Kérdések kedvenc hajóink túlélése körül

Két hónappal ezelőtt kedvenc repülőgépeink túlélésével kapcsolatban tettem fel kérdéseket, összefoglalva azokat a jelenségeket, amelyek veszélyeztetik több típus jövőjét hazánkban. Most ezt a témakört kiterjesztem a hajókra is.


Időről időre fel szoktam sorolni, hogy mely hajózástörténeti jelentőségű hajóink álmodnak hosszú évek óta szebb napokról. Néha van egy-egy örömteli fejlemény, mint két éve az Arács vízibusz újjászületése, amely a Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) flottájából kikerülve magánkézben a harmadik szezonját kezdi  az északi partról kiindulva Balatonakali bázissal. A menetrend szerinti járatokat idén a déli parton Balatonszemes és Balatonföldvár után Balatonlellére is kiterjesztik.


Azonban ez inkább üdítő kivételnek tekinthető, mint általános jelenségnek. A legtöbb félreállított hajó esetében ugyanis sem szándék, sem pénz nem áll rendelkezésre a további üzemeltetéshez. Sorsuk így a repülőgépekhez hasonlóan vagy a külföldre kerülés, vagy rosszabb esetben a szétvágás lehet.

Fotó: www.hajoregiszter.hu

A repülőgépekhez hasonlóan a hajók esetén sincs egyértelműen meghatározva, hogy mely hajók érdemesek hajózástörténeti jelentőségük okán védelemre. Így aztán nem meglepő, hogy semmilyen központi forrás nem áll rendelkezésre védett hajók megőrzésére, üzemképes állapotban tartására.

Fotó: www.hajoregiszter.hu

Jelenleg kizárólag a tulajdonostól függ, hogy tudja-e, akarja-e a birtokában lévő hajót üzemeltetni. Amennyiben erre a kérdésre nemleges válasz születik, akkor jobb esetben külföldön talál érdeklődőt a hajóra, amely egy másik országban még kaphat esélyt a továbbélésre, rosszabb esetben pedig irány a bontó. Persze a külföldi tulajdonos nem garancia arra, hogy jó kezekbe kerül az itthon fölöslegessé vált hajó, elég csak a Tatabánya vontatóhajó szomorú sorsára gondolni. A szétvágáshoz pedig nem kell messzire menni: tavaly októberben Révkomáromban üzemképes állapotban ért szomorú véget a 102 éves Vén Duna ex Gulács pályafutása, idén év elején pedig az 1968-ban született váci gyártású, 3015 típusú Zánka vízibuszt vágták szét Óbudán.

ZÁNKA Zánkán 2023 májusában
Fotó: www.hajoregiszter.hu

A szomorú fejlemények napjainkra utolérték a Révkomáromban felújítás alatt álló Beloianniszt is, amelyről az utolsó, február 20-i hír az volt, hogy „a Beloiannisz Hajóért Alapítvány vezetősége az elmúlt hónapokban egy súlyos átverés következtében átalakult”, valamint „az új vezetés az alapítvány programjait leállította, az alkalmazottak 99%-át mára elbocsátotta vagy elvesztette, több stratégiai partner felé adósságokat halmozott fel. A hajófelújítás január elejétől teljesen megállt!Nem tudom, ezek után mi lesz a sorsa a Balaton egykori zászlóshajójának…

Fotó: www.hajoregiszter.hu

Nehéz pozitív iránynak minősíteni a két régi balatoni hajó replikájának, a Balatonfüreden üzemelő Kisfaludynak és a Keszthelyen dolgozó Hableánynak a kiszorulását a Balatonról: előbbi tavaly nyáron, utóbbi pedig idén tavasszal került a fővárosba, ahol az eredeti hajók múltját tekintve normál esetben semmi keresnivalójuk nincs.

Fotó: www.hajoregiszter.hu

Egyelőre nem tudni, mi lesz a Kossuth gőzhajó sorsa, miután a hosszú évek óta rajta üzemelő Vén Hajó Étterem átköltözött a Stadt Wien hajó fedélzetére. Bár a Debrecen ex Kassa egykori Duna-tengerjáró sokéves újpesti veszteglés után a közelmúltban visszakerült a korábbi budai kikötőjébe, a Lajta monitor kikötője a Parlament előtt már harmadik éve változatlanul üres. A két Sólyom, a három Vöcsök és a negyedik Bíbic szárnyashajó pedig könnyen lehet, hogy soha többé nem kerül vízre.

Fotó: www.hajoregiszter.hu

Mint említettem, minden tulajdonos azt kezd a birtokában lévő hajóval, amit akar. Eladja, elbontja, vagy csak egyszerűen megvárja, amíg magától szétesik. Nem számít, hogy egy adott típus utolsó képviselőjéről van szó. Számottevő hajózástörténeti gyűjtemény jelenleg nincs hazánkban, mióta a neszmélyi hajóskanzen öt éve bezárt. Nosztalgia hajózás érdemben csak a Balatonon van, de a hat évtizedes aktív szolgálat ellenére az utolsó váci 301-es vízibusz, az Akali motoros ebbe nem fér bele. A fővárosi sétahajózásban a félreállított történelmi magyar hajók helyett elsősorban külföldről használtan behozott hajókkal dolgoznak a cégek.


Mielőbbi szemléletváltás, a történelmi hajók védetté nyilvánítása, adott esetben a fenntartásukat lehetővé tevő anyagi háttér biztosítása nélkül egy olyan úton haladunk egyre gyorsuló tempóban, amelynek a végén kedvenc hajóink számára nem lesz túlélés. Bízom benne, hogy még nem késő a szükséges fordulat végrehajtása, de az idő jelen körülmények mellett nem nekünk dolgozik…

Külön nem jelölt fotók: Sármási Zoltán

2 hozzászólás “Kérdések kedvenc hajóink túlélése körül” bejegyzéshez

  1. Üdvözlöm! 12 évig első munkahelyem volt a hajójavító 84 ig! Az iránt érdeklődnék, hogy mi lett a sorsa a 3 db SIRÁLY szárnyashajónak! Javítottuk öket sokat, kúlönösképp az osztrákoktól vett 3 ast ! És a próbautak örök emlékek maradtak!

    1. Kedves Károly! A hajóregiszterben szereplő információk szerint a Sirály I. 1983-ban balesetet szenvedett, ami után kivonták a forgalomból. A Sirály II. ugyanabban az évben lett selejtezve, majd egy év múlva a Balatonra került és 1985-től 1988-ig Keszthelyen állóhajó volt a parton és disco üzemelt benne, majd állítólag szétvágták. A Sirály III. 1987-ben került a Balatonra és 1989-től Balatonszemesen volt disco a parton, majd 1992-ben Siófokra került, további sorsa nem ismert.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.