek a programban polgári gépek is, de korán reggel, a hivatalos megnyitó előtt, amikor a közönség java még nem érkezett meg. Az elmúlt néhány évben, így idén is több nagyszabású polgári repülőnapra sor került hazánkban, Kecskeméten pedig hosszú szünet után tavaly volt katonai repülőnap, remélhetőleg a következőre nem kell annyit várni, mint 2013 és 2021 közt.

A nyár folyamán megindult egy kezdeményezés, hogy Budaörsön legyen egy nagyszabású, polgári repülőnap szeptemberben. Ez egyúttal remek kikapcsolódási lehetőség lett volna azok számára, akik szeretik a repülést, és az ország bármely pontjára hajlandóak elzarándokolni, csakhogy kedvenceiket láthassák.
Részben szervezési hiányosságok, részben a megkeresett hazai cégek érdektelensége miatt, sajnos ebből a szándékból semmi sem valósult meg annak ellenére, hogy a repülőgép pilóták lelkesen üdvözölték az ötletet és boldogan vállalkoztak a programban való részvételre.

Szándékosan nem csak a pénz hiányát említem, mert számos alkalommal volt szerencsém látni, hogy ahol szándék és akarat megvan, ott pénzt is lehet találni egy közös cél eléréséhez. Különösen abban az esetben, ha ezzel a repülőnappal több tízezer fős közönséget szólíthatunk meg, hiszen a helyszín a fővároshoz tartozik, és a régi budaörsi repülőnapokra is sokan emlékeznek még.  A kisebb repülőnapok esetében is jellemző, hogy az ország minden pontjáról érkeznek látogatók, mennyivel nagyobb ennek az esélye Budaörsön? Ez azonban úgy nem tud megvalósulni, ha az illetékesek részéről hiányzik egy határozott kiállás a rendezvény mellett. Valamint, ha az általam megkeresett cégek válaszra sem méltatnak, amikor hozzájuk fordulok támogatásért a kész programmal, akik pedig válaszolnak, azok is elutasítanak mindenféle részvételt a repülés támogatásában.

Szomorú, hogy megtörténhetett, hogy még ezen a kerek évfordulón sem volt mód arra, hogy összefogás jelenjen meg az ügy érdekében. Reméljük, a megvalósulására nem kell újabb száz évet várni. Ha arra gondolunk, hogy 1910-ben Budapesten nemzetközi repülőversenyt tartottak, akkor levonhatjuk a tanulságot, hogy hová sikerült eljutni az eltelt száz évben a repüléshez való hozzáállás területén. Ez a probléma szerencsére az utóbbi időben nem jelentkezett, legalábbis Budaörs és még néhány más hazai repülős rendezvény tekintetében, mint Fertőszentmiklós, Dunakeszi, Szeged és Börgönd.

A Magyar Repülés jelenlegi támogatottsága néhány kivételtől eltekintve, nagyon alacsony. Sajnos kevesen gondolnak arra, hogy a jövő pilótái honnan fognak kikerülni, ha a gyerekek, fiatalok nem találkoznak a repülés élményével. Kik fogják vezetni a szúnyogirtó gépeket? A mezőgazdasági gépeket, amelyek földjeinket védik a kártevőktől? Az utasszállító gépeket? A mentőhelikoptereket? Amennyiben marad a repüléshez való hozzáállás a jelenlegi szinten, 20 év múlva már csak külföldi pilótákkal találkozhatunk majd Ferihegyen, a belföldi szolgáltatásokat meg egy-két ritka kivételtől eltekintve elfelejthetjük. Helyette csapkodhatjuk a szúnyogokat, és árvíz idején helikopter helyett magunk cipeljük a gátra a homokzsákokat. Nem beszélve arról, hogy miből fognak megélni azok az emberek, akik eddig hivatásuknak választották a repülést? Sajnos a mezőgazdasági repülés leépülése ma is tart, évről évre egyre kevesebb az üzemképes Ka-26 helikopter, miközben váltótípus nincs és a szúnyogirtó An-2-esek száma is folyamatosan csökken.

 

Néhány lelkes, önfeláldozó ember munkájának hála, vannak olyan veterán repülőgépeink, melyeknek csodájára jár a világ. Mi viszont nem, mivel alig vannak olyan rendezvények néhány dicséretes kivételtől eltekintve, ahol láthatnánk őket. Ezek is rendszerint a fővárostól távol, eldugott repülőtereken kerülnek sorra, ahová csak az igazi megszállottak zarándokolnak el. Mennyivel jobb lenne, ha a repülőnap ugyanolyan családi programnak számítana, mint bármely más fesztivál, amelyeket ezrével tartanak szinte minden településen. Természetesen minden elismerés megilleti azokat az embereket, akik a mai mostoha körülmények között mégis nekilátnak és a maguk lehetőségeihez képest repülőnapot szerveznek a magyar pilóták és a repülés iránt érdeklődő néhány ezres lelkes közönség számára. Bizonyára ez a létszám jóval nagyobb is lehetne, ha a média felfedezné a repülés világát, és nemcsak a kecskeméti katonai repülőnap szerepelne a hirdetésekben, hanem a polgári jellegű repülőnapok is. Ezen a téren, mint fentebb is említettem, sokat javult a helyzet a cikk megírása óta eltelt 12 évben.

A veterán gépek kapcsán említett mellőzöttség vonatkozik műrepülő bajnokainkra is, akik világversenyekről kiváló eredményekkel térnek haza, ám ennek híre a nagyközönségig már nem igazán jut el. Az a néhány alkalom évente, ahol pilótáink megmutathatják tudásukat a magyar közönségnek, kevés ahhoz, hogy a repülés, mint lehetőség, eljusson a fiatalokhoz.
Vajon hányan tudják azt, hogy Szegeden vitorlázórepülő-világbajnokságot rendeztek 2010 nyarán? Legföljebb a baleset miatt figyeltek fel rá néhányan, amikor az egyik leszálló vitorlázó gép kamionnal ütközött.
Sajnálatos módon, az elmúlt évtized folyamán utód nélkül feloszlott az Aerotriga, nemzetközi hírű műrepülő kötelékünk, ahogy az ugyancsak ismert Égi Huszárok köteléke is. Az okot itt is leginkább a támogatók hiányában és az érdektelenségben kereshetjük, ami a repülést övezi ma Magyarországon. Ebben viszont nincs javulás, éppen idén fejezte be a működését egy bő évtized után az egyetlen magyar bemutató-kötelék, a Hajdú Apollo-Fox formáció.

 

Ugyancsak ide vezethető vissza, hogy amikor baleset miatt elvész egy gép, azt nem pótolják, mivel a repülőklubok illetve azok az apró cégek, akik próbálnak megélni a repülésből, önerőből nem tudják megjavíttatni a sérült gépet, illetve nem képesek újat vásárolni helyette. Másra pedig nem számíthatnak. Ennek következtében is szegényebbek lettünk néhány értékkel az elmúlt években. Többek közt ezért nincs 2002 óta a Katasztrófavédelemnek saját helikoptere, mert a frissen felújított gépüket baleset érte, és nem volt, aki fizesse a pótlását, pedig az ország akkor is tele volt, és a mai napig tele van, kisebb-nagyobb ráfordítással üzembe helyezhető helikopterekkel, csak éppen senki nem hajlandó erre költeni. Továbbá 2009 nyarán elvesztettük a Dunakeszin működő Malév Zlin-142 kötelék egyik gépét is, melyet nem pótoltak,  így a kötelék azóta sehol sem szerepelt. Ahogy fentebb már említettem, hazánk kifejezetten rosszul áll műrepülő kötelékek terén. Bár a Katasztrófavédelemnek továbbra sincs saját helikoptere, a légimentők és a légirendészet flottáját azóta megújították, ahogy a honvédségi flottát is, Dunakeszin pedig alkalmanként összeáll egy Zlin-kötelék, bár pont az idei repülőnapon erre nem került sor.

 

Hasonló veszéllyel fenyeget az a tényező is, hogy a légi járművek az autókhoz hasonlóan néhány évente karbantartásra, nagyjavításra szorulnak. Támogató hiányában, ezeket a gépeket sem tudják gazdáik felújítani, így évről évre egyre több repülőgép és helikopter ragad a földön azért, mert nem tudják kifizetni a nagyjavítás és az üzembe helyezés költségeit. A földre kényszerült gépek aztán karbantartás híján egyre rosszabb állapotba kerülnek, míg aztán akkora összegbe kerülne a felújítás, hogy arra már végképp nincs fedezet, így mehetnek a roncstelepre. Pedig annak idején, csak az esedékes karbantartást kellett volna elvégezni jóval kisebb összegért. Amely gépek pedig nem kerülnek selejtezésre, gyakran távoznak az országból külföldi kézbe, mivel tulajdonosuk jobb híján így próbál némi bevételhez jutni. Nem beszélve arról, hogy a fenntartást a továbbiakban nem tudná kigazdálkodni. Hasonló okok miatt kellett Szegedről eladni az ejtőernyős szakosztály AN-2-es típusú gépét, amely végül darabokban kötött ki  Svájcban egy étterem udvarán. És ez sajnos egyáltalán nem egyedi eset. Az AN-2 típusnál maradva néhány éve még öt-hat AN-2 gép állomásozott működőképes állapotban Budaörsön, mára egyetlen gép maradt, az sem repülhet. A PZL-101 Gawron típusú repülőgépek többsége napjainkra a földön ragadt a magas üzemeltetési költségek miatt. Budaörsön ma megint van működőképes An-2, bár van két üzemen kívüli is, a megmaradt Gawronok pedig többé-kevésbé repülőképesnek számítanak, már amelyek idehaza túlélték a 2010-es évek első felének nagy eladási hullámát.

 

Persze nem csoda, ha a repüléssel foglalkozni akaró emberek belefáradnak a túlélésért folytatott kilátástalan küzdelembe. Így amikor valaki megkeresi őket, hogy vegyenek részt valami olyan feladatban, ami pénz, idő, vagy energia befektetésével jár, támogatók hiányában semmi kedvük fáradozni valamiért, amiből jó esetben is csak nullszaldósan jöhetnek ki, nyereségesen meg csak véletlen szerencsével.
Így aztán a Budaörsi Repülőnap megszűnését követő űrt kitölteni kívánó kisebb-nagyobb vidéki kezdeményezések (Gödöllő, Balassagyarmat) sorra elhaltak. Egymás után szűntek meg a korábban hagyományosnak tekinthető repülőnapok (Dunakeszi, Gyöngyös-Pipishegy, Szentkirályszabadja, Zalaegerszeg), ami megint csak mindazok felelőssége, akik megtehették volna, hogy támogatják azokat az embereket, akik az újrakezdésen, illetve a hagyományok őrzésén fáradoztak, de nem tették. A felsorolt helyszínek közül csak Dunakeszin született újjá az évente megrendezett repülőnap hagyománya. Az elmúlt évtized újabb kezdeményezései közül pedig mostanra elhalt a Dunaújváros melletti Baracs-Kisapostag Repülőnap, amelyből 2019-ben rendezték az utolsót, azt is csak sétarepüléssel, bemutatók nélkül és bár tavaly és tavalyelőtt érthető volt az elmaradás, idén már nem. Nyíregyházán sincs már hosszú évek óta repülőnap, pedig régebben ott is többször volt.

A százéves évfordulóra különösen szomorúvá vált ez a kép, mivel az időjárás meghiúsította január 10-én az Örs vezér tere fölé tervezett repülőgépes áthúzást, és a május végén Kalocsára tervezett százgépes kötelékből is csak 28 gép jelent meg, köszönhetően javarészt itt is a kedvezőtlen időjárásnak, és annak, hogy mindenkinek magának kellett fizetnie a részvételi költségeket, ami üzemanyag szempontjából akár tetemes összeg is lehetett.. Ezt sokan nem tudták vállalni, különösen azok a pilóták, akik az ország távolabbi részeiből repültek volna Kalocsára.
Sajnos egyéb körülmények is közbeszóltak, így nemcsak a Red Bull Air Race maradt el, hanem a Békéscsabára tervezett rendezvény és az utóbbi években hagyományossá vált Szatymazi Repülőnap is. Szerencsére Börgöndön ismét, immár 16. alkalommal rendeztek repülőnapot, ami azért külön öröm, mert az előző évben elmaradt. Így lényegében ez a rendezvény nyújtott alkalmat arra, hogy emlékezzünk a százéves évfordulóra. A Red Bull Air Race napjainkra megszűnt, Békéscsabán sem sűrűn van repülőnap és idén sajnos a Szatymazi Repülőnap is elmaradt szeptember elején.

 

2011 különbnek bizonyult repülőnapok szempontjából, mint az előző év. Ugyan csak kisebb rendezvényekről beszélhetünk, de Gyúrón április 30-án sikerült egy jó hangulatú repülős majálist rendezni. Ellenben a „hagyományos” (hat éve volt utoljára) Gyöngyösi Repülőnap-Majális igencsak ellentmondásosra sikerült Először el kellett halasztani egy héttel, majd az egyetlen légi bemutató, Besenyei Péter programja elmaradt. Végül mindössze 1(!) AN-2 gép  volt jelen a rendezvényen, mellyel lehetett repülni. Dunakeszin volt egy színvonalasabb repülőnap május 21-én, illetve Nyíregyházán júliusban, Pécs-Pogány repülőterén pedig Pilótatalálkozót rendeztek, a rossz idő miatt kisebb sikerrel. Szeptemberben Egerben, Szatymazon és Börgöndön tartottak repülőnapot néhány beígért program elmaradásával, de olyan sikeres produkciókkal, mint a mezőgazdasági AN-2 kötelék repülése Szatymazon, vagy a Mi-2 helikopter-bemutató Börgöndön. A nagy attrakciókkal hirdetett debreceni Airfest törlésre került, ahogy az évek óta mindig megrendezett EuropAirVenture program is elmaradt. Az itt említett programok közül csak a Börgöndi Repülőnap számít stabilnak, meg a 2016-tól évente megrendezett Szeged International Airshow (lánykori nevén Szegedi Repülőnapok és Légiparádé), a többi már a múlté.

 

Meg kell említeni még egy szomorú történést, amely a hazai repülés világát jellemzi. Gondolom, a repülőnapok többé-kevésbé rendszeres látogatói emlékeznek arra az AN-2 repülőgépre, amely „Air Church” (Légi Templom) néven színfoltja volt a magyar légtérnek. Azok a párok, akik a repülőgép fedélzetén fogadhattak örök hűséget egymásnak, bizonyára sosem fogják elfelejteni ezt az élményt. Ma, amikor egyre nagyobb keletje van az extrém lehetőségeknek az élet minden területén, így az esküvők világában is, érthetetlen, hogy miért nincs szükség erre a szolgáltatásra.
Sajnálatos módon 2009 nyár végén elhunyt Lipp László atya, római katolikus plébános, aki az Ancsát üzemeltette. Több éves munkájának eredménye kárba veszett, mivel senki sem akadt, aki a helyére álljon. Az „Air Church” másfél év használaton kívüliség után német tulajdonba és a bőnyi repülőtérre került, ahol a mai napig a szabad ég alatt álmodik szebb napokról. Ezen a téren nincs változás, a gép most is Bőnyben halódik a szabadban.

A repülést sújtó rossz körülmények negatív hangulatot, és a kevés pénzért folyó marakodást váltanak ki. Talán ezért van, hogy az ország valamennyi repülőterén az ott működő klubok, cégek közti széthúzás figyelhető meg. Minden fél a saját érdekét nézi, ezért nehéz összefogást teremteni egy közös cél érdekében. Így sokszor már csírájában elhal annak a lehetősége, hogy valami előre mutató dolog, mint egy repülőnap megszülessen. Ez pedig újra generálja a gondok halmazát, ami a fentebb említett következményekhez vezet rövid időn belül. Ma leginkább azokon a repülőtereken rendeznek repülőnapot, ahol a terület egy kézben van, mert ahol már kettő, vagy annál több szervezet működik, a széthúzás elfojtja a lehetőségét is annak, hogy valami közös program szülessen. Erre aktuálisan nincs rálátásom, mivel öt évvel ezelőtt abbahagytam a repülőnap-szervezéssel való kísérletezést.

Budaörsön akkor kerülhetne sor egy igazi, színvonalas repülőnapra, ha találnánk támogatókat, akik hajlandók biztosítani a rendezvény anyagi hátterét, és segítőket, akik részt vállalnak a sok-sok feladatból, valamint népszerűsítik a programot, hogy az eljuthasson minél több emberhez.

Itt lett volna az alkalom, hogy egy kis összefogással sikerüljön megvalósítani ezt a repülőnapot. Sajnos  anélkül múlt el a 2010-es év, hogy méltó módon megünnepeltük volna a százéves évfordulót. 2011-ben javult a helyzet a kisebb rendezvények színvonalát és számát illetően, Budaörs azonban csendben maradt.

Ezért szólítok most fel minden érdekelt felet: tegyünk közösen azért, hogy a Magyar Repülés méltó legyen azokhoz az emberekhez, akik az egészet elindították, és legyen újra hagyományteremtő céllal az ország legnagyobb sportrepülőterén, a 2012-ben megnyitásának 75. évfordulóját ünneplő Budaörsön repülőnap! Ott, ahol a vidéki repülőnapokon látható veterán repülőgépek állandó bázisa van, ahol a repülőnapoknak több évtizedes hagyománya volt (1937-ben, amikor a repülőtér megnyílt, olasz vadászgépek is részt vettek a megnyitón, és látványos bemutatókat tartottak a magyar pilóták is), ahol korábban generációk ismerkedtek a repülés világával. Kérek mindenkit, aki szívén viseli a hazai repülés sorsát, hogy támogassa a kezdeményezést pénzzel, ötlettel, segítséggel, hogy megmutassuk, a repülésnek van jövője, van benne üzlet, és rengeteg lehetőség, ami eddig nem volt kihasználva.

Ha így teszünk, száz év múlva utódainknak is lesz mire büszkének lenniük. De ez még várat magára, 2012 tavaszára sosem látott mélypontra került a magyar repülés. Most már sokkal többet kell dolgozni azért, hogy legyen okunk a büszkeségre, de még mindig vannak lehetőségek.

Adjunk esélyt utódainknak is, és színvonalas repülős életet hagyjunk hátra nekik!

Végre megtört a jég: 2012. szeptember 21-23 között megrendezték a Budaörsi Reptér Napokat a repülőtér megnyitásának 75. évfordulója tiszteletére. Bízzunk benne, hogy nem kell újabb nyolc évet várni a következő budaörsi repülős rendezvényre!” Végül csak hatot kellett! 🙂
 

Sármási Zoltán

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .