Lesz-e jövőjük? – kiöregedett kedvenc járműveink
Fontos, hogy megőrizzük közlekedéstörténeti jelentőségű járműveinket az utókor számára.
Az elmúlt két évben az állam helyett nekem jutott az a szerep, hogy tájékoztassam az érdeklődőket az augusztus 20-i vízi és légi parádéval kapcsolatos fejleményekről. A honlapom látogatói számában nagyon szép eredményeket sikerült elérni, amely meghaladta az összes többi járművekkel kapcsolatos rendezvény hírértékét. Ízelítőül álljon itt néhány statisztikai adat, amely bizonyítja a parádé iránti érdeklődés meglétét.
„Mit mond a statisztika az augusztus 20-i parádéról?” bővebben
Június 12-én online aláírásgyűjtést indítottam az augusztus 20-i vízi és légi parádé megrendezése érdekében, amely az egyetlen olyan eleme az ünnepkörnek, amit időről időre megkérdőjeleznek azok az emberek, akiknek a megrendezéséről dönteniük kellene. Teszik ezt annak ellenére, hogy egy fél évszázados múltra visszatekintő hagyományról van szó, amely mindig több ezer fős tömeget vonz a Duna-partra, nem beszélve azokról, akik a televízió képernyője előtt ülve követik a rendezvényt.
„Tényleg csak 600 embert érdekel az augusztus 20-i parádé?” bővebben
Az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódó hagyományok szerves része (kellene, hogy legyen) a fővárosban a Parlament előtt rendezett vízi és légi parádé, amelynek léte, ellentétben a többi megszokott programmal, mint a tisztavatás, a Szent Jobb körmenet vagy a tűzijáték, időről időre megkérdőjeleződik. Az 1960-as évektől a rendszerváltásig töretlen hagyomány a 2000-ben történt újjáélesztése óta több válságon is keresztülment, azonban tavaly először fordult elő, hogy a teljes parádé elmaradt mindenféle hivatalos indoklás nélkül.
„Legyen valódi vízi és légi parádé Budapesten augusztus 20-án!” bővebben
„Jeles” évforduló köszönt ránk idén. Tíz évvel ezelőtt maradt el először a hagyományos Budaörsi Repülőnap. Az elsőt 1937. június 20-án, a repülőtér megnyitása alkalmából rendezték, majd a II. világháborút követően rendszeressé vált a Budaörsön tartott nagyszabású repülőnap, amely még a rendszerváltást is túlélte, egészen 2004-ig: akkor rendezték meg az utolsó valódi Budaörsi Repülőnapot.
„Bő évtizede volt utoljára valódi Budaörsi Repülőnap” bővebben
Biztos sokan emlékszünk még a 2006 és 2010 közt a budai Duna-parton kikötött Debrecen ex Kassa névre hallgató hajóra, az egykori magyar Duna-tengerjáró flotta utolsóként megmaradt tagjára.
Fotó: Wikipédia
„Visszavárjuk a Debrecen ex Kassát a budai Duna-partra!” bővebben
Három évvel ezelőtt, 2012. február 26-án a tápéi öbölben megrepedt az akkor 95 éves Szőke Tisza gőzhajó jég fogságába szorult teste és az alsó szinteket elöntötte a víz. Az előző év során a part közelébe vontatott öreg gőzös megült az iszapban. Hiába próbálták elzárni a nyílásokat és kiszivattyúzni a beömlött vizet, a hajó a fenéken maradt.
A HA-SGK lajstromjelet viselő gép harminc évvel ezelőtt, 1984-ben kezdte a pályafutását első, máig egyetlen állomáshelyén, Dunakeszin. A Malév Repülőklub flottájának tagjaként megkapta és jelenleg is viseli az egykori nemzeti légitársaság utolsó színvilágát. 2010-ben a motor üzemidejének lejárta miatt le kellett állítani, de az addig eltelt negyed évszázad során sok-sok pilóta sajátította el a közreműködésével a repülés tudományát, illetve számtalan esetben vontatta a klub vitorlázógépeit.
Fotó: Sármási Zoltán
„Motorcserére vár az utolsó Malév-festésű Zlin-142 Dunakeszin” bővebben
2015-ben ünnepli létrehozásának 100. évfordulóját a hosszú évek óta szinte tetszhalott állapotban lévő szegedi repülőtér. Az elmúlt évszázad során a két világháború alatt katonai repülőtérként funkcionált, békeidőben pedig a polgári és a sportrepülés otthona volt. Az 1950-es évektől 1965-ig ide érkeztek a Malév belföldi légi járatait kiszolgáló Li-2-es repülőgépek. A rendszerváltást követően egy bő évtizedig állami tulajdonban maradt a repülőtér, az üzemeltetést pedig a megszűnő MHSZ-től a Szegedi Repülő Egyesület vette át. Ebben az időszakban a jelenleginél lényegesen nagyobb mértékben volt jelen a sportrepülés. A kilencvenes évek második felében például az is előfordult, hogy légi parádét rendeztek a Tisza fölött augusztus 20-án egy An-2 és egy Zlin-142 gép részvételével. 2001-ben az állam átadta a repülőteret a szegedi önkormányzatnak. Az üzemeltetői jog birtoklásáért zajló huzavona az új tulajdonos és a repülőtéren 1930 óta tevékenykedő sportrepülők közt, nem tett jót a helyi repülés világának. A viszályok miatt sokan hátat fordítottak a szegedi repülőtérnek, többek közt ennek is köszönhető a közeli Szatymazon kialakuló sportrepülés, illetve az algyői törekvés egy új repülőtér létesítésére az 1968-ban bezárt régi helyett.
Csendélet Szegeden sok repülőgéppel
A napok óta tartó borongós, csapadékos időjárás ellenére ismét nagy sikert aratott a hetedik alkalommal megrendezett, pörköltfőző versennyel egybekötött Szatymazi Repülőnap. Ugyan a felhők folyamatosan vonultak az égbolton, a komolyabb esők és zivatarok elkerülték a repülőteret, mindössze néhány perc erejéig kellett kinyitni az esernyőket és akkor sem hullott jelentős mennyiségű csapadék.
Az augusztus 20-i ünnephez kapcsolódó hagyományok szerves része az úgynevezett vízi és légi parádé, amelynek léte és formája azonban, ellentétben a többi megszokott programmal, mint a tisztavatás, a Szent Jobb körmenet vagy a tűzijáték, időről időre megkérdőjeleződik. Hogy miért? Erre pillanatnyilag nincs hivatalos válasz, így az a feladatunk, hogy megtaláljuk, és a jövőre nézve biztosítsuk, hogy minden évben együtt ünnepelhessünk a hajósokkal és a repülősökkel a Dunánál. „Vízi és légi parádé – augusztus 20.” bővebben
