Eladó az Akali vízibusz

Eladósorba került az Akali vízibusz a Balatonon. Az egykori váci gyártású, 301-es típus utolsó példányáról van szó, amelyek hatvan éve szolgálnak a tavon. Ha elviszik onnan, a balatoni hajózás történetének egy meghatározó korszaka nyom nélkül ér véget.


Ebben az évben kétszer is foglalkoztam már a témával, a jelek szerint teljesen hiába. Februárban általánosságban hívtam föl a figyelmet arra, hogy hány jobb sorsra érdemes hajózástörténeti emlékünk kallódik szebb napokra várva szerte az országban.


Áprilisban pedig kifejezetten a balatoni vízibuszokról írtam cikket, miután napvilágot látott a Balatoni Hajózási Zrt. reorganizációs terve, amely nem számolt a 301-es és 3011-es vízibuszok megőrzésével, nosztalgiaállományba sorolásával (az utolsó 3011-es, az Arács most kapott még egy kis haladékot eladás tekintetében). Ahogy látjuk, mi sem változott azóta, hiába küldtem el az írást a Baharttól kezdve a Balatoni Szövetségen és a nagyobb tóparti települések önkormányzatain át a Közlekedési Múzeumig, hátha valaki lép valamit annak érdekében, hogy az utolsó vízibuszok ne tűnhessenek el nyom nélkül a Balatonról.

Szabályozás hiányában természetesen azt tesz a Bahart a hajóival, amit akar, jogilag nem kötelezhető arra, hogy tovább bajlódjon a vízibuszaival, ha úgy ítélik meg, hogy ez gazdasági szempontból nem éri meg nekik. Ahogy a flotta korábban eladott tagjai esetén, úgy valószínűleg ezúttal is akad majd valaki, akinek megéri megvenni, elvinni, felújítani és máshol üzemeltetni tovább az Akalit (amely mindössze 2016-tól viseli ezt a nevet, előzőleg Edericsnek hívták).


Vagy megvehetnék például közösen azok az önkormányzatok, amelyek most használatba kapták a kikötőiket és közforgalmú hajózást szeretnének ezekben szervezni. Így a hajó továbbra is a Balatonon maradhatna.

Persze az sem kizárt, hogy lesz még 301-es vízibusz a Balatonon, ha az Akalit most nem sikerül ott tartani, hiszen néhány éve újra van Kisfaludy és Hableány is. Könnyen lehet, sokan megérjük még, hogy 30-40 év múlva valakinek eszébe jut, hogy kellene egy vízibusz a Balatonra a régi idők emlékére. Akkor lehet majd alapítványt létrehozni, támogatást gyűjteni és megpróbálni hazahozni egy jó esetben külföldön még meglévő hajót. Vagy ha nem lesz ilyen, akkor lehet másolatot is építeni, aztán örülni, hogy megint van vízibusz a Balatonon. Nem először fordulna elő ilyesmi.


De azért az igazi az lenne, ha a típus utolsó példánya a Balatonon maradna és valamilyen formában tovább szolgálná az utazóközönséget, emlékeztetve azokra az évtizedekre, amikor ezek a hajók alkották a balatoni flotta gerincét.

Fotók: Sármási Zoltán

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.