Még egyszer a balatoni vízibuszokról

Ebben az évben több alkalommal szót emeltem már a 301-es és 3011-es vízibuszok utolsó balatoni példányai védelmében. Sajnos az Akali motoros idén a teljes szezont üzemen kívül töltötte Siófokon és egy-két különjáratot leszámítva az Arács motoros sem mozgott túl sokat. Leginkább az Akali mellett pihent, akkor is, amikor a rendkívüli körülmények miatt nyáron soha nem látott tömeg lepte el a tóparti településeket.


Ebben az írásomban egy olyan lehetőségre szeretném felhívni a figyelmet, amely akár mindkét vízibusz jövőjét megoldhatná, amennyiben az érdekelt felek is látnak ebben fantáziát és tudják biztosítani a szükséges feltételeket ahhoz, hogy ezek a hajók betölthessenek egy űrt, ami a balatoni hajózás idei látványos átalakítása révén keletkezett.

 A Balatoni Hajózási Zrt.  reorganizációs tervében meghatározott intézkedések következtében közforgalom és hajó nélkül maradt több kisebb forgalmú balatoni kikötő, nevezetesen Balatonakali, Balatonkenese, Balatonudvari és Csopak kikötője, melyek közül az első három a hajózási társaságtól a települési önkormányzatok birtokába került, az utóbbit pedig most akarják elárverezni.


Nagy kérdés, hogy hajózás nélkül mit lehet kezdeni ezekkel a kikötőkkel, egyáltalán milyen hatással lesz hosszabb távon az említett települések életére a hajóforgalom megszűnése. Hogy ne maradjanak végleg menetrend szerinti és sétahajójáratok nélkül ezek a kikötők, arra esetleg megoldás lehetne, ha az érintett önkormányzatok, akár közös erővel megvásárolnák valamelyik, vagy mindkét vízibuszt a Baharttól és a következő évtől szerveznének velük menetrendi járatokat, sétahajózást nosztalgia jelleggel, egyéb programokat, egymás közt felosztva, hogy mikor melyik kikötőből teljesítenek szolgálatot a szezonban. Feltehetően lenne erre igény a nyaralók részéről és megoldaná a két típus jövőjét a tavon anélkül, hogy a továbbiakban ki lennének szolgáltatva a Bahart-vezetés aktuális szempontjainak, amely nem számol sem ezekkel a kikötőkkel, sem a vízibuszokkal. A programba olyan településeket is be lehetne vonni, mint Balatonszemes, amelynek kikötője hajó nélkül maradt és idén csak a Balatonboglár-Tihany járat tért be oda átmenőben oda és vissza.


Jelenleg a Sió a zsilip átépítése miatt nem hajózható, a két vízibusz így egyelőre csak körülményesen tudná elhagyni a tavat. Talán van még idő arra, hogy egy olyan megoldás születhessen, ami  egyszerre teremti meg a hajók megőrzésének és hasznosításának lehetőségét a hajózás nélkül maradt települések problémájának orvoslásával.

Korábbi cikkeim a témában:

Kérdések a balatoni hajózás körül

Eladó az Akali vízibusz

Lesz-e jövőjük? – váci vízibuszok a Balatonon

Jobb sorsra érdemes hajóink – a Szőke Tisza tanulsága

Fotók: Sármási Zoltán

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 + 16 =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .